Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-29 / 26. szám

1. Uj zengedező mennyei kar, azaz / e g i és újonnan szereztetett, válogatott isteni dicséreteket és lelki énekeket magában foglaló, szép rendbe vétetett Gr adual, mely az Istennek dicséretére, a híveknek serkentésekre és vigasztalásokra, egynehány imádságokkal együtt kibocsáttatott. Sopronyban Sziesz József János által 1784. — Ezen énekeskönyv máig is használatban van némely veszprém és györmegyei egyházban, — s jobbára németből fordított énekeket foglal magában s helyét foglalta el egy ily cimü könyvnek • „zengedező mennyei kar." — Ezen ynekes könyvet kijavítva kiadta az egyházkerület 1805. ily cím alatt: 2. U j énekes könyv, mely a r é g i G r adual szerint, alkalmatos igazit ásókkal és némely régi énekek helyett ujakkal jobbítva készíttetett és kibocsáttatott az aug. conf. tartó ev. dunántűi levő superintendentiája által. Pozsonyban 1805. Mi bírhatta az egyházkerületet ezen énekeskönyv átalakítására ? a következőkben véljük öszpontosithatni. —. A 18. század közepén s a következő évtizedekben már nagy előnyt vívott ki magának Francia- és Némethonban a rationalismus nemcsak a philosophiában, hanem a theologiában is. Itt t. i. a theologiában a rationalismus nemcsak ostrom íilá vette, hanem jóformán le is rontotta a mystico-pietismusnak elterjedt ferdeségeit, s még ha elnézett s meghagyott valamit a józanabb pietismusból, az csak abból állott, a mit a rationalismussal inegegyeztethetönek tartott. Hogy azon időben Némelhon egyetemein megfordult theologusainkat, de sőt az idehaza maradt s tudománykedvelő egyéb hitrokonainkat is ezen fölmerült iskolának szelleme inegne ragadta volna, azt föltennünk sem lehet. Mert hiszen ezen időszak utolsó évtizedében hozatott szőnyegre s hihető theologusaink által, hogy az ó Gradualt meg kellette változtatni s a benne jó mértékben uralgott mystico-pietismust nem a túlzó, de józan rationalismussal egy ujabb , énékeskönyvben, ha nem egészen is, de nagyrészben öszszeforrasztani. Továbbá a 18. század utolsó évtizedeiben a prot. vallás üldözéseinek rémfellegei nagyon megritkultak s helyettök a lelki és vallási szabadságnak szép napfénye kezdett fölragyogni édes hazánkban is. Nem látták tehát helyén már az idők ezen magasztos fordulatát méltányolni tudo Ihrologusaink. houy még tovább is dicséret és hálaadás helyett sz. Dávid átkoíódózsoltárait zengedezzék hitsorsosink, H már akkor meggyérült s nyilván föllépni nem is merészkedő vallásüldözök ellen. A török járom is lehányva levén sokat szenvedett nemzetünkről, feleslegesekké váltak a Gradualnak azon keserves panasz!ó énekei, melyeket ezen elfenscgi ittegzabolázása végeit őseink hajdan könnyes szemekkel és oly sajgó szívvel énekeltek templomaikban és házaiknál. Végre a németajkú nevezetesebb gyülekezetekben, hogy csak kerületünkből hozzunk föl példát. Sopronyban és Kőszegen ujabb énekeikönyvekkel vállallak föl a régiek ; lelkesebb magyar hitsorsosink sem akartak tehát a buzgóságban távol maradni német hitrokonaiktól. Ezek mellett lehetlen vala a míveltebb ízlésnek a Gradual Ízléstelen kifejezésein meg nem botránkoznia és annak, különösen az erkölcstani énekekben feltűnő fogyatkozásán meg nein ütköznie. Ezen okoknál fogva 1793. B.-Sz.-Lászlón tartott ker.gyűlésen történt az első mozzanat egy uj énekeskönyv kiadása iránt s mint a jegyzőkönyv szól; az egész consensus megállapodott abban, hogy a régi Gradual félre tétessék és csak magános házi használatra tartassék. De az uj énekeskönyv külső alakján, cimén és fölosztásán kivül egyebet nem határozván el, annak bővebb tárgyalását, egy még azon évben Hőgyészben tartandó gyűlésre halasztá. Hogy ez ügyet a ker. komolyan karolta föl, mutatják az idézett jegyzőkönyv szavai: ,,Az ide tartozó tagok (megnevezve nincsenek), kivált a seniorságot viselő tiszteletes férfiak, a rendelt napra okvetlen megjelenjenek a megnevezett helyen. A ki elegendő ok nélkül későbben érkezik közinkbe, az tartozik a gyűlésnek egy napi költségeit megtéríteni; a ki pedig elmulasztja, az, mint a ker.gyülésnek megvetője, két aranyra fog büntettetni s ugy fog inprotoculáltatni, mint haszontalan edénye a mi sz. gyülekezetünknek. Hrabovszky Sám. superintendens." — Még ugyanazon évben Hőgyészben nov. 12. tartott ker. gyűlésnek főtárgyát csakugyan az énekeskönyv ügye képezte ugyan, azonban tartalmára nézve csak a réginek kijavítása, a helytelen kifejezéseknek módosítása és a hosszabb énekeknek megrövidítése határoztatott el. A rni pedig az ujabban fölveendő énekeket illeti, ezek bővebb megvizsgálás végett köröztetni rendeltettek ; végre azon közkívánat nyilvánult, hogy az énekeskönyvhez egy hétre való házi és bűnbánati imák is adassanak. Az ó és uj énekek megvizsgálása két választmányra bízatott. Az elsöhez Perlaky Dávid (dömölki), Ráth Mátyás (győri) és Kis Zsigmond (téti); a másodikhoz Kárász Ádám (kőszegi) és Tatay Pál (n.-csói) lkk választatván oly utasítással, hogy a második az elsőben compromittáljon az énekek osztályozása végett. Utasításul adatott továbbá ezen férfiaknak, hogy az eddigi énekeskönyvben foglalt doginaticuinot megtartsák s a menynyire lehetséges, a réginek inegállható szavaival éljenek. Látszik, hogy az ujitás körül óvatos tartózkodással kivánt a kerület eljárni, kétségen tűi azon okból, hogy a régihez ragaszkodó gyülekezeteknél a/, énekeskönyv bevételének útját egyengesse. Mennyire meghiusult sok helyütt ezen intézkedése, alább látni fogjuk. — Két évvel későbben (1795) Kőszegen tartott ker. gyűlésen az uj testainenlom (Torkos-féle) kiadása végett kinevezett választmánynak egyszersmind kötelességévé téletett az énekeskönyvnek megvizsgálása is oly pótló utasítással, hogy a kevéssé épületes énekeket kihagyja, másokban a magyar idom és versmérték szerint változtatást tegyen, az énekeskönyvbe uj énekeket is, különösen Gellert-féléket vegyen föl, ugy vegén Krisztus kíszenvedésértek és Jeruzsálem veszedelmének történetét is. Ezen választmány tagjai voltak; A mperintendens (Hrabovszky Sám.) ker. felügyelő (Malkovieh Pál), Sólyom István (györmegyei főjegyző), Kis János (kő-