Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-29 / 26. szám

csőült teste nem egyéb lett volna, mint szelle­mének láthatóvá sürüdése; szellemének azon ere­jénél fogva, miszerint az momentanee, midőn a hol és a meddig akarta, magát testi alakjában lát­hatóvá tegye, vagy testtel felruházhatta, s azt ismét levetkezhette. — Ha semmi más ezenkívül Krisztus feltámadásáról nem volna a szentírás­ban : ne ijedjenek meg a materialis világnéze­tűek, ha kimondom, hogy a theo- és angelopha­niák riem-bigot, nem bárgyú világnézete szerint ez sem volna képtelen, és a mennybemenetel után Pálnak történt megjelenés körül ez helye­sebb magyarázat, mint az üres subjectiva visio. Azonban e szerint a) nem birt volna a fel­támadott valósággal testtel, csupán ereje lett volna annak felvételére; b) megdicsőült teste nem természeti organismus lett volna, hanem csak a szellem megjelenési alakja; c) igy az ő testi, organicus, egyéni s személyi élete állandó­ságának és continuitásának s az emberiség feltá­madása felőli zálogadásnak momentuma elesnék. — De ily következtetések nem egyeznek meg azzal, a mit a Szentírás más oldalról tanusit, hogy t. i. feltámadt, megdicsőült organismusa eltemet­tetett testével ugyanaz vala. Ugyanis a szent­írás nem mondja azt, hogy az ő eltemettetett teste megrothadott volna, vagy abból a macro­cosmicus elemek lehullottak, leporlottak s a ko­porsóban maradtak volna, s talán annak fino­mabb—electrico-galvanico-magneticus, vagy nem tudom minő elemeiből az ő isteni ereje magának egészen uj organismust alkotott s azt öltözte volna fel; sőt arra fektet egész súlyt, hogy a koporsó üresen marada s az eltemetett test abból kijőve* (Mát. 28. 5 és paral.); azt tanítja, hogy a feltá­madott test az eltemetettel ugyanaz, csakhogy dicsőültté átalakult vala; — sőt azt tanítja, hogy kik Jézus majd valaha leendő újonnan megjele­nését életben érendik, épen igy fognak átala­kulni, mint Krisztus átalakult (1. Kor. 15, 51, 52.); sőt azt is tanítja Pál (2. Kor. 5. 2 és 4, — I. Kor. 15, 53.), hogy ezen átalakulás vagy uj ruhába öltöztetés (évdoaaadac, éxzvduauoftac^ abban fog állani, hogy a magában rothadandó test •.^PDOPROV TOOTO) rothadatla^ság és halhatatlanság (ay&qpeta, adavaaia) fensőbb erejével fog feléke­: sittetni. Az anyag tehát uj erőt fog nyerni, és az által potcntiroztatni. — E szerint a Krisztus megdicsőült teste valóságos test volt, — az ő ál­landó, önálló testi életének organismusa. — Hi­szen ime maga a feltámadt Jézus azt állítja, hogy ő nem vándorló szellem, nem momentán előtü­nése a szellemnek (Luk. 24, 39.), sőt ezen álvé­leménynek határozottan ellenébe teszi azon nyi­latkozatot, hogy ő hús és csont; sőt orga­nismusát anyaginak lenni bebizonyítja mind az­zal, hogy azt illetni engedi (Mát, 28. 9; Ján. 20, 27.), mind azzal, hogy tápszert vesz magához (Luk. 24. 43; Ján. 21. 5. stb.). Hogy organis­musa objective létezett, — nem subjectiv visio volt: bizonyítja az, mert mind Mária Magdaléná­nak, mind az Emmausba menő tanítványoknak, mind a galilaeai tó mellettieknek, mint objectiv testi lény előbb tünt testi szemökbe, mint sub­jectiv szemeik felnyíltak volna az ő subjectiv fel­ismerésére. (Ján. 20. 14 ; Luk. 24. 16 és 31; Ján. 21. 4 és 7.). Végre az ő megdicsőült testének ál­landósága és continuitása eléggé ki van mondva, midőn Csel. 1. 11. az áll, hogy ő ugy fog megje­lenni az utolsó válság ünnepélyén, a mint egekbe emelkedett; sőt Jel. 1. 7. az is mondatik, hogy akkor meg fogják látni minden népek az ő seb­helyeit is, épen ugy, mint feltámadása után Ta­más (Ján. 20. 27.) meglátta azokat. r Es most kérdés: ezen különböző szentirási nyilatkozatokat miként lehet egyeztetni egymás­sal? — Fentebb előadott világnézetünk nyomán, ha azt tovább is fejtegetve ide alkalmazzuk, nem lesz talán nehéz megegyeztetni azokat. Lássuk tehát: Minden organismus vagy test (t. i. élő test, ellentétben a holt testtel) a szellem és anyag (már eredetileg akármiből előállt anyag) egy­mást áthatása, egymásba működése, annak ered­ménye. Lényeges dolog ezen testnél minden­esetre nem az anyag, mert az változó (minden 10 évben teljesen ujja lesz), hanem, — a testet vagy organismust képző, azaz: az anyagon ural­kodó, azt hatalma alatt tartó erő, vagyis maga a szellem, — mely az anyag chemiai változása mellett a benső a szellemi typus egyenlőségét (az alkatot s vonásokat) megtartja. Azonban az erő mint olyan, bár a testben vagy organismus­ban leglényegesebb, mégis nem a test maga. Ha­nem maga a test az ezen erő uralma alatt álló or-

Next

/
Oldalképek
Tartalom