Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-29 / 26. szám

az általa elkezdett váltság munkájának, az üdvintézménynek teljes bevégzője. *) Tatai András. EGY KIS ÉSZREVÉTEL. A fentebbi értekezés mult számi részében tudós barátom többek közt ezt mondja : „Sz. űr kétli, hogy a feltámadást tanúsító szent iratok egyidejüek volnának azzal; — de a korinthusi levél eredetisége felöl nem kételkedik. Azonban nem figyelmezett arra, hogy amaz iratok egyidejűségét épen ezen korinthusi levél tanúsítja, a midőn azt mondja: ,,Krisztus megholt s feltámadott harmadnapon az Írások szurin t." E nyilatkozat engem, megvallom, annyival inkább meglepett, mert azt kell abból látnom, hogy még oly tudós hazánkfia is, mint Tatay barátom, csak igen kevés gondot fordított a sz. iratok keletkezése történetére. Az idézett nyilatkozat szerint ugyanis T. barátom azt hiszi, hogy midőn Pál apostol 58 körül K. sz. u. a korinthusbeliekhez intézett első levelét irta, a kanonbeli evangyéliomok már nemcsak megírva léteztek, hanem Istentől ihletett szent iratoknak elismerve is voltak. Lássuk, mit mond ehhez az apostoli első korszak elfogulatlan tudományos vizsgálata, nem tekintve semmit az ujabb pártnézetekböl eredő, majd tűlpositiv, majd tűlnegativ véleményekre. A harmadik evangyéliom szerzője a bevezetésben ezt mondja : „Miután sokan vállalkoztak, hogy előterjesztést szerkeszszenek a köztünk végbement dolgok felöl, a mint nekünk előnkbe adták azok, kik eleitől fogva szemmellátói és szolgái voltak az igének : jónak tetszék nekem is, ki mindennek szorgalmasan végére jártam mind elejétől fogva, hogy azokról neked rendszerint írjak, jeles Theophile!" Ezeketa felirat szerint az a Lukács mondja, ki 2. Tim. 4. 11, és Filemon 24. szerint Pál segédje és útitársa volt. Most azt kérdem tudós barátomtól: szólhatott volna-e Lukács ugy, a mint az idézett bevezetésben láttuk, ha tanítója már szentesitett irott evangyéliomot ismert és használt volna ? Nem valóságos vakmerőség lett volna tőle egy evangyéliomot másod kézből, hallomás szerint irni, ha létezett már szemmellátott tanútól, apostoltól (Máté) készült s általában szent iratnak elismert evangyéliom ? — Sőt nézzünk egy kicsit tovább. Lehetetlen föltennem, hogy tudós barátom ne olvasta volna az apostoli atyáknak, Barnabásnak, római Kelemennek, Ignatiusnak , Polycarpusnak az első század vége felé írott leveleiket; pedig ezekből láthatta, hogy még az első század vége felé sem létezhetlek szenteknek elismert uj szövetségi iratok, miután ilyenekre a nevezett iratokban "*) Nehogy valaki azt vélje, mintha én az előadott nézeteket levegőből merítettem volna : hivatkozom az ujabb theologia jelesebb termékei közt legközelebb Twesten, Ebrarard, Schenkel munkáira, melyekben az olvasó ezeket s löbb efféleket bőven s kimerítve találand. sehol hivatkozás nem történik, mig ó szövetségi idézetekkel minden lépten nyomon találkozunk. Ráismerünk ugya» a nevezett atyák irataiban egyes mondatokra, melyek vagy szóról szóra, vagy kis módosulással kanonikus iratainkbarv is találtatnak ; de e mondatok nincsenek semmi idéző formulával bevezetve, mig az ó szövetségi helyek mindig igy idéztetnek : y TPa

<

Py yéypazTae^ Xéyzt ró nveDpa aytov, b npotprjTijq, Xeyet, mi világosan arra mutat, hogy az. ó szövetségi iratokat ihletteknek, szenteknek ismerték ; de uj szövetségi iratokat, ha ismertek is olyanokat, mint pl. Pál leveleit, melyből római Kelemen a korinthusbeliekhez írt első levelének 47. fejezetében idéz, csak mint magán iratokat emlegetnek (AvaXafteTe rrjv ETTIGTOÁIJV TOU fiaxaxtoo ílauXou TOU Anoa-o\oii). Söt, ha itt-ott evangyéliomi tényt vagy Jézus mondataiból idéznek is mint, római Kelemen a korinthusbeliekhez I, 13. II. 6. Polycarpus ad Philippenses 2., sehol nem hivatkoznak szent iratra, hanem igy vezetik be: etnev o xuptoq, miből csak azt következtethetni, hogy a tényeket meg a krisztusi mondatokat ugyanazon kútfőből merítették, melyből az uj szövetségi kanonikus iratok is merítvék. Valószínű, hogy léteztek már akkor a Krisztus életeseményeit tárgyazó följegyzések is, s tán nagyobb számmal, mint a mennyit most ismerünk, de hogy azok sz. iratoknak tekintettek volna, azt csak az állithatja, a ki a nevezett atyákat soha nem olvasta. Hallgassuk csak meg, mily hangon emiitik az uj szövetségi sz. írókat és azonnal belátjuk, hogy azoknak müveit mégnem ugy tekintették, mint Istentől ihlett sz. iratokat. Polycarpus a íiiippibeliekhez irt levele 3. fejezetében igy szól: Haec, fratres, non, quod mi hí arrogem, seribo vobis de justitia; sed quia vos provocastis me. Neque eniin egö, neque alius mei similis beati et gloriosi Pauli sapientiam assequi potest; qui quum esset apud vos, coram hominibus tunc viventibus perfecte ac íirmiter verbum veritatis docuit; qui et absens vobis seripsit epistolas, in quas si intueamini, aedificari poteritis in fide, quae vobis est data, quaeque est mater omnium nostrum, subsequente spe, praecedente charitate in Deum et in Christum et in proximum. — Nem bizonyít itt semmit, a mire sokan hivatkoznak, hogy Ignatius ad smyrnaeos 5. és 7. a próféták mellett evangyéliomot is emleget, mert azonkívül hogy az evangyéliom szó épen csak az uj tant jelenti, még azt sem állitja senki, hogy irott evangyéliomok is nem léteztek, sőt a mint fölebb mondók, több létezeit mint a hányat most ismerünk, de hpgy azok Istentől ihletett sz. iratoknak ismertettek volna el, ezt nehezen tudná még tudós barátom is irataikban fölfedezni. Ellenkezőleg idézhetem én a 167 vértanú halállal kimúlt Hierapolosi püspököt Papiast, ki még a 2-ik században is Xoyuov xuptaxáv égr/ryns cimü elveszett és csak Irenaeus, Eusebius és más régieknél találtató idézetekből ismert munkájában Krisztus tetteit előadni akarván, igy nyilatkozik: „Nem röstellem majd hasznotokra, magyarázataimhoz kapcsolni mindazt, a mit akármikor a vénektől pontosan megtudtam és emlékezetemben jól megtartottam, hogy tanúságom által is az igazságot megerősítsem ... Ha pedig valakivel talál-