Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-07-27 / 30. szám

chenensi uyeaevov: Tribus fustibus, ut more patrio loquar, quam responso vllo alio dignior es, impudentissime et arrogantissime Scurra. quos jam profecto sensisses, et dorso excepisses, vt meritus es, Nisi maiorem ego mei, quam tui rationem habendam mihi esse existimassem. In alios innatam istam rabiéin tuam euomas, suadeo : Me missum facias. Nam si me pietas christiana malum pro malo reddere vetabit. Erunt tamen aliqui, tui similes, qui nimirum in Iingua tantum Christi notnen gerunt, qui me ulciscentur, et venenatam ac Procacem istam tuam linguam forpicibus constringent, ac Capitulum istud tunm, in quo mendacia, calumniae, obtrectationes, atque alia id genus probra sedem dornici • liumque sibi fixerunt, pláne contundent ac comminuent, ne posthac viris bonis et quietis arnanlibus, ac pietatis studiosis, rabido isto latratu tuo molestus esse pergas. Infelix ille et monstrosus tuoruin scriptorum partus, vt primum in Manus meas venit, in nescio quas Iatebras abiectus a me est, ut cum blactis ac tineis luctetur. Neque enim dignus unquam mihi visus est, ut meliorem locum occuparet, aut bonis rebus asuetos oculos, veneno suo inficeret. Pudet me mei, quoties mihi in mentem venit, fuisse me, aliquando tam facilem, vt et libros illos, et libris dignas lilteras tuas acciperem. Breuiter, vt dicam, ne te morer: Pluris te faciunt aduersary tui, viri optimi, quam vellem. Quod si te, vt par est, contemnerent: micior et demissior esses. Nunc ipsorum humanitate, et nimia patientia factum est, vt tibi aliquis esse videare, hornuncule abiectissime et sordidissime. Pars librorum tuorum, quos cacatam chartam, vt Catnllus loquitur, merito vocare possis, nunquam a Thretio tuo ad me delata est, neque mihi visa. Reljquam partém, de qua supra memini, si tantum mihi oty aliquando dabitur, aut tam male tempus locare libeat, ex tenebricosis illis locis, qnae vix honeste nominari possint, in quibus nunc delitescit, eruarn, eique reddam, cuiuis, quainvis si me audies, et haec, et alia hoc genus cominenta tua, in latrinam conjicies. Neque enim meliore capsa digna sunt. 0 perditum et insanum homulum, Qui, vt ridiculum se et inuisum se omnibus efficiat, summo studio contendit: et dum se vana gloriae spe lactat, ita se excruciat, ita maceral, ut sacrum cciam morbum si accersat. 0 insaniain flagris coercendam* Se<l desino stullo respondere secundum stultitiam suam, Vale si potes, et Pietatem at Sapientiam cole. C'racouiae 22 septemb. 1571. Antimelius. Dudics élete vegéig folytonosan a socinianismushoz hajlott; bár tényleg a róm. kath. egyházbóli kilépése után egyik felekezethez sem csatlakozott. A lutheránusok alaptalanul vindicálják felekezetük részére, csupán azért, mivel Boroszlóban a lutheránus Sz. Erzsébet templomban temettetett el. Közli Géresi Kálmán. FELVILÁGOSÍTÓ VÁLASZ SIMON JÓZSEF URNÁK. Mindenek előtt n. t. szerkesztő urat kell megkérnem kéziratom után nem annyira hibátlan mint hiánytalan nyomatásra nézve. Cikkeimben néhol nemcsak hibásan szedvék a szók, hanem néhányak egészen is kihagyvák : minek következtében a mondatik értelmetlenek, vagy egészen ellenkező értelműek. — Igy p. o. a 13. sz. 397. oldalon alulról 8. sorban : ,,m u n k á 1 á s á r a" után hiányzik „m i n t;" a 398. old. felül 14. sorban: „mondani" előtt hiányzik „többet." De ezeket kijavítani nem láttam szükségesnek. Igy van ez némi részben érdeklett cikkben is. Kimaradt az idézett mondatból egy egész sor: „megfoganatositása helyett csak a -pusztában kiáltó szóként elhangzását tekintve ugy látszik," —• mire következik: „a válasz lehetetlenség volt. Csak némi részben mondom: mert azért igy is botránkozás kövét mozdítottam meg, a mennyiben — most már múltnak és jelennek komoly egybevetése után meg kell vallanom — összetévesztettem egy magány-körben tett s napvilágot nem látott tervnek indítványozását önnek rokontárgyu és számú tervezetével. A mi hogy igy esett: kimagyarázható azon okból, miszerint ön a Domestiea kérdésében ügyavalottan tapasztalatdűs észleleteket s kész tervet közölvén, neve e téren legismertebb lön. — Hogy akkor is éreztem a hárommilliót tervező személyisége felöli bizonytalanságot: igazolja a közbeszúrt szócska : „aligha nem. — Ezért tehát bocsánat! Az ember téved és téveszt Ha hiánytalan ama mondat, ha interpelláltatom is ön becses és tisztelt neve tévesztett feleinlitéséért: szabadjon hinnem , megkíméltettem volna a válasz 1 e h etetlenségének honnan merítése kérdésétől? Mert ezek után világos, miszerint a foganatosítás mellőzése okáért az ezt megtehetettekre vonatkozólag van mondva a látszólagos lehetetlenség, korántsem pedig magát a tárgyat illetőleg általában. — Hiszen igy magam ellen szóltam volna: mert én kivihetőnek tartom!! söt garantirozni is merném ! ! Én önnek röviden most is előterjesztett, minden eddigi egyházi adózás helyét pótoltató javaslatát nemcsak lehetetlennek nem tartom, söt igazságosnak és helyesnek. — még ma óhajtanám életbeléptetni. A lehetetlen szó — (azonban itt sem fogalmi egész jelentőségében) vonatkozott a dunamelléki e.kerület közpénztárt tervező bizottságának azon véleményére, miszerint a meglevő rendes és továbbra is fenmaradandó fizetés mellett lenne beszedendő minden családtól egy forint — figyelmeztetés akarván lenni csupán, alkalmasint csak a városi egyházi adózást ismerő bizottsági férfiainknak, hogy közcélokra való adakozás neve alatt uj adót kivetni ne akarjunk, főleg népünk érzendi ezt, melynek már is elég nyomja vállát, s melytől most is annyi kellemetlen súrlódások közbejöttével lehet bevenni azt, a mit fizetnie kell. És ezt ön is elismeri : helyeselve közli, hogy e helyett illető egyházkerülete a takarékpénztár eszméjét karolta fel s ennek kidolgozására nevezett ki választmányt.