Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-01-05 / 1. szám

legyen, hol bizton megállapodnunk és megpihenhetnünk. A társadalmi intézmények érintett kettős feladatához képest az abban működő tényezőknek ugy kell tehát szervezve lenniök. hogy a mozgalmat képviselő és igy változó elemet egy fentartó állandó elem egyensúlyozza és eredményezze igy azon józan haladást, melyet én 18 évvel ezelőtt a „Pesti Hírlapban" az emberi járáshoz hasonlítottam: „csak ugy tehetjükelébbre egyik lábunkat, ha ugyanakkor a másikra támaszkodunk: a ki mindkét lábával egyszerre akarna elébbre lépni, orra buknék." Rendezett viszonyok csak a működő erők egyensúlya által eszközölhetők és minél erősebb valamely társadalomban az azt mozgató alapeszméknél fogva a haladási vágy, annál szükségesebb, hogy magát hatalmas óvások által korlátozza és ne hagyja oda menni a dolgot, hol az ember semminek nem örül, mert minden csak mától holnapig való. Igenis szükséges és kívánatos, hogy a mozgalom és korszerű fejlődés egyházi életünkben akadály nélkül nyilatkozhassék, hanem épen anynyira óvakodnunk kell, nehogy a mozgás és haladás oly sebes és rohamos legyen, hogy olyan alkatrészek megrenditését is előmozditsa, melyek aztán megrendültökben az egész felbomlását okozhatnák. Presbyteriumaink népképviselet alapján történt szervezése és azoknak időszakonként újra választása által az ujitás és haladás elemét kellőképen oltottuk be egyházi életünkbe: kell, hogy ez erővel szemben egy független mérséklő elem is uralkodjék, s ez az állandó magasabb egyházi hivatalok. — Egyházunknak ilyeténképen s ama két egymást kölcsönösen ellensúlyozó erők szerint idomított szerkezete mind a haladást és tovább fejlődést biztosítja, mind a rohanástól megóv. A mit tehát a tisztújítás előharcosai csak mint ideiglenes engedményt, mint valami kegyelmet állítanak fel, hogy t. i. az egyházigazgatás felsőbb tisztviselőire a tisztújítás elve ezúttal ne alkalmaztassák, szerintem épen nem engedmény, hanem parancsoló szükség, az egyházi társas lét biztos fenállhatásának archimedesi pontja; mert elvitázhatatlan szent igaz, hogy oly szervezet, legyen az erkölcsi vagy mechanicai, melyben csak a vis centrifuga szerepel, a szétfoszlástól meg nem óvható.*) Másrészről igaz az is, hogy az egyházmegyéket illetőleg, azokat, melyek a tisztújítást elfogadták és tettleg életbe is léptették, ebbeli eljárásukért vádolni akarni annyi volua, mint municipalis jogilletőségüket kétségbe vonni. Minden egyházmegyének joga van beléletét ugy rendezni, a mint azt maga jónak látja és akarja. A tisztújítást ellenző egyházmegye ne akarja gátolni a szomszéd egyházmegyét, ha ez tisztviselőit, akár minden esztendőben is változtatni akarja, és ismét emez ne erőlködjék uj szokást oktroyirozni oly egyházmegyének, mely arról tudni nem akar. De még az egyetemnek sincs joga abba beleszólani és a municipiumot olyasmiben korlátozni, mi reá épenséggel nem tartozik. A közgyűlés követelheti, hogy az egész javára hozott, határozatai az egyes megyékben pontosan végrehajtassanak, de hogy e végrehajtás állandó vagy változó tisztviselők által történjék-e V ehhez semmi köze. Azok voltak kétségkívül a vezéreszmék, melyek szerint hozattak már eddig is határozatok amaz egyes egyházkerületekben, hol e kérdés szőnyegre került és bármeddig vitassuk a dolgot, máskép határozni nem lesz lehetséges. Örvendetes jelenségnek nevezhetem továbbá azon mind jobban fejlődő egyházi közszellemet, mely legközelebb jótékony célok előmozdításában nyilatkozott és egyfelől a moldva-olá hországi missio megindulását tette lehetővé, másfelől számos iskoláinkban egy évtizedig eltörölve volt tanszékek restituti óját eredményezte, sőt az E. E. E. g y á m i n t é z e t megalapításának is lett szülője. Ily jelenségek mindenkor ébredő élénkebb vallásosságnak elöfutói, a mennyiben a szellemi célokra való áldozatkészség csak ott képzelhető, a hol az azok iránti érdekeltség már megvan. S valóban csodálkoznunk kellene, ha hazánk mult évben annyira hányatott kétes viszonyai emberein•"•) Ha valaki talán ez elmélet cáfolatára az északamerikai egyesült államokra hivatkoznék; annak eszébe juttatjuk, hogy ott az alsóbb hivatalok képezik az állandó elemet azonfelül a felsőbb és alsóbb törvényszékek bírái, és hivatalokban addig megmaradnak, inig azt becsületesen viszik. B. M.