Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-06-29 / 26. szám
csőült teste nem egyéb lett volna, mint szellemének láthatóvá sürüdése; szellemének azon erejénél fogva, miszerint az momentanee, midőn a hol és a meddig akarta, magát testi alakjában láthatóvá tegye, vagy testtel felruházhatta, s azt ismét levetkezhette. — Ha semmi más ezenkívül Krisztus feltámadásáról nem volna a szentírásban : ne ijedjenek meg a materialis világnézetűek, ha kimondom, hogy a theo- és angelophaniák riem-bigot, nem bárgyú világnézete szerint ez sem volna képtelen, és a mennybemenetel után Pálnak történt megjelenés körül ez helyesebb magyarázat, mint az üres subjectiva visio. Azonban e szerint a) nem birt volna a feltámadott valósággal testtel, csupán ereje lett volna annak felvételére; b) megdicsőült teste nem természeti organismus lett volna, hanem csak a szellem megjelenési alakja; c) igy az ő testi, organicus, egyéni s személyi élete állandóságának és continuitásának s az emberiség feltámadása felőli zálogadásnak momentuma elesnék. — De ily következtetések nem egyeznek meg azzal, a mit a Szentírás más oldalról tanusit, hogy t. i. feltámadt, megdicsőült organismusa eltemettetett testével ugyanaz vala. Ugyanis a szentírás nem mondja azt, hogy az ő eltemettetett teste megrothadott volna, vagy abból a macrocosmicus elemek lehullottak, leporlottak s a koporsóban maradtak volna, s talán annak finomabb—electrico-galvanico-magneticus, vagy nem tudom minő elemeiből az ő isteni ereje magának egészen uj organismust alkotott s azt öltözte volna fel; sőt arra fektet egész súlyt, hogy a koporsó üresen marada s az eltemetett test abból kijőve* (Mát. 28. 5 és paral.); azt tanítja, hogy a feltámadott test az eltemetettel ugyanaz, csakhogy dicsőültté átalakult vala; — sőt azt tanítja, hogy kik Jézus majd valaha leendő újonnan megjelenését életben érendik, épen igy fognak átalakulni, mint Krisztus átalakult (1. Kor. 15, 51, 52.); sőt azt is tanítja Pál (2. Kor. 5. 2 és 4, — I. Kor. 15, 53.), hogy ezen átalakulás vagy uj ruhába öltöztetés (évdoaaadac, éxzvduauoftac^ abban fog állani, hogy a magában rothadandó test •.^PDOPROV TOOTO) rothadatla^ság és halhatatlanság (ay&qpeta, adavaaia) fensőbb erejével fog feléke: sittetni. Az anyag tehát uj erőt fog nyerni, és az által potcntiroztatni. — E szerint a Krisztus megdicsőült teste valóságos test volt, — az ő állandó, önálló testi életének organismusa. — Hiszen ime maga a feltámadt Jézus azt állítja, hogy ő nem vándorló szellem, nem momentán előtünése a szellemnek (Luk. 24, 39.), sőt ezen álvéleménynek határozottan ellenébe teszi azon nyilatkozatot, hogy ő hús és csont; sőt organismusát anyaginak lenni bebizonyítja mind azzal, hogy azt illetni engedi (Mát, 28. 9; Ján. 20, 27.), mind azzal, hogy tápszert vesz magához (Luk. 24. 43; Ján. 21. 5. stb.). Hogy organismusa objective létezett, — nem subjectiv visio volt: bizonyítja az, mert mind Mária Magdalénának, mind az Emmausba menő tanítványoknak, mind a galilaeai tó mellettieknek, mint objectiv testi lény előbb tünt testi szemökbe, mint subjectiv szemeik felnyíltak volna az ő subjectiv felismerésére. (Ján. 20. 14 ; Luk. 24. 16 és 31; Ján. 21. 4 és 7.). Végre az ő megdicsőült testének állandósága és continuitása eléggé ki van mondva, midőn Csel. 1. 11. az áll, hogy ő ugy fog megjelenni az utolsó válság ünnepélyén, a mint egekbe emelkedett; sőt Jel. 1. 7. az is mondatik, hogy akkor meg fogják látni minden népek az ő sebhelyeit is, épen ugy, mint feltámadása után Tamás (Ján. 20. 27.) meglátta azokat. r Es most kérdés: ezen különböző szentirási nyilatkozatokat miként lehet egyeztetni egymással? — Fentebb előadott világnézetünk nyomán, ha azt tovább is fejtegetve ide alkalmazzuk, nem lesz talán nehéz megegyeztetni azokat. Lássuk tehát: Minden organismus vagy test (t. i. élő test, ellentétben a holt testtel) a szellem és anyag (már eredetileg akármiből előállt anyag) egymást áthatása, egymásba működése, annak eredménye. Lényeges dolog ezen testnél mindenesetre nem az anyag, mert az változó (minden 10 évben teljesen ujja lesz), hanem, — a testet vagy organismust képző, azaz: az anyagon uralkodó, azt hatalma alatt tartó erő, vagyis maga a szellem, — mely az anyag chemiai változása mellett a benső a szellemi typus egyenlőségét (az alkatot s vonásokat) megtartja. Azonban az erő mint olyan, bár a testben vagy organismusban leglényegesebb, mégis nem a test maga. Hanem maga a test az ezen erő uralma alatt álló or-