Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-07-27 / 30. szám

zeti püspöki székében - vajha sokáig! az egyetemes egyház ügyeit. A fölszentelt ifjú lelkészek, kik mint ilyenek, a sz. hivatalra halálig kötelező sz. esküt tőnek, névszerint ezek: Szász Dom., kolozsvári lelkész, ki jeles vala a jelesek között, Sándor János miriszlói lelkész a nagyenyedi egyh. megyében, Torkos Sándor vajasdi lelkész a fehérv. egyházmegyében, Székely Ferenc m.csányi lelkész, Szegedi Miklós körösbányai lelkész, Nagy Ferenc monói lelkész Szilágy-Szolnokban, Sándor József fehéregyházi lelkész, S ó fa 1 v i Sándor nagyfalusi lelkész, Nemes Karoly m.-csávási lelkész, K a r ác s o n István sz.-keresztúri és D e in e s Péter szemerjai segédlelkészek. A mint az érdemes vizsgáló tanár úr a gyűlésnek bejelentette, voltak kitűnők az ifjú lelkészek közölt, de gyenge egy sem. És valóban, ha ez ifjú Timotheusok olyan építői leendnek Isten országának, minta mily ,.j ó 1 f e 1 e 1 é n e k" ugy a dévai lelkészszentelés napja áldásos gyümölcsöt hozand az anyaszentegyháznak. Vajha ugy legyen! A lelkészszentelés napja előtt és utánni napokban, jun. 29—julius 7-kéig érdekes dolgok és tárgyalások folytak a közzsinatban. A váló-pörökről, melyek lefolytak, s más, inkább magán érdekű ügyekről hallgatván, kiemeljük : A végtelen fontosságú népiskola szervezés ügyét. A mélt. egyházi főtanács leküld a közzsinatboz egy alapvonalaiban és elveiben formulázott népiskolai szervezetei, fölkérvén arra — mielőtt ez ügyben véghatározat hozatnék — a közzsinat véleményezését A közzsinat pontonkint tárgyalván, a tervrajzot némi módosítás mellett célszerűnek s életbe lépletendönek véleményezé. Érdemes volna e tervezetet itt legalább főbb vonásaiban fölmutatni, de a végelhatározás előtt nem foglaljuk vele lapunkat. A mult évi közzsinaton inditványoztatott: állittassék egy élőtöké minden reform, lélektől egy krajcár évi befizetéssel; mely tökéből a népiskolai nevelés gyámolittassék, a püspöki fizetés javittassék. Az indítvány véleményezés végett az egyházmegyékhez kiküldetett volt, s mostan az egyes ekklézsiák kedvező nyilatkozata befolyván, a jó célú terv jövő 1863. éven kezdve — hozzá járulván az egyh. főtanács helybenhagyása — életbeléptetése meghatároztaték. A feszült érdekeltséggel várt „successio" kérdését is eldönté a jelen közzsinat. A mult század első negyedében viharos idők gátolván a püspökválasztást, a püspöki szék több ideig be nem töltethetett törvényes választással. Hogy hasonló bajnak eleje vétessék, az 1727-ki közzsinat azt határozta: „jobb idők beálltáig, a gen. nótáriust válaszszák következési joggal a püspökségre." Mindamellett hogy ezen határozat az egyházmegyék jegyzői felöl semmit sem szólt, mégis becsúszott az egyházmegyékbe, ugy hogy ezek jegyzői minden választás nélkül beültek a megürült esperesi székbe, holott a LXXXVI. canon tisztán rendeli az esperesek szabad választását. Ez a törvénytelenség az ujabhb nemzédéknek nem tetszék. Évek óta sürgettetik a „successio" eltörlése! A mult évi közzsinat az indítványt véleményezés végett kiküldötte az egyházmegyékhez, és ezek egyhangúlag — egy is mellette nem nyilatkozván — a successiót eltörlendőnek, és az esperesi széket mindig szabad választás utján betöltendőnek véleményezték. A jelen közzsinat pedig ezt határozott törvényül mondá ki. A „successio" tehát— fenntartatván mégis a gen. nótáriusoknak püspökségre való következési joguk — elvégre meghala és eltemetteték. — Küldöttek be — ámbár kérdetlen — az egyházmegyék jelentékeny többségében arról is véleményt, hogy az esperesek meghatározandó bizonyos évenkint újra választassanak, de a közzsinat ennek tárgyalásába bocsátkozni nem akarván, a 86 canon hatálya megmaradt. Meddig? Arról semmi sem határoztatott. Az egyházak magános ügyei közül megemlitendönek tartjuk a szentimrei egyháznak ügyét, hazafiúi szempontból is, mert temploma egyike azon háromnak, melyeket a nagy Hunyadi János, a törökökön vett diadala emlékeül emelt volt. Az egyház most bemutatván folyamodványában, hogy saját maga erején képes külön lelkészt és egyházközséget tartani, kéré a közzsinatot, változtatná meg azon mult évi határozatot, mely Szent-Imrét, a vajasdi lelkészethez rendelé csatoltalni, s engedjen neki önállóságot. A közzsinat azon választ határozá : mutassa ki az egyház a folyamodásában kijelölt lelkészeti fizetés valódiságát, s építtesse föl — miről a folyamodás hallgat — a romban lakhallanul heverő parochiát és iskolaházat, akkor vitethet magának külön lelkészt, addig fogadja el a vajasdi egyház lelkészének szolgálatát, a mult évi határozat szerint. Szomorú kép pedig az, mely az ó-tor dai népes és hazafisága, mint fényes értelmiségéről kitűnő egyházról e zsinatra illetékes helyről bejelentetett. Az ó-lordai egyház ellenszegült a mélt. föegyh. tanácstól mult évben kiküldött presbyteriumi újjászervezés életbeléptetésének! Szomorú dolog! Az egyházakörömmel fogadták az üdvös intézményt, mely nem is uj, hanem csak visszatérés a régi jó rendhez. — O-Torda pedig ellenállni kíván! Ezen baj orvoslását a közzsinat a m. egyh. főtanácstól kérni határozá. Mindent helyrehozhat pedig maga az egyház, ha magát orvosolva a szabályokhoz illeszkedik. A bukaresti református hívektől 18 frt. érkezett a püspöki fizetés javítására. Főtisztelendő püspök űr ezt a papi özvegyeket és traktus-papokat segélyező pénztárnak engedé által. Jelen közzsinaton a mélt. egyh. főtanács küldöttei közül jelen voltak : Gróf Toldalagi Viktor, gróf Kun Gotthárd, mélt. Barcsay László, mélt. Zeyk Károly, dr. Leszai Dániel, Szilvássi László és Tóth László urak. Főtisztelendő püspök úr jul. 17-én esti 6 órakor a dolgait végzett közzsinatot érzékeny szavakkal zárta be. A deési egyházmegye esperese a közzsinalot meghívta jövő évi Deésen tartandó közzsinatra, mert a sor jövő évben azt az egyházmegyét illeti. — És ezzel vége lön a dévai közzsinatnak, mely itt sokáig tartó kedves emlékbeu maradand, lévén szerencsénk oly sok és jeles prot. egy-