Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-01-19 / 3. szám
86 100 zwinglianismust; hogy tehát abba a kalvin értelme ment volna át: indokolatlan és annyival is inkább következetlen állitásnak tartom, miután fölebb maga a t. szerző is kiemelte, hogy a Kálvin és Zwingli közti különbség csupán csak látszólagos. — Üssük föl csak e hitvallást eredetiben, s vegyük jól fontolóra a tételt: „Nam in tus regeneramur, purificamur et renovamur a Deo per Spiritum s a ti c t u m : foris autem accipimus obsignationem maximorum donorum in aqua, qua etiam maxima illa beneficia r epraesentantur et veluti oculis nostris cons picién d a proponuntu r.... G r a t i a vero Dei haec animabus praestat etquidem invisibiliter vei s p i r i t u a 1 i t e r. — Mintha csak azon szavak, melyeken itt a hangnyomat fekszik, egyenesen a külső keresztség hatásának lebecsülése ellen volnának intézve.) De térjünk vissza az értekezés további fejtegetéseihez. Mivel már a mi evangyéliomi egyházunkban minden hitcikkelyre nézve a szentírás bir döntő tekintélylyel : áttér szerzőnk is az e tárgyra vonatkozó helyek magyarázatára. (Folytatjuk). BELFÖLD. EGRI PROTESTÁNS ÜGY. Említve volt ezen — és más lapok hasábjain is az egri protestáns hivek azon egyházias működésük, miszerint lelki szükségeik kielégítése tekintetéből a közönséges isteni tiszteletet egy ideiglenes imaházban már megnyitották; említve volt azon szent törekvésük is, hogy később — a tárgy méltóságához képesti alkalmasb helyen egy díszes templomot óhajtván építtetni, e célból kérő szózataikat s iveiket magyarhoni protestáns hitrokonaikhoz ki is bocsátották; sőt szó volt már a mnlt év nov. 17-én történi esperesi hivatalos látogatásról is. Ama rövid felemlitések s s közlésekből azonban az egri protestánsügy kezdetét s jelenlegi állását kimeritöleg megérteni nem lehetvén, a mi pedig véleményem szerint minden jóakaratú protestáns embert méltán érdekelhet, alulírott fölhivatva érzettem magamat hivatalos állásomnál fogva e tárgyban körülményesen fölvilágosító szót emelni, még pedig az egyházi ügyek illetékes közlönyében a Protestáns Egyházi Lapban.*) „Egerrölgye, egervölgyi esperesség, egervölgyi confessio,u kinek ne jutnának eszébe egyháztörténeti tanulmányaiból: s kinek kebeléből ne kelne ki az ezekrevaló visszaemlékezésnél egy fájdalmas sóhaj, kivált ha Egerre — a protestantismus harmadfél százados temetkező helyére *) Ezen cikk s a beküldött és küldendő adományok közzétételére a „Vasárnapi és Pol. újság," „Pesti Napló," „Magyarország," „Jövő'' és minden más pol. lapok szerkesztőit tiszteletteljes bizalommal kérem. P. L. gondol! Egervölgye varázs szépségű s bájló vidékével mindjárt a reforrnatio hajnalkorában több mint félszázad alatt történelmi nevezetességű s gazdag veteményes kertjévé vált az eredeti tisztaságára visszavitt evangyéliomi tudománynak. 1560. után ott működött a fővárosban, Egerben, mint a reformátusok virágzó egyházának rendes lelkipásztora, s olt székelt mint a vidék esperese hét évig Helopaeus Szikszói Balázs, ki onnét Debrecenbe vitetett, és Béza Theodor genevai lelkésznek igen kedves embere volt. Utódja Paxi Mihályban az egri utolsó ref. lelkész kihalt mert 1596-ban a török dúló csordáinak Egervárával együtt romboló hatalmába esvén, a prot. egyház végképen elpusztult ! A később bekövetkezett nemzeti viszályok s folytonosan dühöngött vallásos üldözések okozták, hogy Egerben, a rórn. kath. clerus ezen erős fészkében, magát a reformált egyház 264 év lefolyása alatt is ki nem újíthatta. Mintegy 80 év óta azonban a magát anyásitott makiári ref. egyház leányává lett Eger, nem annyiban, mintha prot. egyháztagokat számlálhatott volna kebelében , hanem csak a mennyiben a hevesmegyei prot. rabok a makiári anyaegyház lelkészének gondjai alá bízattak, s a lelkiekben ennek szolgalatjával éllek. Ennyi idő után — örök hála Istennek! nekem jutott a szerencse Egerben, a ref. evangyéliomi tudománynak közönséges hirdetését megkezdhetni,, s különösen egy pár évtized óta elszaporodott híveim közremunkálásuk és áldozatkészségük által egy rendszeres fiókegyház megalapítását eszközölhetni. Ne tartson senki szerénytelen dicsekvőnek e nyilatkozatért, mert én és híveim Istennek adjuk ezekért egyedül a dicsőséget. A kezdeményezés egyik clősegitőjének azonban mégis hiúság nélkül mondhatom magamat, a mennyiben 1855. Makiáron lelkészi állomásomat elfoglalván, pásztori főbb teendőim közé soroltain, egri hitrokonaimat, illetőleg híveimet fölkeresni, megismerni, velők szorosabb viszonyt fűzni, lelki vágyaikat- s óhajtásaikat kipuhatolni, és felettök pásztori őrködésemet kiterjeszteni, — mindennemű lelkészi hivatalos eljárást, esketést, keresztelést és temetést a róm. kath. clerus erős kezei közül a fennálló törvények értelmében kiragadván.— Fölismert híveim közül mint fő tényezőt különösebben méltányló tisztelettel kell bemutatnom — tek. Vasváry Károly ügyvéd ural, a nem csak tiszta jellemű honfit, hanem buzgó protestánst is, kinek rég táplált gondolatja és szívóhajtása az enyimmel azonos levén s ama nagyszerű terv kivitelére előlegesen anyagi segélylyel is, t. i. lakhelyén egy magán álló épületnek ideiglenes imaházzá leendő átengedése s kijavíttatása általjárulni késznek nyilatkozván, elhatározánk magunk közt egyházi közgyűlést larlani, s megérlelt tervünket inditványkép prol. hilsorsosink komoly megfontolása elé terjeszteni. Ily célból 1860. aug. 15-én összehívtuk őket; megjelentek férfiak és nők igen szép számmal, s én — egy alkalmi imával megnyitván az egyházi közgyűlést, történelmi vázlatát adtam Egervölgye protestáns múltjának, s ebből kifolyólag az elérkezett alkalmas időben makiári anya )(
