Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-07-27 / 30. szám
ANACIIRONISMUSOK. A „Magyarországában olvassuk :Aneudorfi fegyház kath. lelkésze szépen gyakorolja a keresztyéni türelmet. A „Neueste N." szerint azt prédikálja: „hogy csupán a katholikusokat illeti a keresztyén nevezet. Luther és Kálvin vallási rajongók; továbbá a protestánsoknak nincsenek szüzeik, mert a szüzesség fogadását nem ismerik.'1 Különben ilynemű példákért nem kell Neudorfba fáradnunk. Közelebb van az „I. Tanuja," melynek tárcájában Virághalminak (regénye bírálatában) szemére vetik, hogy ö testestül, lelkestül Luther Márton híve. Bizony e szerint nagy bűne van ö szegény lelkének. A „Religio" jul. 18-án igy nyilatkozik: Pápáról értesitik a „M. S."ót, hogy ott a helybeli orvostudor a p a pnöven dékeknek a diaetetika és rögtönbajokbani eljárásokról tart vasárnaponkint fölolvasásokat. Minő papnövendékek azok? — A múltkor egyik lapunk valami bukuresti evangelikus kolostorról tön említést. Nem tudjuk, csak a szavak fusiojára irányulnak-e az ily kifejezések, vagy azt véli egynémely, hogy a hasonló szavak használatával már a dolog lényegét is elsajátítja ? Ez utóbbi igen gyermekded föltevés volna még azon, mindinkább lábrakapó szokás mellett is, melynélfogva a kath. egyházi hivatalok neveit amott tűi igen szeretik használni, söt ruházatját sem átalják viselni azon papságnak, melyről különben oly sok szépet tudnak regélni. Jó volna azért, az ily értelmű szavaknál azt a bizonyos Melléknevet mindig kitenni, hogy határozottan lehessen tudni, miről van a szó ? GYÁSZHIREK. Néhai tek. D. Halász Sámuel mezőföldi volt s.gondnok úr gyászünnepélye. Folyó évi jun. 26-án a n. t. mezőföldi egyházmegye halotti gyászünnepélyt tartott Sz.-Balháson, egyházkerületünk egyik hitbajnoka, a bölcs Neslor és ritka vallásos buzgóságu segédgondnok néh. nagytekintelü D. Halász Sámuel úr fölött. A boldogult 48 éven ke resztül állott egyházmegyénk élén, mely hosszú idő alatt sok oldalú és halhatatlan érdemeket szerzett magának az egyház terén, s emléke élni fog, és áldott leend még a késő utókor előtt is. Azon számos és nevezetes alapitványai, melyeket vallásos célokra tett; azon buzgalom, melylyel egyházi ügyeinket vezette; azon kitűnő kormányzási tapintat és bölcseség, melylyel tanácskozásainknak mindenkor irányt adott, megörzendik nevét a feledéstől, s reá hely esen alkalmazhatók a nagy költő ezen szavai: A derék nem fél az idők mohától, A koporsóból kitör, és eget kér, Erdemét a jók, nemesek s jövendő Századok áldják! Szónokoltak a nagy elhunyt felett egyházmegyénk jegyzője n. t. M ó r i c z János és S ó ó s Károly urak, — ez utóbbi jeles szónok ugy állítván fel öt, mint Krisztus egyházának r e n d ü 1 hE r e t e 11 e n vitézét,- gyönyörű nyelven, tudományos avatottsággal fejtegetvén, hogy ki a Krisztus egyházának igazi és méltó vitéze ? A jeles beszéd minden tekintetben méltó volt a nagy elhunythoz. A mezőföldi énekegylet szívreható gyászénekek zengedezésével emelé az ünnepély fényét, — melyet mi mindnyájan azon óhajtással zártunk be : vajha a jeles elhunythoz sok hasonlót engedne nekünk birni az ég. K. BÉLA, julius 18-án 1862. „Örök emlékezetben leszen az igaz." A zsoltár ezen szavai igazságát mélyen érezök, mindőn a holtnak nyughelyére kirándulván, egy virágokkal díszített sir előtt megállapodánk, mely főtisztelendő Szladkay János halandó részeit magában foglalja. Ezen főtisztelendő űr mint Béla községnek hajdani lelkésze, valamint a XIII. városi esperesség föesperese igazi lelkiatyai szelid bánásmódja és vas szorgalma által sok éven át közzségünk, esperességünk és egész sz. egyházunk mezején is nagy érdemet szerzett magának. Ámbár már 21 éve, hogy örök nyugalomra eltemettetett oda, hová ö annyi sok halottal elkísért, mégis mindig felejlhetlen maradt a községnek, mely már most kedvezőbb körülményekben élvén, szép és erős emléket t. i. vasból álló, festett és aranyozott keresztet emeltetett sírjára. E kereszt a fentebb jegyzett napon az Isten igéjével és a hívek megindult szíveinek könyeivel beszenteltetelt és a késő utódoknál is erös tanuja leend annak, hogy közzségünk nem csak a szív érzelmeivel, de tettel is, ha lehetséges, bebizonyítja, hogy lelkipásztorait életben és halálban a megérdemlett hálával tiszteli és a szeretet karjaival áldja. — Bár minden közzség kebelében lakoznának oly hála-, tisztelet- és szeretetérzelmek a lelkipásztorok iránt! W é b e r Samu, lelkész. BEKÜLDETETT. A több év óta oly-jó és megérdemlett hírben álló Seltenreich Károlynö, szül. Bezegh Rozina t. asszony leánynevelöintézetében a f. iskolai ével berekesztő nyilvános közvizsga tegnap, azaz f. hó 23-án délután tartatott. Az illető elöljárók, valamint a szülök, gyámok, rokonok es a nevelés számos barátaiból összegyűlt nagy és fényes közönség ezúttal is örömmel volt tanuja azon előmenetelnek, értelmes feleleteknek mivelt s illedelmes magatartásnak, mikkel ez intézet növendékei az ö gondos és fáradhatlan vezetőnőjük buzgóságát s a tanítók fáradozásait viszonozni szokták. A tudományokon és nyelveken kivül nagy gond volt fordifcva a különféle női kézmunkákra is ; ezt tanúsították a közszemlére tett, szebbnél szebb kész munkák, miket a növendékek a hímzés, varrás, kötés, horgolás stb. mü fajaiból oly nagy számmal és csínnal állítottak ki. Örvendetes látvány volt, hiszszük, a szülőkre nézve különösen azon fehér, s részint más külső ruhanemüek, miket a növendékek magok szabtak és vartak. Általában, mindazok után, a miket láttunk és hallottunk, csak elismeréssel szólhatunk a t. vezetőnő erélye és tapintatáról s a t. tanitó urak és nevelönök buzgalmáról, melyek összehatásán a szép siker keletkezett. Adja Isten, hogy a virágzó intézetnek a további működésre a szülök pártolása, — a szülök reményei, a fiatal leánykák célszerű nevelése által pedig az intézet a szülőknek, még sokáig lehessenek egymás gyámolitására ! A.
