Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-08-10 / 32. szám

szerettem és imádtam, reménylem meglátni, saját színében. Egy nyugtalanít csak, a kinpadtóli félelem." „Alaptalan e félelem, uram! — víszonza a lelkész. — kínpadtól ön biztos. De az életcélhoz közelebb ne hanyagoljuk el a jövendőről való gondoskodást.4

4

Ketzer ismét az imádkozásra akar visszatérni- .,0h ha én — szóla — ezen katonák engedelmével a kocsma udvarába (mely mellett állott) bemehetnék, ott térdeimen rövid imámat elvégezhetném, s lelkemet megváltómnak ajánlhatnám.4

1

A könyörgőnek kérését nem tagadták meg. Térdre borulva, áhítattal kéri. hogy a más életnek büntetései róla elforduljanak, élettől fáradt lelkét ajánlja az atyának, minden lelkek teremtőjének, Krisztusnak az Idvezitőnek, és a Szentléleknek, mint a megfáradtak megvigasztalójának. Emlékeztetik, hogy eljött az utolsó óra, s elitélt társai már megjelentek. Hirtelen feláll. Abrázatján a levertségnek legkisebb jele nélkül hallgatja a felette kimondott halálitéletet. Nem sokára elkezdi az ismeretes énekben „Jézus Krisztus, éltemnek világossága" megváltóját énekelni, mely éneket többi, ugyanazon hajóban evedző társai vele énekeltek, s igy ének közben végzi be a kegyetlen halál elrendelt útját. V alóban szerfölött megindító a lutheránus tótok rettentő üldöztetéseiről hagyományszerüleg ránkjutott elbeszéléseket különféle tájékokon hallani. Még most is találtatik az erőszak által katholikussá tett helységekben régi építmények lerombolásánál igen sok biblia és más vallásos irat tót nyelven, miket a szerencsétlen evangelicus hitért üldözöttek sietségökben padlatok alá rejtettek, hogy gyerme eik számára ily módon őrizzék meg. Keserű napok voltak azok. tele nyomorral és gyászszal. a miiyeneket az egyház hajdan a pogány császárok alatt élt át. de — a mint láttuk — keresztyén bátorságban s a nyomoruságban. türelemben gazdag napok, napok, melyekben a lutherana egyház a tótok közt vérkeresztségét kapta, melynek áldása a jelenbe nyúlik. 1. Leopold hosszú uralkodása végén már örvendeztek a jesuiták az evang. egyház kivesztén -Magvarhonban. S valóban, az istenitisztelet az országban csaknem egészen megszűnt, vagy nagyon megnehezittetett, midőn a lutheránusok alig tarthaták meg huszadrészét templomaiknak. A szelidlelkü I. József rövid uralkodása alatt, fájdalom, csak rövid ideig tartó hajnal derült reájuk. Az azutáni uralkodók alatt egész a II. József 1781 -iki türelmi parancsáig mindig folyton tartott szorongatott helyzetük. De ezen hosszas tartamú üldözési idő alatt is egész sorával találkozunk Krisztus hű szolgáinak a tótok közt, kik a legfenyegetőbb életveszélyek közt sem hagyák el nyájaikat, azoknak bátorságát az Isten igéjéből és a szent sakramentomokból merített vigasztalással igyekeztek megtartani. A Kárpát hegységnek legfélreesőbb erdeiben, mély völgyeiben s pusztult váraiban hirdették a hozzájuk nagy számmal özönlő népnek a tiszta evangyéliumot. Ezen férfiakhoz a kegyes s evangyéliomi hitében állhatatos tót nép gyakran sok mérföldnyiről elzarándokolt, dacolva minden veszélylyel, mely őket a hatalmas jesuiták részéről fenyegette. Még most is élő emlékezetében van a tótoknak ezen rettenetes üldözések emléke, az anya elbeszéli gyermekeinek, a mit az ősatyák a drága hitért szenvedtek, megmondja nekik az üldözöttek neveit, leírja a szenvedéseket és az állhatatosságot, mutogatja utaikat és rejtekeiket. Es ez az isteni hűségnek magva, mely a gyöngéd szívekbe vettetik, mely folytonosan gyümölcsöket terem. Es ez különösen cl8) mi a keresztyéni jó erkölcsöt, a hitet s főkép az egyházi életet a luther-tótok közt, dacára azon egyháziatlan, istentelen hullámzásnak, mely II. József óta egész a legújabb korig a magyar nemességnek hasonlithatlanul nagyobb részét, valamint. fájdalom, lelkészeinknek s tanítóinknak többségét is mind jobban elborítja — Isten segedelme által rendületlen fenntartja. Az emberszerető, felvilágosodott 11. József császár alatt érte el a magyar lutherana egyház a teljes eltüretést, s az ő nagylelkű testvére és utóda II. Leopold alatt kapta meg 1791-ben törvényes uton létrejött államjogi elismertetését. A jesuita üldözések megszűnnek, de nem sok idő múlva egy még sokkal veszedelmesebb s kegyetlenebb ellenség — mint a jesuiták voltak, — fordítja a szegény luth. tótok ellen ördögi fegyvereit. s ezen ellenség magából a magyar protestantismus kebléből emelkedik ki: ez az ismeretes magyar nemzetiségi szédelgés, mely első jeleiben már a II. József uralkodása végén mu-