Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-08-24 / 34. szám
kölcsi öntudat souverain törvényével szemben. A vallás elenyészik a személyes Istennel; a pantheismus álláspontjából nem lehet többé a vallások történelméről beszélni és Feuerbachhal azt kell következtetnünk, hogy a legjobb vallás sem egyéb mint üres álom, az ember képzelődése, a ki önmagát imádja, midőn magát Isten előtt megalázni hiszi. A keresztyénség védői nagyon különböző álláspontokat vettek fel, hogy a pogányságot méltassák. Már emiitettük az alexandriai atyák e tárgy feletti szabad és mély gondolataikat. E történelem folyamán még gyakran vissza fogunk azokra térni. Ok Justinus vértanúval osztoztak azon nézetben, hogy a Logos-nak sugára hat be az emberi lélekbe és ez Isten fénye felé fordul, mint a növény a nap felé. Ez atyák szorgosan összegyűjtötték minden nyomait az igazságnak, mit a régi vallásokban és bölcseletekben találtak s jóllehet a judaismusnak Görögországra történt bizonyos befolyását fogadták el, mindamellett mégis abban a véleményben voltak, hogy az emberi lélek sejthette azon drága jót, a mit magám nem szerezhetett meg magának. Theodoret, ugyanezen nézetet később épen annyi bájjal mint határozottsággal fejtette ki az ő hires apologeticai müvében. „Engedelmeskedjetek, — igy szól a görögökhöz — engedelmeskedjetek saját bölcsészeiteknek; előkészitőitek lehetnek azok, mert előre hirdetik a mi tanainkat."' Az igaz, hogy hozzá teszi: „e bölcsészek hasonlók a madarakhoz, melyek hallják az emberek beszédét, de nem értik. Hanem azért nincsenek megfosztva minden isteni világosságtól. Az emberi természet mélyeibe Isten keze betűket ásott be. Az isteni alkotó nem engedte, hogy teljesen kitöröltessenek azok, sőt a pogányok legjobbjainál bizonyos mértékben ismét felfrisitette őket. Mig Ábrahám népe az isteni törvényt és a prophetia kegyelmét nyerte, a mindenség Istene a többi népeket kegyességre a természeti kijelentés és a teremtés tekintete által vezérelte el. S bárha az eső a mívelt mezőket nedvesiti is meg legjobban, Isten az ő kegyelmének határtalan voltában azt is megengedi, hogy a pusztákra és kopár hegyekre is essék az. Épen igy van a dolog az igazság adományával is; előbb a kiválasztott népnek van az fentartva, de azért a többi népeknek is jut belőle bizonyos mértékben, mint az esőből a pusztáknak." (Vége köv.) ISKOLAÜGY. IGAZGATÓI JELENTÉS és évzáróbeszéd, melyet az 186! /2 . isk. év végén elmondott Bartók Gábor Szatmárt julius 30-á n. A szatmár-németii gymnásiumban az évzáró vizsgálatok julius 25-étöl 30-áig tartattak. Julius 25-én a Ill-ad elemi és I-sö gymnásialis osztályé; — jul. 26. a IV-ed polgári és Il-od gymn. osztályé; —jul. 27. a 11-od elemi és I-sö elemi; — jul. 28. a Ill-ad és IV-ed; — jul. 29. az V-öd és Vl-od gymn. osztályoké; — jul. 30-án hála isteni tisztelet tartatott, mondván buzgó könyörgését a növendékek, tanári kar és népes gyülekezet között Zombory Gedő tanár. —- Az ima végeztével Bartók Gábor igazgató lépett szószékre s igy beszélt: Ismét egy év szállt el tőlünk az enyészet titkos éjjelébe ! Ismét egy évvel erősbödött viszontagságok közt izmosodó tanodánk! — vagy mint sanda szemű roszakaróink szeretik mondani: egy nagy lépéssel — egy évvel— közeledett sírjához tanintézetünk! — Hogy igazunk van nekünk is, nekiek is : az tagadhatlan ! Akár erősbödött, akár öregedett tanodánk ez 186%. isk. évben, — reánk nézve minden tekintetben megnyugtató ; mert — Istené a hála! éleiben maradt! De számithat-e, ugy szatmári, mint más országunk kebelében működő gymnásiumaink akármelyike hosszas fönmaradásra vagy erősbödésre ? — arról csak akkor szólhatnánk határozottan, ha bátorságot nyerhetnénk megfelelni azon kérdésre : „V an-e igazán autonom iája a protestáns statusnak?" birjuk-e azt egész mivoltában, egész terjelmében? — vagy talán még most is régi helyökön állanak az akadályok, melyek mellett azt magunkénak, sajátunknak nem mondhatjuk? — — És ha csakugyan meglenne az, — és a protestánsok sajátjává válott, — azt is szabadna kérdezni: Lehetne-e azt megosztani minden illetőkkel? — jut-e abból valami? — s ha jut — mennyi a tanári testületeknek, — kül és beligazgatóságoknak, a pártfogóknak és szülőknek? miután abból illetéköket az egyházmegyék és egyházkerületek kivették? — és ha mindeniknek jut bizonyos meghatározott rész : kötelesek-e a kisebb testületek sajátjuktól valamit föladni a fényesebb hatalomnak? — és a terjedtebb körű hatalom gátoltatnék-e valami vagy valakik által az alárendeltek vagyonából csak egy talpalatnyit is magához ragadni?—-Ha e| kérdésekre szabadon felelgethetnénk: akkor szólhatnánk határozottan tanodáink további fönmaradhatása vagy