Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-07-06 / 27. szám

ki kell hallgatni. Azért dr. Kalinis szükségesnek látta dr. Hengstenberg megtámadására egy külön iratkában felelni, az ő keresztyéni méltóságát mélyen sértő rágalmait Hengstenbergnek tágabb kör előtt visszautasítani, hogy az Ítéletekben, melyek kevésbbé az ő iratainak olvasása, mint az által keletkeznek, mi abból a közönség tudomására jut, felőle téves Ítélet ne hozassék. Ezen személyes igazolás tekintetéből az ő „B i z o n ys á g t é t e 1 e a protestantismus a 1 a pigazságáról dr. Hengstenberg ellen" nem szoritkozik a Hengstenberg által megtámadott tudományos tételek magyarázatára, hanem az első részben mindjárt saját álláspontjáról nyilatkozik tüzetesen. A második részben értekezik a szentírásról, de oly módon, hogy a legközelebb magát Kahnist érdeklő tájékozással általános szempontok vannak összekapcsolva. A polemika illedelmes hangon van tartva, noha Ivahnis kénytelen néhány ellenfelének a szigorú igazságot kimondani, de ezt is higgadt, megfontolt nyelven teszi. Az egész iratka néhány finom élccel fűszerezve, szabadabb tudományos szellemnek jótékony lehelletét ömleszti felénk. Annál inkább örülünk, hogy ezt elismerhetjük, minél kevésbbé oszthatjuk dr. Kahnisnak szelid ugyan, de mégis hitvallásához kapcsolt álláspontját. Sőt épen azért, mert a hitvallást védők seregéből történik, örvendetesebb ránk nézve a protestáns tudományosságnak védelmezése, mintha az más oldalról jönne. Nem lehet itt szándékunk dr. Kahnis tlieologiai álláspontját kritika alá vetni. Hogy az ő dr. Hengstenberg ellen irt vitairatába mélyebben bocsátkozunk, az csak azért történik, hogy másokat ama sok igazra, becsesre és követésre méltóra figyelmeztessünk, mely abban találtatik; kimutassuk, mikép űzetik ki maga a hitvalláshoz ragaszkodó lutheránismus is az igazságnak benső ereje által az orthodoxia szük korlátai közül. Hengstenbergnek dr. Kahnis elleni határt nem ismerő megtámadására okot szolgáltatott ennek Krisztus személyiségérőli subordinatianus felfogása, a lutheri űrvacsorai tannak módositott felvétele — mely mellett azonban annak lényege, Krisztus testének élvezése megmarad — kiválólag pedig az ő szabadabb állása a kánonokhoz. A két első pont tárgyalásába dr. Hengstenberg mélyebben nem ereszkedik, annál tisztább lelkiismerettel, minél biztosabban hiszi feltalálhatni dr. Philippi hittanában az ellenszert az isteni titkoknak minden ily socianizáló félrevezetései ellen. Kahnis azonban ezen tanokhozi állását bővebben kifejti, valamint állását az unióhoz és a lutheri egyházhoz is. Érdekes, mit mond a lutheránus Kahnis a megigazitó hitről való prédikálásról és a symbolicus könyvekhez való viszonyról. Az elsőre nézve méltán int, hogy az „egyedül a hit általat nagy óvatossággal kell prédikálni, nehogy azt higyjék a balga keblüek. hogy az azt jelenti: azt igaznak tartani, abban kedvét lelni; és azt, ugy a mint van, elfogadni. Tagadhatatlan, hogy a hit általi megigazulás a reformátió és orthodoxia korszakában is aggodalmas módon isoláltatott, s nem vétetett kellő figyelembe, hogy a teljes üdvközösséghez még az életközösség és megszenteltetés is tartozik. Dr. Kahnis, nézetünk szerint korunk orthodox predikátióinak igen gyenge oldalát érintette. Annyi a panasz, hogy azok a prédikátorok leghívebb buzgalmok dacára is a községekben oly kevés gyümölcsöt mutathatnak fel. Szerintünk épen azért, mert nem fektetik a fősúlyt a keresztyénség erkölcsi momentumaira, a Krisztus szelleméveli betelésre, és az ezen szellem által a folyvást tartó erkölcsi küzdelemben nevekedő megszenteltetésre, hanem a helyett mindig csak arról beszélnek, mi véghetetlen könnyű Isten előtt megigazolni, hacsak „hiszünk.u

Mihez természetesen még az orthodox sakramentomtan járul, hogy a Krisztussal való igazi szellemi egyesülést és az erkölcsi küzdelemnek komolyságát végkép meggyengitse. — A második tárgyra vonatkozólag nyomatékosan kimondja Kahnis, hogy a theologiának a hitvalláshozi viszonya egyáltalában szükséges, hogy legyen szabad. Ez ugyan minden protestáns tudósnak ABC-je, mégis még mindig vannak protestánsok, kiknek ez nem fér a fejőkbe. Epen a „lutheri"-eknek nagy része nem akarja azt elfogadni. Ha magok nem képesek azt belátni, más értelmesebbeknek pedig nem akarják elhinni: elhiszik most legalább talán saját „lutherán'4

testvéröknek. Természetesen kétkedik ez is, vájjon sikerülend-e neki azokat meggyőzni, s sohajtvn kiált fel: „Bárcsak lehetséges volna bizonyos 53*