Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-07-20 / 29. szám

iskolaügy. A NÉPNEVELÉS ÉRDEKÉBEN. A kolozsvári ev. reform, néptanítók a kö­vetkező figyelemreméltó felhívást intéz­ték pályatársaikhoz. Tisztelt pályatársaink! A nevelés- s okta­tásügy érdekében keresünk fel titeket, kik velünk együtt épen e fontos ügynek szenteltétek éltetök munkásságát. Hiszszük, hogy elhivatásunk nagyságát mindnyájan felfogtá­tok, s hiszszük azt is, hogy nem egyszer sóhajtottatok fel pályánk terhei s fáradozásaink sikertelensége érzetében: épen ezért reméljük, hogy szives felszólításunkat örömmel veszitek, s közremüködéstöket a legnagyobb buzgalommal fel fogjátok ajánlani. Népnevelésünk, fájdalom, mint mindnyájan jól tudhat­juk, igen, igen hátra áll. Nincs szándékunkban ezúttal mindazon okokat elősorolni, melyek előmenetelét oly sok oldalról akadályozták és akadályozzák, minthogy azok meg­szüntetése nagyrészt nem is áll hatalmunkban; de beláttuk azt, hogy a népnevelés, a népiskolák sorsa senkitől és semmitől nem függ annyira, mint épen mitőlünk néptanítók­tól, úgyannyira, hogy az értelmesedés s erkölcsi javulás e legfőbb tényezőinek kedvező eredményeiért az érdem na­gyobb része bizonynyal minket illet, valamint az ellenkező esetért is a súlyosabb vád netn oknélkül hárulhat reánk. Ha egyházaink s egyházi elöljáróságaink lehetőleg mindent megtennének is népiskoláink felvirágoztatására: hasztalan lenne minden áldozat, ha hiányzanék bennünk az ügy iránti érdekeltség és lelkesülés! Hasztalan találja fel a tudomány s tapasztalás a leghelyesebb nevelési elveket, a legjobb, legtermészetesebb s legsükeresebb tanmódokat, ha hiányzik bennünk a kellő belátás a nevelés- oktatástan e vívmányait alkalmazásba venni, ha mi folytonosan nem képezzük magunkat a pályánkra tartozó ismeretekben s eljárásokban : a tanítókkal egyült iskoláink is a kortól messze hátramaradnak. Tanitó-társaink ! tegyük keblünkre kezeinket s vall­juk be őszintén, hogy a csak tőlünk függő körülményeink közt is nem állhatott volna-e eddig is jobban hazánk nép­nevelésügye, ha mostoha sorsunk mellett is hivatalos teen­dőink érdekében nagyobb buzgóság hevítette volna töb­beknek kebleit, s jövőben is nem tehetünk-e többet, ha na­gyobb lelkesedéssel s képezettebb erővel járunk el mind­nyájan kötelességeink teljesítésében?! Magunkba szállva, komoly megfontolás után lehetet­lenség be nem látnunk, hogy az az ismeret s tapasztalás, me­lyet tanintézeteinkből s egyetlen, nem rég keletkezett ké­pezdékböl magunkkal hoztunk, koránsem elég arra, hogy csupán erre támaszkodva hivatalos foglalatosságainkat a haladó világ szellemében intézhessük; kivált elgondolva azt is, hogy ez iskolai s képezdei képzés a még eléggé meg nem higgadt kedély, a forrongó észjárású, az ábrán­dos fiatalkor éveiben történik; a nevelés- s oktatástudo­mány pedig, mint a mely a legkényesebb, legbajosabb em­beri feladatok közé tartozik, ugyancsak komoly tanulmá­nyozást igényel. Bizony a jó tanítónak is, mint a jó papnak, holtig kell tanulnia, hogy nehéz, de magasztos hivatásának kellőleg megfelelhessen. Elszigetelten egyenkint azonban önképzésünk csak nagy későre vezethetne, ha oly sok tárgy s teendő mellett vezetne is célhoz, főleg nevelési­irodalmunk fejletlensége korszakában. Nincs más mód, mint az ugyanazon egy pálya harcosainak egymás támogatását, tanácsát s példaadásait venni igénybe, egymás tanítására, képzésére szövetkeznünk. Mi alulirttak, mint a kolozsvári ev. ref. anyaszent­egyház kebelében levő népiskolák vezetői, tanitói átértvén, átérezvén a fentebb emiitett igazságokat, felfogva a ker­szellein s jobb sorsra hivatott édes hazánk követeléseit, el is kezdők e részbeni kötelességeink teljesítését, a mennyi­ben elhatároztuk, hogy a külföld s testvérhazánk tanítóinak példájára ezentúl mi is néptanítói értekezlete­ket tartunk. Még oly országokban is nélkülözhetleneknek tartják az ily conferenciákat, hol több s jelesebbnél jelesebb ké­pezdék léteznek, és számtalan nevelési közlönyök s év­könyvek állanak a tanitói kar rendelkezésére, melyek által szerzett kincseiket, tapasztaláson épült ismereteiket, föl­fedezéseiket széltében közölhetik másokkal a hivatottab­bak, melyekből többoldalulag s mindegyre meríthetnek ma­guknak okulást a tanulni vágyók. Nagyon helyesen mondja testvérhazánk egyik jeles tanára Imre Sándor a néptaní­tói értekezletről irt cikkében („Néptanítók könyve ' 1860. uj folyam I. kötet I. füzet 6-ik lap), hogy tanítóra nézve a tiszttársakkal érintkezés pótolhatja, mit másokra nézve az utazás, a többféle intézetek megszemlélése s tapasztalás, a mesteremberre nézve a különféle mesterek, műhelyek kö­rüli forgolódás eszközölhet." Tárgyai e tanitói értekezleteinknek, mint másutt is minden ilyenmü tanácskozmányoknak : minden a tanítónak mint tanítónak hatásköréhez, hivatala folytatásához tar­tozó tárgy, eszme, u. m. az egész iskolavezetésről s taní­tásról általában s részletenkint való véleményezések, külön­böző tanmódok ismertetése, megvitatása, bevett vagy be­veendő kézikönyvek bírálata, egyes tárgyakra, a fegye­lem s rend fentartására, az iskola és szülök közti viszonyra vonatkozó értekezések, söt egy s más tárgyból gyakorlati tanítások, példányelőadások valamelyik népiskolánkban stb. stb. De csak is a tanügy terére kívánunk szorítkozni, gon­dosan óvakodva minden az iskola körén kivül eső tárgyba való beavatkozástól. Komoly szándékunk, erős elhatározásunk felöl aláza­tos fölterjesztést tevén egyházi államunk fejéhez, fötiszte­letü püspök B o d o 1 a Sámuel űr ö méltóságához s a hely­beli kebli egyháztanácshoz: kezdeményezésünk mindkét helyen kegyes helyesléssel s buzdítással találkozott. Elnökeink megválasztásával értekezleti ügyünk már teljesen szervezve is van. Föelnökiinknek épen fötiszteletü püspök B o d o 1 a Sámuel űr ö mlgát volt szerencsénk megnyerni, ki az egész erdélyi ev. ref. anyaszentegyház

Next

/
Oldalképek
Tartalom