Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-08-10 / 32. szám

szerettem és imádtam, reménylem meglátni, saját színében. Egy nyugtalanít csak, a kinpadtóli fé­lelem." „Alaptalan e félelem, uram! — víszonza a lelkész. — kínpadtól ön biztos. De az életcél­hoz közelebb ne hanyagoljuk el a jövendőről való gondoskodást.4 4 Ketzer ismét az imádko­zásra akar visszatérni- .,0h ha én — szóla — ezen katonák engedelmével a kocsma udvarába (mely mellett állott) bemehetnék, ott térdeimen rövid imámat elvégezhetném, s lelkemet meg­váltómnak ajánlhatnám.4 1 A könyörgőnek ké­rését nem tagadták meg. Térdre borulva, áhítat­tal kéri. hogy a más életnek büntetései róla el­forduljanak, élettől fáradt lelkét ajánlja az atyá­nak, minden lelkek teremtőjének, Krisztusnak az Idvezitőnek, és a Szentléleknek, mint a megfá­radtak megvigasztalójának. Emlékeztetik, hogy eljött az utolsó óra, s elitélt társai már megjelen­tek. Hirtelen feláll. Abrázatján a levertségnek legkisebb jele nélkül hallgatja a felette kimon­dott halálitéletet. Nem sokára elkezdi az ismere­tes énekben „Jézus Krisztus, éltemnek világos­sága" megváltóját énekelni, mely éneket többi, ugyanazon hajóban evedző társai vele énekeltek, s igy ének közben végzi be a kegyetlen halál elrendelt útját. V alóban szerfölött megindító a lutheránus tó­tok rettentő üldöztetéseiről hagyományszerüleg ránkjutott elbeszéléseket különféle tájékokon hallani. Még most is találtatik az erőszak által katholikussá tett helységekben régi építmények lerombolásánál igen sok biblia és más vallásos irat tót nyelven, miket a szerencsétlen evangeli­cus hitért üldözöttek sietségökben padlatok alá rejtettek, hogy gyerme eik számára ily módon őrizzék meg. Keserű napok voltak azok. tele nyo­morral és gyászszal. a miiyeneket az egyház haj­dan a pogány császárok alatt élt át. de — a mint láttuk — keresztyén bátorságban s a nyomoru­ságban. türelemben gazdag napok, napok, me­lyekben a lutherana egyház a tótok közt vérke­resztségét kapta, melynek áldása a jelenbe nyúlik. 1. Leopold hosszú uralkodása végén már ör­vendeztek a jesuiták az evang. egyház kivesztén -Magvarhonban. S valóban, az istenitisztelet az országban csaknem egészen megszűnt, vagy na­gyon megnehezittetett, midőn a lutheránusok alig tarthaták meg huszadrészét templomaiknak. A szelidlelkü I. József rövid uralkodása alatt, fájdalom, csak rövid ideig tartó hajnal derült reájuk. Az azutáni uralkodók alatt egész a II. József 1781 -iki türelmi parancsáig mindig folyton tartott szorongatott helyzetük. De ezen hosszas tartamú üldözési idő alatt is egész sorá­val találkozunk Krisztus hű szolgáinak a tótok közt, kik a legfenyegetőbb életveszélyek közt sem hagyák el nyájaikat, azoknak bátorságát az Isten igéjéből és a szent sakramentomokból me­rített vigasztalással igyekeztek megtartani. A Kárpát hegységnek legfélreesőbb erdeiben, mély völgyeiben s pusztult váraiban hirdették a hozzá­juk nagy számmal özönlő népnek a tiszta evan­gyéliumot. Ezen férfiakhoz a kegyes s evangyé­liomi hitében állhatatos tót nép gyakran sok mérföldnyiről elzarándokolt, dacolva minden veszélylyel, mely őket a hatalmas jesuiták ré­széről fenyegette. Még most is élő emlékezeté­ben van a tótoknak ezen rettenetes üldözések emléke, az anya elbeszéli gyermekeinek, a mit az ősatyák a drága hitért szenvedtek, megmondja nekik az üldözöttek neveit, leírja a szenvedése­ket és az állhatatosságot, mutogatja utaikat és rejtekeiket. Es ez az isteni hűségnek magva, mely a gyöngéd szívekbe vettetik, mely folytono­san gyümölcsöket terem. Es ez különösen cl8) mi a keresztyéni jó erkölcsöt, a hitet s főkép az egyházi életet a luther-tótok közt, dacára azon egyháziatlan, istentelen hullámzásnak, mely II. József óta egész a legújabb korig a magyar ne­mességnek hasonlithatlanul nagyobb részét, va­lamint. fájdalom, lelkészeinknek s tanítóinknak többségét is mind jobban elborítja — Isten sege­delme által rendületlen fenntartja. Az emberszerető, felvilágosodott 11. József császár alatt érte el a magyar lutherana egyház a teljes eltüretést, s az ő nagylelkű testvére és utóda II. Leopold alatt kapta meg 1791-ben tör­vényes uton létrejött államjogi elismertetését. A jesuita üldözések megszűnnek, de nem sok idő múlva egy még sokkal veszedelmesebb s kegyet­lenebb ellenség — mint a jesuiták voltak, — fordítja a szegény luth. tótok ellen ördögi fegy­vereit. s ezen ellenség magából a magyar pro­testantismus kebléből emelkedik ki: ez az isme­retes magyar nemzetiségi szédelgés, mely első jeleiben már a II. József uralkodása végén mu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom