Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-01-19 / 3. szám

79 100 nap, csak 2 vagy 3 évi próbára bocsáttatnak ki iskolákhoz, ennek leteltével kötelesek a képezdébe visszatérni s más vizsgálat alá állani. Azonban nem szükség, hogy az ifjú, képezdén ment legyen keresztül azért, hogy öt tanítóságra képesítő diplomát nyerjen. Akárki, ha oly jó növelést nyert, mely képesiti öt, hogy a képezdei vizsgát kiállja, diplomát nyerhet, ha jelleme feddhetlen. Mégis a porosz tanítók legnagyobb része képezdékben növeltetik. Midőn a diplomát megnyerték, a kerületi szék ajánlja őket azon iskolabizottmánynak, mely tanítót kiván s ha e bizottmányok meg vannak elégedve, el vannak választva. Midőn a választott tanító meg van erősítve, többénem gyülekezeti, hanem kerületi tisztviselő, senki, de senki, ki vele közvetlen viszonyban áll, nem teheti ki hivatalából, anélkül hogy előbb a kerületi tisztikar szentesítését ki ne nyerje. Ha egyszer a lelkész és családfők megválasztották, többé nincs hatalmuk öt állása jövedelmétől megfosztani. Senki, csak a kerületi tisztviselők vagy a járási inspector, — kik távol élvén, személyes előítéletek s helyi viták befolyásától mentek, — biráskodhatik közvetlen a tanító fe-1 tt s ha ez magának az inspectornak eljárását illetéktelennek tartja, felsőbb tekintélyekhez mindig felebbezhet, akár magához a növelésügyi miniszterhez. A parochialis bizottmánynak azonban joga van a tanítót a kerületi hatóság előtt bepanaszolni, ha azt hiszi, hogy a tanitó oktalanul, vagy erkölcstelenül cselekedett s az ily panaszok mindenkor közvetlenül meghallgattatnak. Ha ily panaszok tétetnek, a kerületi szék a tárgyban vizsgálatot tenni egy inspectort küld ki s felhatalmazza, hogy a mint a tanítót feddésre, büntetésre, vagy kitételre méltónak találja, a szerint járjon el. Ha a tanitó nem vétkes, az inspector a tárgyat a gyülekezeti tekintélyek elé terjeszti s a felek közt békülést eszközöl. Ha az inspector a tanítót büntetésre méltónak itéli, s ez utóbbi az ítélettel nincs megelégedve, az ügyet békebiróság elébe viheti, s ha ennek Ítéletével nincs megelégedve, fölebbezhet a tartományi iskolakormányhoz, innen a növelésügyi miniszterhez, innen, ha akarja, magához a királyhoz, — ily nagy fontosságú a porosz kormány előtt, hogy a tanítókat fedezze s hivatalukat a közvéleményben emelje. A porosz tanító ritkán hagyja el hivatalát, hanem helyöket többen cserélik. Midőn valamely jó jövedelmű állomás valamely gyülekezetben megürül, egy tapasztalt tanitó, ki más roszabbul fizetett állomáson más egyházban van s ki ügyességének jeleit adta, az iskolabizottmánytól a képezdéböl frisen kikerült ifjúnak elébe tétetik. Általában az ifjak csekélyebb állomáson kezdik s jobbat a szerint nyernek, a mint az elsőben forogtak. A vidék fokozatosan javilja a tanítók fizetését. A mit egyszer adott, mindenik egyház tartozik annyit jövendőben is adni, sőt tetszése szerint többet is. A tartományi széknek joga van közbeszólni és ezt mondani: ,,ti eddig tanítótoknak igen keveset fizettetek; a tanitó fizetését növelnetek kell." De ez csak akkor történik, ha bizonyos, hogy az egyház vagy a város képes az iskolai jövedelmet növelni és mégsem akarja. Annak fontossága, hogy a tanitó képes legyen a népnek tiszteletet parancsolni, független legyen a néppel való közvetlen viszonyban, a tudatlan beavatkozás s a puszta személyes tüzelések ellen fedezve legyen, annyira el van ismerve Poroszországban, hogy akkor is, midőn az iskola kegyurilag gyámolt, s a kegyuraktól igazgattatik, miután valakit tanítónak már megválasztottak, nem lehet elbocsátani, ha csak a pártfogók a kerületi hatóságnak be nem bizonyítják, hogy elegendő okuk van panaszra. A kegyúri választottnak, épen ugy mint más porosz tanítónak, szabadságában áll a kegyúri és ker. hatóság önkénye ellen Berlinbe a növelésügyi miniszterhez fölebbezni. Az okok, mik a porosz kormányt arra indították, hogy a tanítókat a mint egyszer elválasztattak, a velők közvetlenül érülközők irányában annyira függetlenekké tegye, ugy látszik, ezek voltak : 1. Mivel a porosz tanítók nagyon tanult testület s növeléstani hosszas tanulmányuk után nagyobb képességet szereztek, mint bárki más a tanitásügyben. Ezért képesebbek, mint bárki más, a gyermekek tanítását vezetni; ha pedig olyanok, kik növeléstant sohasem tanultak, közbeléphetnének és ezt mondhatnák: ,,Te ezt ez, vagy azon módon tanítod, különben elbúcsúzhatsz a gyülekezettől," a tanítók kényszerülnének valami nevetséges, sikeretlen módszert követni, pusztán azért, hogy iskola kezelésében járatlan egyének kényének kedveskedjenek, igy a népvilágosodás gyakran hátráltatva lenne. 2. Mivel ha az egyház tagjainak, ugy a lelkészeknek jogukban állana a tanítót elmozdítani, midőn az merész volt nekik nem tetszeni, a tanítók mindig ki volnának téve s gyakran balga, egyéni finyásságtól tűrnének, melynek semmi alapja nincs. így jellemfüggetlenségöket elvesztenék, kényszerülve lévén viseletüket környezetök szeszélyéhez szabni, a helyett hogy híven és lelkiismeretesen járnának el minden irányában; elvesztenék az által hogy tudatlan személyek packázásai- vagy kötekedéseinek lennének kitéve, kik az ő munkáik becsét, fontosságát nem értik és nem becsülik ; az által, hogy gátolva volnának a gyermekek iránt teljes igazsággal járni el, félvén hogy szüléiket megsérték; azáltal, hogy kénytelenek volnának környezőik tudatlansága sőt vétke előtt csúszni, hízelegni, a helyett hogy azokat leküzdjék s igy általában egy vagy más uton legalább is a szülék tiszteletének egy részét eljátszanák, következőleg leckéiket és intéseiket fele súlyától, munkáikat — a siker nagyobb részétől megfosztanák. Ez okból a porosz kormány annyi szabadságot ád a tanítónak, a mennyi lehetséges, s igyekszik kezeit oly kevéssé kötni meg, a mint csak lehet. A képezdében a különböző módszerekben oktatást nyernek s ezeken felül minden tanítónak szabadságában áll azt követni, mely neki legalkalmasabbnak tetszik tanítványai értelme növelésére. Látják, hogy e szabadság nélkül a tanitó gyakran akarata ellen működnék, s egy elégületlen, vagy kedvetlen tanitó roszabb, mint semmi tanitó. A könyvek és készletek választásában minden tanitó egyenlő szabadságra hagyatik. Ha egy tanitó talál olyan könyvet, melyet ő a tanításra jobbnak tart, mint az, a melyet ő használt, azt az inspectoron által a kerületi szék nö-