Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-07-20 / 29. szám
tik észre, hogy eddigi egyházi tanításai és jelentése által a nép csak lázongóvá s engedetlenné lett, Francke urnák ezennel jelentetik, hogy kikerülhetlen meggyaláztatás elkerülése végett a kelettől fogva 2 nap alatt innen el másfelé távozzék. Emánuel Hogel, városirnok parancsára. A polgárok közül, kik e törvénytelen eljárás ellen tiltakoztak, néhány rögtön a tanácsháznál fogságba vettetett, az „iskolás leányok'1 kérelmilevele összetépve adatott vissza, s Francke odább állott. Mig erfurti lakára egy gúnyiratot szegeztek, mely igy kezdődött: „Francke takarodjál oda! hol minden ördögök laknak, ott kétségen kivül szívesen fognak látni,^ — addig költötte Francke áhitatteljes dalát ,.Istendicséret egy lépés az örökkévalóságra," s „feleletében14 , a nyilvánosság előtt igy nyilatkozott: ,,Szabad és jó lelkiismerettel tehetek bizonyságot, s az úr tudja liogy én sem elmozdittatásomat sem az elmozditási-parancsot szégyenül nem tartom, sem a felett soha nem szomorkodtam, sőt inkább ebben is dicsérem Istennek rajtam nyomorulton való nagy könyöriiletességét, a ki engem nemcsak üdvözítőmnek olyan kegyjeleire méltatott, hogy a világtól elvettetett állapotban vagyok, hanem kegyelmesen adott nekem épen azon időbeu, midőn a világ leginkább vélt keseriteni, örömteljes, vidám és megvigasztalt szívet, csendes és isteni békességet, ugy hogy bizonyára azok közül, kik akkor velem beszéltek s engem láttak, senki sem léphet föl s nem mondhatja igazán, hogy engem legkevésbé is szomorúnak vagy nyugtalannak látott. Kétségkivül igaz volt ez, mit Francke magáról mondott. O egész életén át megtartotta a lélek vidámságnak azon belső forrását, a melynek elfojthatlan csergedezése mindig lélekjóságnak s magas nemes célérti feláldozásnak következménye. Francke Gothába ment, hol jól fogadtatott. Maga beszéli el: „Gothában is nem kevés áldásban részesültem az úr irgalmasságából, ugyanis 1) kedves erfurti barátaim igen szorgalmasan s csaknem naponként meglátogattak, és igy velők sokat épülhettem. 2) Több tanítványaim Erfurtból folytonosan nálam tartózkodtak, s tanulmányaikat s a kegyességet nálam gyakorolták, csaknem kedvezőbb alkalommal, mint Erfurtban hivatalom mellett tehettük. 3) A régebben Gothában tartózkodó urakkal és másokkal is szívből szorgalmas és épületes társalgást folytattam. 4) Néhányan találkoztak a városból, kik a tanításokból valami jót ragadtak meg, s magányosan további épülésre vágytak, s megbizonyították lelkiismeretüknek szívbeli és isteni ihletését, kiknek lelkét az ur örök szeretete által továbbra is őrizze és védje. 5) A tanulók kívánságára egy „exegeticum Collegium1 1 kezdődött Tim. 1. felett, melyet ők azon rendben, valamint Thess. 1. felett is az én elutazásom után folytattak. „Francke ugyanis Weimarba udvari papnak és hercegi nevelőnek lett meghivatását el nem fogadva, 5 tanitványával Berlinbe utazott. Az ő ott lakó nagy befolyású barátja Spener 14 nappal Erfurtbóli elmenetele után ezt irta: az első miniszter Danckelmann nem kivánja Franckét a tartományból elbocsátani, hanem Haliéba alkalmazni mint zsidó nyelv tanárát, s lelkészt Glaucha külvárosban, melynek prédikátorát, mivel a gyónószékben fertelmet űzött , Giebichensteinba vitték. Spener tanácsolta Franckenak elfogadni a Halléi meghívást, mivel ott most erfurti barátja, Breithaupt tanácsos, tanár, Erfurt közel, s alkalom van az egyház és tanítványokra egyszerre munkálni. Spener hozzá tette : „a theologusok üldöző dühétől ott (Halléban) emberi módon nagyobb biztosság van, bár a clerus minden ellenségeskedéseitől teljes megszabadulást igérni nem merem, de biztosítom, hogy ezt magasabb kéz megfékezheti; s ez azon tekintélyt szerzi meg, mintha Isten a választó fejedelem tartományát menedékül rendelte volna a szorongatott jámbor férfiaknak. Kérem azért, hogy az ügyet az úr orcája előtt s az ő félelmében szívszerint megfontolja, s ha, mint reménylem, a művet Istentől lenni elösmerné, jöjjön ide késedelem nélkül.4 1 Francke tanitványaival a berlini útban Quedlinburgban, Halberstadtban s más helyeken prédikált, mindenütt volt hajlam s alkalmazkodni vágyás a pietisticus községekhez; és még az év vége előtt, midőn őt Coburgba ís kivánták, hallei alkalmazása aláírva volt. Halléban azonnal megteltek a szószékek a pietisták gyalázásával. De most óvatosabban / lépve föl s felülről némi tartalékról biztositva
