Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-29 / 26. szám

mondhatja el nyolc évi foglalkozás után is, hogy valame­lyik remekírót elolvasta? Fel lehetne ellenvetésül hozni, hogy ez utóbbi tan­módszer a közvizsgálaton hajótörést szenvedne. Körülbe­lül az eddigi lépegető tanítás mellett is legtöbb helyt egy két éneket haladtak el félév alatt. Ha a növendék tehetsége és szabad akaratára bizatik, hogy annyi énekre, söt az utolja annyi sorra készüljön el, a mennyit megbír, s ha kevés is, de jól legyen elvégezve: azt hiszem, a jobbak el­készülnének egy két énekre, ha többre nem. A szabadság és verseny mindig jobb gyümölcsöt terem a kényszer és zsarnokságnál. Valamint nem egyenlő a tehetség — nem lehet egyenlő az eredmény sem, minden tudományra al­kalmazható ez. Ha a törzstanodai oktatás a magyarnyelv­tan talpkövén hat vagy nyolc évnyi roppant idő alatt fel­építhetné a nyelvtudás és olvasás messzelátó tornyát: a szaktudományosság végetlene mindig jobban jobban hó­dolna meg láthatárunk uralmának s a magyar fensöbb mi­velödés csak két három evtized múlva is magas lendüle­tet nyerne. Mint a körlég a föld ködcsillagát, ugy veszi körül s hatja át a növendékeket a bánásmód. Ebben rejlik összes titka a nevelésnek, büvszere a sikernek, olaj az, mely a legnyomottabb tengelyt is forgékonynyá teszi. Mért fél a gyermek s retteg tanodától és tanítótól, hanemha ki­mélytelen szigorúság, zordságról terjengő elöhir miatt ? Legyen csak ám a tanoda családi barátságos körhöz, a ta­nitó az otthoniakhoz hasonló szelidségü: a vonzalom meg­van nyerve s a tanulás megszűnik iga lenni. Kienyészhet-Ienül begyökerezett emlékembe, mit egy ifjútól hallék: ,,az én tanítómat soha sem láttam haragudni s ebben van leg-Ö o nagyobb ereje." Igaza van, a haragtalanság a tanitó sám­soni haja. Egy neki veresedett tanitó rémlátoinány s óhat­lan, hogy szenvedélye tetőfokán igaztalanságot ne köves­sen el: holott mi sem rombol kegyetlenebbül az ártatlan kedélyben, mint az igazságérzet durva megsértése. — Mél­tányolni kell a gyermeket is, megadni a maga rangját; nem féreg az, kit tiporni lehet, sem nem lelketlen rab­szolga, kire csak förmedten nézni s kihez csak rémmodor­ban parancsolólag lehet szólani: látni kell képzeletben an­nak jövendőbeli nagyságát, egy szabad lény az, egy gyönge csemete, óvó kéz, — szabad lég, — enyhe tekintet, me­leg környezet alatt felviruló nemes sarj. A becsültetés és szerettetés nemes és édes érzete meglágyítja a kemény dacosságot, megszelídíti az ellenfeszülö makrancot s en­gedelmessé teszi a legmakacsabbat is, mert ugy érzi, mintha maga magát győzte volna meg. Mindig hallám: a tanodáinkból kikerülő ifjak köszörülellen gyémántok, meg­van belértékök, csak a csiszolás hiányzik. A gyöngéd és okos bánásmód a csiszoló gyémántpor. Simárd és mü­veit nevelési rendszer uralgjon a tanoda falain belül — a kilépő ifjú is simárd és mivelt lesz. A tudomány nem mÍNden. dacára annak, hogy ko­runkban is, Baco után, „hataloménak nevezik: valódi ha­talommá, söt bíibájjá csak a szívvel, nemes érzelem- és gyöngéd kedélylyel egyesítve lesz, mert ezek égi erőt mo­solyognak rá. A tanítás ekép magasztosul művészetté. Debrecen, tavaszelő 15. 1862. Balogh Ferenc. KÖNYVISMERTETÉS LESEBUCH für BÜRGEBSCHULEN. B e a r b e i t e t von Johann Csink, Lehrer in Kaschau. Kaschau. Gedruckt in C. Werfers k. k. p r i v. a c a d-Buchdruckerei. 1862. 8-a d rét, 140 1 a p. Ára-? Az olvasókönyv a tanítás, különösen a népiskolai tanítás körében, hol az, a tanitó előadásán s magyaráza­tán kivül a növendéknek egyedüli forrása, melyből tudo­mányos ismereteit merítheti, — véleményünk szerint, az iskolai tan- és kézikönyvek legfontosabbika. Hanem épen ezért egy jó olvasókönyv szerkesztése egyikét teszi a leg­nehezebb feladatoknak. Mindazon nehézségek, a mik egyes tantárgyakat tartalmazó • kezikönyvek készítésénél külön fordulnak elő, itt együttesen lépnek fel, a szerint a mint több vagy kevesebb tárgyakról s különböző korosztályok számára írunk. Bármely tarka és vegyes legyen is tárgyra nézve az olvasókönyv tartalma, szerkezetét és berende­zését illetőleg mindamellett oly egészet kell annak tennie, melyben a célszerű oktatás igényelte fokozat és rend meg­legyen. E mellett, mig egyfelől a tárgy megválasztásáb an és terjedelmében szoros határ van szabva, másfelöl azon arányt sem szabad szem elöl téveszteni, melyben az egyes tantárgyaknak mennyiségre nézve egymáshoz állniok kell. Végül pedig, a mi az előadási modort és stylust illeti, erre nézve megkívántatik, hogy legyen az egyszerű és vi­lágos, hogy a növendék könnyen megérthesse, s szabatos, hogy az olvasott darabokban a nyelvalakok küiönböző mó­dosulásaira elég anyagot, a mondatok különféle nemeinek szerkezetére és begyakorlására elegendő és helyes pél­dákat találjon ; szóval : olyan legyen az olvasókönyv, hogy a tanítás alaki és anyagi céljának egyaránt megfeleljen ; tágítsa a növendék képzetkörét, szaporítsa fogalmait, erő­sítse és gyakorolja ítélő, képzelő és emlékező tehetségeit, ébreszsze és fejleszsze a vallásos erkölcsiséget s az ismeret­szerzésre annyi anyagot nyújtson, a mennyi a növendék­nek szükséges. A fentebbiekben, azt hiszszük, felhoztuk, habár nagyá­ban is, mindazon elveket és szempontokat, melyek az ol­vasókönyv szerkesztésénél tekintetbe veendők. Ezen elve­ket tartotta szem előtt bizonyosan szerző is az elöltünk fekvő olvasókönyv szerkesztésében, legalább ezt tanúsítja mind a tárgyak megválasztása, mind azok berendezése ál­tal ; aztán meg a szorgalmas szerző már különben sem járatlan e téren, a mennyiben már magyar ABC és olvasó­könyv is jelent meg löle. Azonban, habár előre kimondhat­juk, hogy ezeknél jobb a német, már csak annálfogva is, mert szerző, a mint látszik, jártasabb a német nyelvben, — lássuk, hát e némettel mennyire felelt meg a célnak. 52*

Next

/
Oldalképek
Tartalom