Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-29 / 26. szám

1. Uj zengedező mennyei kar, azaz / e g i és újonnan szereztetett, válogatott isteni dicséreteket és lelki énekeket ma­gában foglaló, szép rendbe vétetett Gr a­dual, mely az Istennek dicséretére, a hí­veknek serkentésekre és vigasztalásokra, egynehány imádságokkal együtt kibocsát­tatott. Sopronyban Sziesz József János által 1784. — Ezen énekeskönyv máig is használatban van némely vesz­prém és györmegyei egyházban, — s jobbára németből fordított énekeket foglal magában s helyét foglalta el egy ily cimü könyvnek • „zengedező mennyei kar." — Ezen ynekes könyvet kijavítva kiadta az egyházkerület 1805. ily cím alatt: 2. U j énekes könyv, mely a r é g i G r a­dual szerint, alkalmatos igazit ásókkal és némely régi énekek helyett ujakkal job­bítva készíttetett és kibocsáttatott az aug. conf. tartó ev. dunántűi levő superinten­dentiája által. Pozsonyban 1805. Mi bírhatta az egyházkerületet ezen énekeskönyv át­alakítására ? a következőkben véljük öszpontosithatni. —. A 18. század közepén s a következő évtizedekben már nagy előnyt vívott ki magának Francia- és Némethonban a ratio­nalismus nemcsak a philosophiában, hanem a theologiában is. Itt t. i. a theologiában a rationalismus nemcsak ostrom íilá vette, hanem jóformán le is rontotta a mystico-pie­tismusnak elterjedt ferdeségeit, s még ha elnézett s meg­hagyott valamit a józanabb pietismusból, az csak abból állott, a mit a rationalismussal inegegyeztethetönek tartott. Hogy azon időben Némelhon egyetemein megfordult theo­logusainkat, de sőt az idehaza maradt s tudománykedvelő egyéb hitrokonainkat is ezen fölmerült iskolának szelleme inegne ragadta volna, azt föltennünk sem lehet. Mert hiszen ezen időszak utolsó évtizedében hozatott szőnyegre s hi­hető theologusaink által, hogy az ó Gradualt meg kellette változtatni s a benne jó mértékben uralgott mystico-pie­tismust nem a túlzó, de józan rationalismussal egy ujabb , énékeskönyvben, ha nem egészen is, de nagyrészben ösz­szeforrasztani. Továbbá a 18. század utolsó évtizedeiben a prot. vallás üldözéseinek rémfellegei nagyon megritkultak s helyettök a lelki és vallási szabadságnak szép napfénye kezdett fölragyogni édes hazánkban is. Nem látták tehát helyén már az idők ezen magasztos fordulatát méltányolni tudo Ihrologusaink. houy még tovább is dicséret és hála­adás helyett sz. Dávid átkoíódózsoltárait zengedezzék hit­sorsosink, H már akkor meggyérült s nyilván föllépni nem is merészkedő vallásüldözök ellen. A török járom is le­hányva levén sokat szenvedett nemzetünkről, feleslege­sekké váltak a Gradualnak azon keserves panasz!ó énekei, melyeket ezen elfenscgi ittegzabolázása végeit őseink haj­dan könnyes szemekkel és oly sajgó szívvel énekeltek templomaikban és házaiknál. Végre a németajkú neve­zetesebb gyülekezetekben, hogy csak kerületünkből hoz­zunk föl példát. Sopronyban és Kőszegen ujabb énekei­könyvekkel vállallak föl a régiek ; lelkesebb magyar hit­sorsosink sem akartak tehát a buzgóságban távol maradni német hitrokonaiktól. Ezek mellett lehetlen vala a mível­tebb ízlésnek a Gradual Ízléstelen kifejezésein meg nem bot­ránkoznia és annak, különösen az erkölcstani énekekben feltűnő fogyatkozásán meg nein ütköznie. Ezen okoknál fogva 1793. B.-Sz.-Lászlón tartott ker.gyűlésen történt az első mozzanat egy uj énekeskönyv kiadása iránt s mint a jegyzőkönyv szól; az egész consen­sus megállapodott abban, hogy a régi Gradual félre tétes­sék és csak magános házi használatra tartassék. De az uj énekeskönyv külső alakján, cimén és fölosztásán kivül egyebet nem határozván el, annak bővebb tárgyalását, egy még azon évben Hőgyészben tartandó gyűlésre ha­lasztá. Hogy ez ügyet a ker. komolyan karolta föl, mutat­ják az idézett jegyzőkönyv szavai: ,,Az ide tartozó tagok (megnevezve nincsenek), kivált a seniorságot viselő tiszte­letes férfiak, a rendelt napra okvetlen megjelenjenek a meg­nevezett helyen. A ki elegendő ok nélkül későbben érke­zik közinkbe, az tartozik a gyűlésnek egy napi költségeit megtéríteni; a ki pedig elmulasztja, az, mint a ker.gyülés­nek megvetője, két aranyra fog büntettetni s ugy fog in­protoculáltatni, mint haszontalan edénye a mi sz. gyüleke­zetünknek. Hrabovszky Sám. superintendens." — Még ugyanazon évben Hőgyészben nov. 12. tartott ker. gyűlés­nek főtárgyát csakugyan az énekeskönyv ügye képezte ugyan, azonban tartalmára nézve csak a réginek kijaví­tása, a helytelen kifejezéseknek módosítása és a hosszabb énekeknek megrövidítése határoztatott el. A rni pedig az ujabban fölveendő énekeket illeti, ezek bővebb megvizs­gálás végett köröztetni rendeltettek ; végre azon közkí­vánat nyilvánult, hogy az énekeskönyvhez egy hétre való házi és bűnbánati imák is adassanak. Az ó és uj énekek megvizsgálása két választmányra bízatott. Az elsöhez Per­laky Dávid (dömölki), Ráth Mátyás (győri) és Kis Zsigmond (téti); a másodikhoz Kárász Ádám (kőszegi) és Tatay Pál (n.-csói) lkk választatván oly utasítással, hogy a második az elsőben compromittáljon az énekek osztályozása végett. Utasításul adatott továbbá ezen férfiaknak, hogy az eddigi énekeskönyvben foglalt doginaticuinot megtartsák s a meny­nyire lehetséges, a réginek inegállható szavaival éljenek. Látszik, hogy az ujitás körül óvatos tartózkodással kivánt a kerület eljárni, kétségen tűi azon okból, hogy a régihez ragaszkodó gyülekezeteknél a/, énekeskönyv bevételének útját egyengesse. Mennyire meghiusult sok helyütt ezen intézkedése, alább látni fogjuk. — Két évvel későbben (1795) Kőszegen tartott ker. gyűlésen az uj testainenlom (Torkos-féle) kiadása végett kinevezett választmánynak egyszersmind kötelességévé téletett az énekeskönyvnek megvizsgálása is oly pótló utasítással, hogy a kevéssé épü­letes énekeket kihagyja, másokban a magyar idom és vers­mérték szerint változtatást tegyen, az énekeskönyvbe uj énekeket is, különösen Gellert-féléket vegyen föl, ugy ve­gén Krisztus kíszenvedésértek és Jeruzsálem veszedelmé­nek történetét is. Ezen választmány tagjai voltak; A m­perintendens (Hrabovszky Sám.) ker. felügyelő (Malkovieh Pál), Sólyom István (györmegyei főjegyző), Kis János (kő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom