Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-07-13 / 28. szám

Legalább a mennyiben én szomszéd lelkésztársaimmal s egyházunknak több világi elöljáróival e tárgy felett beszélgettem: a mi vidékünkön közohajtás a superintendensi látogatásnak mielőbbi megvalósulása. S mennyivel lenne örömünk és lelkesedésünk nagyobb, lia e látogatást superintendensünk és főgondnokunk, ha nem is minden, de legalább némely gyülekezeteinkben együtt tehetnék meg; mily benső örömmel mondanók gyülekezeteink nagyjainak és kicsinyeinek: „íme nézzétek, ezek a mi egyházkerületünk fejei, ezek a mi tisztelve szerelelt elöljáróink." Az ily lálogalás nagyon emelné gyülekezeteinkben az egymássali lelkiösszeköttetés tudatát és az egymás iránti atyafiúi szeretet érzését is, a mi pedig nein csekély nyeremény lenne. De miért bocsátkoztam én az ily látogatás erkölcsi és vallási hasznainak oly olvasó közönség előtti fejtegetésébe, mely azt csak oly jól, sőt nagyrészben még jobban tudja mint én ? Nekem elég volt a tárgyat csupán megérinteni s arra a t. olvasóközönség becses figyelmét felhívni. Én nem vizsgálom, hogy az ily látogatás, mennyiben alapulhat kánonainkon; de azt tudom, azokkal nem ellenkezik. Söt a mi superintendenseink is a még csak nem régen mull időkben is gyakorolták azt s egyházkerületünkben csupán boldogult Polgár Mihály űr superinlendensségében szakadt az meg. A.z evangyélikusoknál — mint ezt legközelebb Székács József superintendens űr példájából 'áthatjuk — most is gyakorlatban van a superintendensi látogatás, és bizonyosan számos áldásai látszanak meg annak a gyülekezeteken. Miként lenne az ily superintendensi látogatás rendezendő, és mikorra ? e kérdésekre az illető férfiak adhatnak majd feleletet az egyházkerületi gyűlések alkalmával, ha ugyan egyszerű indítványom e lapok hasábjairól felhathatna a zöld asztalok magaslatáig. Ha superintendensi látogatás akár egyházkerületeink gyűlésein, akár a hihetőleg rövid időn egybejövendő egyetemes értekezleten részesülhetne a megemlittetés szerencséjében : ezt mint bizonyítékát tekinteném annak, hogy az iránt tett indítványom találkozott a t. olvasóközönségnek ha nem is helyeslésével, legalább becses figyelmével. Filó Lajos. EGY KIS ÉSZREVÉTEL BALLAGI MÓR BARÁTOMNAK „EGY KIS ÉSZREVÉTEL" CIMÜ CIKKÉRE , az egyh. lap 26-i k s z. 827. stb. lapján. Mindenek előtt a címezésre van egy kis észrevételem. Juthat eszébe kedves barátomnak, hogy hajdan egy közös barátunk, az akkor nagyon divatozni kezdett „nagyságos" címezésre nézve ezt szokta mondani: éj! éj! barátim, ne sértegessük azzal egymást! Épen ezt mondom én a ,,tudós barátom" címezésre nézve. Ne sértegessük azzal egymást! Socratcs a sophisták ellenében philosophusnak címezte magát. Nekem is elég lesz (si magna licet contendere parvis), ha tudománykedvelönck elismertethetem. — De a dologra. Az egyh. lap 18. számában Sz. űr az evangyéliomok authentiáját tagadja ; és ezen alapon igyekszik megdönteni Krisztus feltámadásának, mint históriai ténynek igazságát. En ezen authentia oltalmazásába nem ereszkedtem, mert azok közé tartozom, kik az ezen kérdés körül, rég időtől fogva centies et millies decanlált vitatkozások eredményeül, annak teljesen megállapított s minden alapos kételyen tűllételét ismerik. Csak egy eszmét pendítettem meg, azt t. i., hogy midőn maga sz. Pál apostol is 1. Kor. 15. -A — 8 a Krisztus harmad napon feltámadását, Kefas és a 12 tanítvány elöIli megjelenését emlegetvén az írásokra hivatkozik. ezzel azt tanúsítja, hogy már akkor hiteles és ihletésből eredetieknek tartott evangyéliomok írásban léteztek s közkézen forogtak. Ezzel én épen azt állítottam, mit Lukács evangyéliomának bevezetésében n\ilt szavakkal tanúsít; semmi esetre sem fogadván el sem némelyek azon ferde magyarázatát, mintha az avara^aadat csak szóvali tanítást jelenthetne, sem azon historioe is hamis né.zetet, mintha Lukács apocryphus iratokra célozhatna. — Ezzel azt állítottam, mii igenis hiszek és vallok, hogy már akkor léteztek, a mennybe menetel után nemsokára a szóvali tanilás mellett, s annak segélyére és biztosítására, a szemmellátott s közvetlen vagy legközelebbi tanítványoktól, ihletés folytán keletkezett oly iratok Krisztusról, melyek authenliáján senki sem kételkedett, •— melyek az eleinte mindjárt, távolban is, és oly helyeken is keletkezett egyházaknak, hol apostol nem járt, instrumentumul szolgáltak, s általában köztiszteletben tartattak, — melyekre Pál is, mint ihletés után származottakra, az ó szövetségieknél nem kevesebb joggal, tisztelettel s biztossággal hivatkozhatott. De sem azt nem állítottam, hogy mikor Pál az első Korinthusi levelet irta, már akkor a canonbeli evangyéliomok mind, jelesen a Jánosé is, megírva léteztek volna ; sem azt, hogy már akkor az uj szövetségi szent iratoknak formális canona megállapítva lelt volna; sem azt, hogy az első keresztyének közölt az ó-szövclségi iratok olvasása és magyarázása, az uj szövetségiekkel együtt^ szokásban nem lelt volna; sem azt, hogy Pál ó-szövetségi iratokra is nem hivatkozhatott volna. Hanem azt igenis állítottam és állítom, hogy midőn Pál Krisztusnak h a r m a d n a p r a történt feltámadását, s név szerinl jelölt személyek előtti megjelenését emlegeti, már ezen körülmények tekintetéből az írásokra hivatkozása, nem az ó-szövetségiekre, hanem csak a Krisztus tanítványai állal már akkor létre jött s amazokkal együtt közkézen forgott és köztiszteletben állott uj szövetségiekre vonatkozhatik ; — most még az ellen sein vitatkozván, ha tetszik valakinek hitelt adni Papiasnak abban, hogy legelsőben Mátélól héber nyelven íratott volria egy ős-evangyéliom, mely első alakjában leginkább csak Jézus nevezetesebb nyilatkozatait lartalmazta volna, — bár ezen nézetet el nem fogadom ! Ballagi Mór barátom meglepetve érezte magát az által, hogy én ilyesmit állithatok, s ezt megcáfolni törekszik. Én pedig még inkább meglepettem az ö cáfolása által, mely röviden ide megy ki : Lukács megvallja, hogy léteztek márö előtte a Xoyoq-