Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-29 / 26. szám

mondhatja el nyolc évi foglalkozás után is, hogy valamelyik remekírót elolvasta? Fel lehetne ellenvetésül hozni, hogy ez utóbbi tanmódszer a közvizsgálaton hajótörést szenvedne. Körülbelül az eddigi lépegető tanítás mellett is legtöbb helyt egy két éneket haladtak el félév alatt. Ha a növendék tehetsége és szabad akaratára bizatik, hogy annyi énekre, söt az utolja annyi sorra készüljön el, a mennyit megbír, s ha kevés is, de jól legyen elvégezve: azt hiszem, a jobbak elkészülnének egy két énekre, ha többre nem. A szabadság és verseny mindig jobb gyümölcsöt terem a kényszer és zsarnokságnál. Valamint nem egyenlő a tehetség — nem lehet egyenlő az eredmény sem, minden tudományra alkalmazható ez. Ha a törzstanodai oktatás a magyarnyelvtan talpkövén hat vagy nyolc évnyi roppant idő alatt felépíthetné a nyelvtudás és olvasás messzelátó tornyát: a szaktudományosság végetlene mindig jobban jobban hódolna meg láthatárunk uralmának s a magyar fensöbb mivelödés csak két három evtized múlva is magas lendületet nyerne. Mint a körlég a föld ködcsillagát, ugy veszi körül s hatja át a növendékeket a bánásmód. Ebben rejlik összes titka a nevelésnek, büvszere a sikernek, olaj az, mely a legnyomottabb tengelyt is forgékonynyá teszi. Mért fél a gyermek s retteg tanodától és tanítótól, hanemha kimélytelen szigorúság, zordságról terjengő elöhir miatt ? Legyen csak ám a tanoda családi barátságos körhöz, a tanitó az otthoniakhoz hasonló szelidségü: a vonzalom megvan nyerve s a tanulás megszűnik iga lenni. Kienyészhet-Ienül begyökerezett emlékembe, mit egy ifjútól hallék: ,,az én tanítómat soha sem láttam haragudni s ebben van leg-Ö o nagyobb ereje." Igaza van, a haragtalanság a tanitó sámsoni haja. Egy neki veresedett tanitó rémlátoinány s óhatlan, hogy szenvedélye tetőfokán igaztalanságot ne kövessen el: holott mi sem rombol kegyetlenebbül az ártatlan kedélyben, mint az igazságérzet durva megsértése. — Méltányolni kell a gyermeket is, megadni a maga rangját; nem féreg az, kit tiporni lehet, sem nem lelketlen rabszolga, kire csak förmedten nézni s kihez csak rémmodorban parancsolólag lehet szólani: látni kell képzeletben annak jövendőbeli nagyságát, egy szabad lény az, egy gyönge csemete, óvó kéz, — szabad lég, — enyhe tekintet, meleg környezet alatt felviruló nemes sarj. A becsültetés és szerettetés nemes és édes érzete meglágyítja a kemény dacosságot, megszelídíti az ellenfeszülö makrancot s engedelmessé teszi a legmakacsabbat is, mert ugy érzi, mintha maga magát győzte volna meg. Mindig hallám: a tanodáinkból kikerülő ifjak köszörülellen gyémántok, megvan belértékök, csak a csiszolás hiányzik. A gyöngéd és okos bánásmód a csiszoló gyémántpor. Simárd és müveit nevelési rendszer uralgjon a tanoda falain belül — a kilépő ifjú is simárd és mivelt lesz. A tudomány nem mÍNden. dacára annak, hogy korunkban is, Baco után, „hataloménak nevezik: valódi hatalommá, söt bíibájjá csak a szívvel, nemes érzelem- és gyöngéd kedélylyel egyesítve lesz, mert ezek égi erőt mosolyognak rá. A tanítás ekép magasztosul művészetté. Debrecen, tavaszelő 15. 1862. Balogh Ferenc. KÖNYVISMERTETÉS LESEBUCH für BÜRGEBSCHULEN. B e a r b e i t e t von Johann Csink, Lehrer in Kaschau. Kaschau. Gedruckt in C. Werfers k. k. p r i v. a c a d-Buchdruckerei. 1862. 8-a d rét, 140 1 a p. Ára-? Az olvasókönyv a tanítás, különösen a népiskolai tanítás körében, hol az, a tanitó előadásán s magyarázatán kivül a növendéknek egyedüli forrása, melyből tudományos ismereteit merítheti, — véleményünk szerint, az iskolai tan- és kézikönyvek legfontosabbika. Hanem épen ezért egy jó olvasókönyv szerkesztése egyikét teszi a legnehezebb feladatoknak. Mindazon nehézségek, a mik egyes tantárgyakat tartalmazó • kezikönyvek készítésénél külön fordulnak elő, itt együttesen lépnek fel, a szerint a mint több vagy kevesebb tárgyakról s különböző korosztályok számára írunk. Bármely tarka és vegyes legyen is tárgyra nézve az olvasókönyv tartalma, szerkezetét és berendezését illetőleg mindamellett oly egészet kell annak tennie, melyben a célszerű oktatás igényelte fokozat és rend meglegyen. E mellett, mig egyfelől a tárgy megválasztásáb an és terjedelmében szoros határ van szabva, másfelöl azon arányt sem szabad szem elöl téveszteni, melyben az egyes tantárgyaknak mennyiségre nézve egymáshoz állniok kell. Végül pedig, a mi az előadási modort és stylust illeti, erre nézve megkívántatik, hogy legyen az egyszerű és világos, hogy a növendék könnyen megérthesse, s szabatos, hogy az olvasott darabokban a nyelvalakok küiönböző módosulásaira elég anyagot, a mondatok különféle nemeinek szerkezetére és begyakorlására elegendő és helyes példákat találjon ; szóval : olyan legyen az olvasókönyv, hogy a tanítás alaki és anyagi céljának egyaránt megfeleljen ; tágítsa a növendék képzetkörét, szaporítsa fogalmait, erősítse és gyakorolja ítélő, képzelő és emlékező tehetségeit, ébreszsze és fejleszsze a vallásos erkölcsiséget s az ismeretszerzésre annyi anyagot nyújtson, a mennyi a növendéknek szükséges. A fentebbiekben, azt hiszszük, felhoztuk, habár nagyában is, mindazon elveket és szempontokat, melyek az olvasókönyv szerkesztésénél tekintetbe veendők. Ezen elveket tartotta szem előtt bizonyosan szerző is az elöltünk fekvő olvasókönyv szerkesztésében, legalább ezt tanúsítja mind a tárgyak megválasztása, mind azok berendezése által ; aztán meg a szorgalmas szerző már különben sem járatlan e téren, a mennyiben már magyar ABC és olvasókönyv is jelent meg löle. Azonban, habár előre kimondhatjuk, hogy ezeknél jobb a német, már csak annálfogva is, mert szerző, a mint látszik, jártasabb a német nyelvben, — lássuk, hát e némettel mennyire felelt meg a célnak. 52*