Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-08-10 / 32. szám

reggeli 8 órakor magyar ének és imában Istennek segedelmét és áldását tanácskozásunkra kikérök, a zsúfolásig tömve volt templomban egyházkerületi gyűléssé alakultunk, melyen az érdekesb mozzanatok és tárgyak következők valának : Egyik fénypontját képezé gyűlésünknek Zsedényi Ede telügyelö űr üdvözlő beszéde, ki szívragadó szónoklattal festvén a dunáninneni egyházkerületben egyházunk romlására szerepelő és kedélyháboritó mozgalmakat, örömét fejezé ki, hogy azon téveszmék egyházkerületünkben fogékony keblekre nem találtak s reményét fejezé ki, miszerint egyházkerületünk minden tagja ode fog törekedni: „hogy, mikép elődeink az 179°/,-ik 26. törvénycikk szentséget fennt tudták tartani, egyházunk jogait és szabadságát 300 éven át meg tudták híven őrizni, ugy mi is mindnyájan tántorithatlanul állunk meg az annyi áldozattal kivivőit törvényes szabadság mellett." Felenilité továbbá, hogy a kormány organumai néhol a törvényes útból kibiccentek s azon tetteik által: „hogy Eperjesről a jogászokat mint hadkötelezetteket besorolni akarták s a nyilvánossági jogot az intézettől megtagadják ; hogy Német-Jakabvágáson egy 18 éves leány az áttéréstől polgári hatóság által tiltatott le, 16 éves testvére pedig fogva Kassára vitetett; hegy a kath. ifjaknak az ev. tanintézetek látogatása tiltatik, s az eperjesi jogtanszék fölött a kormány rendelkezni kivan" ; azl tanúsítják, miszerint törvényes szabadságunkról vagy tiszta fogalommal nem bírnak, vagy pedig balul értesittetvén, bővebb tudósítást nem kérnek. Felhivá ennélfogva a gyűlést, hogy ébrek legyünk, de mindamellett higgadtan a középúton, nem pedig szélsőségeket keresve járjunk s mindenkor a közbéke fölött őrködő, jellemmel s históriai jogainkat védve működjünk. Felemlité végre, hogy legfontosb teendőnk az, miszerint egyházkerületi tanintézeteink virágzó állapotban fenntartassanak s sajnosan nyilvánitá, hogy az esperességek nem teljesitik pontosan azon szent kötelességet, melyet prot. egyházunk érdeke kíván s melynek elhanyagolása függetlenségünk vesztét idézendi elö. Felszólitá ennek következtében az e,sperességeket és egyházakat, hogy a hitbuzgalmat ne csak szavakban, hanem tettekben is nyilvánítsák s a tehetösb egyháztagok a szegényebb egyházak terheit áldozatkészséggel enyhíteni siessenek. Első kívánván pedig ezeknek sorában lenni, ö maga 500 frtot ajánl a szegény gyülekezetek kerületi segélyhátralékainak lerovására oly módon: „hogy ebből 150 frt. a gömöri, 150 frt. a a kis-honti , 100 frt. a sáros-zempléni esperesség legszegényebb egyházai, 100 frt. pedig egyenesen a sajó-kazai egyház tartozásának törlesztésére foi dittassék. Ezen beszéd közepeit többszörös éljenekkel jutalmaztatván felügyelő űr s miután a gyűlést megnyitódnak nyilvánitá, főtisztelendő M á d a y K á r o 1 y s u p e rintendéns űr tartá szíves üdvözlete kíséretében a hivatalos jelentést, s kiemelé : „hogy bár a mult évi országgyűlés eloszlása miatt reményeink nem teljesültek, mindazáltal egyházi alkotmányos épületünk kiegészítést nyert az által, hogy b. Prónay Gábor ö méltósága egyetemes felügyelőnek megválasztatott, már ez évi közvizsgákon tett Rozsnyón, Kézsmárkon és Eperjesen hivatalos látogalást s útjában örömmel tapasztalá egyházaink részéről az autonomia iránti buzgó ragaszkodást. Hálás elismeréssel említi továbbá, hogy Zsedényi Ede felügyelő űr nemcsak bölcs tanácsával s erélyes közreműködésével szolgált kerülentünknek, hanem jóltevöink között is első helyet foglalt el, a mennyiben az eperjesi jogtanszékre 1000, a nyíregyházi tanitóképezdére szinte 1000 osztrák forint alapítványt tett. Jelenté ezután a változásokat, nevezetesen : hogy a szavazatok túlnyomó többsége által tekintetes Görgey Kornél úr, fopporci felügyelő, kerületi, méltóságos Berzeviczy Egyed úr, kakas-lomnici felügyelő tudományi pénztárnokokká, a hegyaljai esperességben Bartholomaeides János űr egyházi lelkész és kerületi jegyző föesperessé; a XIII városi esperességben tekintetes Fest Imre úr iglói felügyelő és kerületi világi jegyző esperességi felügyelővé választattak, Okolicsányi Győző, XIII városi esperességi felügyelő és Kalavszky János VII bányavárosi föesperes urak pedig a halálnak lettek áldozataivá. Saját sáfárkodásáról adván számot, elösorolá, miszerint a bélai német egyházat a miskolci magyar gyülekezettel cserélte fel; uj névtárt adott ki; kerületünk egyházi rendezetét német és tót nyelven Zsedényi Ede és Berzeviczy Egyed urak költségén kinyomatta , 7 lelkészt szentelt fel, 4 hitjelöltet nevezett ki 2 leányegyházat nyilatkoztatott utólagos jóváhagyás reményében anyaegyháznak, Kis-Hontban. Kézsmárkon és Lőcsén a canewica visitatiót megtartotta; a rozsnyói és kézsmárki fötanodák vizsgáin mélt. báró Prónay főfelügyelő úrral jelen volt s az ifjúság oktatása és nevelésében a mindkét helyen egyházunk szellemében kifejtett buzgóságot tapasztalt. Felemlité végre, hogy a kerületi egyházi jegyzők a canonica visitatió mellett vele mindhárman szívesen közreműködtek s hogy Szepesmegyében Ruszkinóczon Szlavkovszky Sámuel elemi tanitó tartá 50, Rozsnyón pedig dr. Pelech János igazgatótanár 25 éves örömünnepét, mely kimerítő jelentés feszült figyelemmel s egyszersmind superintendens úr erélyes és fáradhatlan működését méltányló elismeréssel fogadtatott. Ezen jelentés után a m. k. helytartótanács sérelmet képző intézvényei vétettek elö. melyek közül egyik mult századbeli intézvények nyomán a r. kath. ifjaknak a prot. tanodákba járását oly helyeken, hol r. kath. tanintézetek léteznek, végképen tiltja, oly helyeken pedig, hol r. kath. iskola nincsen, az ev. tanodák látogatását egyedül a r.kath. lelkésznek engedelmével helyezi kilátásba : másik pedig az eperjesi jogtanszéknek a kormány által kiadott minta szerinti átalakítását s több tanárral való ellátását követeli. Mindkettőt jogsértésnek találván a ker. gyűlés, az 179°/Í-dik 26. t.cikkben alapuló szabadságunk és önkormányzatunk és az 184%-ik 20. t.cikkben kimondott egyenlőség és viszonyosság elvénél fogva el nem fogadhatónak nyilatkoztatá s felírást határozott, melyben ezen intézvények visszavételét, a r. kath. ifjaknak a prot. lantintézetek sza-