Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-07-13 / 28. szám

érdekelt közönség ohajtott nagybecsű jelenlétét kikérve, állandóul maradtunk Debrecen, junius 20. 1862. alázatos szolgái: a reformátusok debreceni főiskolájának tanárai közönségesen, s különösen annak jelenlegi igazgatója. Dr. Török J ó z s e f. „VALLÁSTAN ' PROT. FELGVMNÁSIÜMOK ÉS REÁLISKOLÁK SZÁMÁRA S MAGÁN HASZNÁLATRA. Ily cimü könyvre hirdet előfizetést s egyúttal küldött hozzánk aláírási ívet Kámory Sámuel, pozsonyi ev. lyceumi tanár. Magában foglaland a mü : I. Bevezetést az O-Testamentomba. II. Bevezetést az Új-Testamen tómba. III. A héber-zsidó nemzet történelmét (vagyis: Izraél népének történelmét, Szent Történelmet. Ádámtól kezdve, egészen a Krisztus utáni Jeruzsálem-végleromboltatásáig). IV. Egy függelék: idegen nyelvű szavak magyarításával. Az egyetemes gyűlés tanrendszere nyomán kidolgozva. Az egész legalább 12 sürün nyomtatott ívből álland, nagy nyolcadrétben. Előfizetési ára 1 frt. osztr. ért. Bolti árát az utólag Pesten fölkeresendő kiadó határozandja meg, a mely is kétségkivül valamivel magasabb leend az aláírásinál. A t. cz. gyűjtőknek minden 12 példány után egy tiszteletpéldánynyal szolgál. Ha a mü netalán, terjedelmessége miatt, két kötetben nyomattatnék, az előfizetők azon előnyben részesülnek, hogy mind a kettőt 1 frton kapják meg. a könyv legutóbb augusztus végéig minden egyes előfizetőnek kézbesittetni fog, ugy hogy azon tanár urak, a kik már a jövő iskolai év elején használni kívánják, épen jókor kapják meg. Ha azonban egyik vagy a másik űr elébb akarná birni, kész a szerző füzetenként, mindjárt a nyomda alól, postán kezéhez juttatni, mit is az aláírási íven, megjegyzésképen, szíveskedjék nevéhez csatolni. Sajtó alá kerül julius elején. Ha a költség és az idő megengedi, a szerző által rajzolt Palaestina-térképe fog hozzá csatoltatni, ha nem, utólag. NÉHÁNY SZÓ NÉHAI N. T. SZILÁDI LÁSZLÓ TEMETÉSI ÜNNEPÉLYE FELÖL. „Korunk egyik leghíresebb szónoka többé nincsen." E gyászhírt hozá az Egyh. és Isk. lap mult napokban. Az alulírott is e véleményben tökéletesen osztozik; mert ha ugyancsak részszerint is igazat mond a köz példabeszéd „vox populi vox Dei:" ugy Sziládit csakugyan nagy, felette nagy tehetségű szónoknak kell tartanunk, e nyilatkozatot a míveltebb és kevésbbé míveltek szájából lehet hallani: „oda van a mi hires szónokunk !4

i

Habár néha, vagy igen gyakran, mig nagy tehetségű férfiak életben vannak, irántuk sokban méltatlanok vagyunk, ez megváltozik, ha élni megszűnnek. Az irigység, az üldözés, n romlott szív, a gonosz nyelv, rágalom stb. elnémul, és az egyetlen mérleg, melylyel az emberek érdemeit méregetni szoktuk, helyreáll. Bocsánatot e kitérésért, hiszen csak néhány szót akarok e nagy férfi temetési ünnepélye felöl e lap kegyes olvasóival közölni és azt is csak töredékben tehetem, mert pap lévén, csak akkor pünkösd második ünnepén, mely Sziládi temetési napja vala, ülhettem tiszttársammal kocsira, midőn tulajdon egyházamban teendőimet elvégeztem és igy igen könnyen el is késhettem, a mint valóban történt is ; mert midőn kocsisunk Halas városába behajtatott, a harangok gyász menetre már megkondultak és a halottat nagy tömeg kíséretében a nyugalom helyére vitték. Azonban a halotti ünnepély fénypontját látni és hallani szerencsés volt e sorok írója, azaz a két hires szónokot Dobos J. és Szász K. urat hallani. Dobos űr e nehéz feladatú szövegből Jerem. 20, 8 beszélt és leginkább csalódásokról és nehéz küzdésekről, mely a nagy lelkeknek e földön részül esett, szólott. Szász űr Ev. Ján. 17, 4 és köv. v. igeiből szólott. Kritikát nem akarok irni, de nem is lehet, ha meggondoljuk, hogy a két szónoknak alig volt annyi ideje, hogy a főbb gondolatokat csak vázlatban leírják, s mindamellett dgy beszéltek, hogy a hallgatóság nagyon is meg lehetett elégedve, és az elhunyt férfi érdemeit, kinek emlékét visszavarázsolták, illően kiemelték ; talán Szász űr önnön maga személye tenkintetéböl a szerénység határain nagyon is túlment. A mi igen jó és szerencsés hatást tett a hallgatóságra, hogy egyik szónok a másikat kiegészítette. Kinek ily szónokok jutottak részül utolsó ünnepélyére, melyet a háladatosság érzete szellemének és porainak emel, meg lehet elégedve. Nem írok többet ez ünnepély felöl, szükségtelennek tartom felemlíteni, hogy a tágas templom oly zsúfolásig tele volt, hogy alig fértek azok is, kik a folyosókban álltak. A szellemdűs tartalmú beszédekről nem említek többet; mert ugy is napvilágot látandnak nem sokára, és akkor a kegyes olvasó is részesülhet azon szellemi élvezetben, melyben az alulírott részesült. Legkevésbbé kétlem, hogy Halas ref. szentegyház derék tagjai, a mint a kedélyes estvén kinyilatkoztatták, az állal is ne igyekeznének nagy férfi és derék papjoknak emlékét fentartani. Ha a tiszteletre méltókat tiszteljük s emiéköket fentarlani buzgólkodunk, az által önnön magunkat tiszteljük. Végül bocsánatot a kegyes olvasótól. Vártam, hogy azok felszólalnak, kik az elhunythoz közelebb állottak. II HALÁLHÍR. Kalmár János, a kethelyi eV. fiókegyháznak 50 éves hivatalnoka, sok érdemekben megőszült iskolatanitó s práoransa, életének 74. évében az Úrban elnyugodott. — E páratlan szorgalmú iskolatanitó, kinek gondos nevelését majdnem az egész egyház tagjai köszönhetik, s ki életének hanyatló napjaiban is csak egyházának s növen-