Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-01-19 / 3. szám

79 100 nap, csak 2 vagy 3 évi próbára bocsáttatnak ki iskolákhoz, ennek leteltével kötelesek a képezdébe visszatérni s más vizsgálat alá állani. Azonban nem szükség, hogy az ifjú, képezdén ment legyen keresztül azért, hogy öt tanítóságra képesítő diplo­mát nyerjen. Akárki, ha oly jó növelést nyert, mely képe­siti öt, hogy a képezdei vizsgát kiállja, diplomát nyerhet, ha jelleme feddhetlen. Mégis a porosz tanítók legnagyobb része képezdékben növeltetik. Midőn a diplomát megnyer­ték, a kerületi szék ajánlja őket azon iskolabizottmánynak, mely tanítót kiván s ha e bizottmányok meg vannak elé­gedve, el vannak választva. Midőn a választott tanító meg van erősítve, többénem gyülekezeti, hanem kerületi tisztviselő, senki, de senki, ki vele közvetlen viszonyban áll, nem teheti ki hivatalából, anélkül hogy előbb a kerületi tisztikar szentesítését ki ne nyerje. Ha egyszer a lelkész és családfők megválasztották, többé nincs hatalmuk öt állása jövedelmétől megfosztani. Senki, csak a kerületi tisztviselők vagy a járási inspector, — kik távol élvén, személyes előítéletek s helyi viták be­folyásától mentek, — biráskodhatik közvetlen a tanító fe-1 tt s ha ez magának az inspectornak eljárását illetéktelen­nek tartja, felsőbb tekintélyekhez mindig felebbezhet, akár magához a növelésügyi miniszterhez. A parochialis bizott­mánynak azonban joga van a tanítót a kerületi hatóság előtt bepanaszolni, ha azt hiszi, hogy a tanitó oktalanul, vagy erkölcstelenül cselekedett s az ily panaszok mindenkor köz­vetlenül meghallgattatnak. Ha ily panaszok tétetnek, a ke­rületi szék a tárgyban vizsgálatot tenni egy inspectort küld ki s felhatalmazza, hogy a mint a tanítót feddésre, büntetésre, vagy kitételre méltónak találja, a szerint jár­jon el. Ha a tanitó nem vétkes, az inspector a tárgyat a gyülekezeti tekintélyek elé terjeszti s a felek közt békülést eszközöl. Ha az inspector a tanítót büntetésre méltónak itéli, s ez utóbbi az ítélettel nincs megelégedve, az ügyet békebiróság elébe viheti, s ha ennek Ítéletével nincs meg­elégedve, fölebbezhet a tartományi iskolakormányhoz, in­nen a növelésügyi miniszterhez, innen, ha akarja, magához a királyhoz, — ily nagy fontosságú a porosz kormány előtt, hogy a tanítókat fedezze s hivatalukat a közvéleményben emelje. A porosz tanító ritkán hagyja el hivatalát, hanem helyöket többen cserélik. Midőn valamely jó jövedelmű ál­lomás valamely gyülekezetben megürül, egy tapasztalt tanitó, ki más roszabbul fizetett állomáson más egyház­ban van s ki ügyességének jeleit adta, az iskolabizott­mánytól a képezdéböl frisen kikerült ifjúnak elébe tétetik. Általában az ifjak csekélyebb állomáson kezdik s jobbat a szerint nyernek, a mint az elsőben forogtak. A vidék foko­zatosan javilja a tanítók fizetését. A mit egyszer adott, mindenik egyház tartozik annyit jövendőben is adni, sőt tetszése szerint többet is. A tartományi széknek joga van közbeszólni és ezt mondani: ,,ti eddig tanítótoknak igen keveset fizettetek; a tanitó fizetését növelnetek kell." De ez csak akkor történik, ha bizonyos, hogy az egyház vagy a város képes az iskolai jövedelmet növelni és mégsem akarja. Annak fontossága, hogy a tanitó képes legyen a népnek tiszteletet parancsolni, független legyen a néppel való közvetlen viszonyban, a tudatlan beavatkozás s a puszta személyes tüzelések ellen fedezve legyen, annyira el van ismerve Poroszországban, hogy akkor is, midőn az iskola kegyurilag gyámolt, s a kegyuraktól igazgattatik, miután valakit tanítónak már megválasztottak, nem lehet el­bocsátani, ha csak a pártfogók a kerületi hatóságnak be nem bizonyítják, hogy elegendő okuk van panaszra. A kegyúri választottnak, épen ugy mint más porosz tanítónak, szabadságában áll a kegyúri és ker. hatóság önkénye ellen Berlinbe a növelésügyi miniszterhez fölebbezni. Az okok, mik a porosz kormányt arra indították, hogy a tanítókat a mint egyszer elválasztattak, a velők köz­vetlenül érülközők irányában annyira függetlenekké tegye, ugy látszik, ezek voltak : 1. Mivel a porosz tanítók nagyon tanult testület s nö­veléstani hosszas tanulmányuk után nagyobb képességet szereztek, mint bárki más a tanitásügyben. Ezért képeseb­bek, mint bárki más, a gyermekek tanítását vezetni; ha pe­dig olyanok, kik növeléstant sohasem tanultak, közbelép­hetnének és ezt mondhatnák: ,,Te ezt ez, vagy azon módon tanítod, különben elbúcsúzhatsz a gyülekezettől," a tanítók kényszerülnének valami nevetséges, sikeretlen módszert követni, pusztán azért, hogy iskola kezelésében járatlan egyének kényének kedveskedjenek, igy a népvilágosodás gyakran hátráltatva lenne. 2. Mivel ha az egyház tagjainak, ugy a lelkészeknek jogukban állana a tanítót elmozdítani, midőn az merész volt nekik nem tetszeni, a tanítók mindig ki volnának téve s gyakran balga, egyéni finyásságtól tűrnének, melynek semmi alapja nincs. így jellemfüggetlenségöket elveszte­nék, kényszerülve lévén viseletüket környezetök szeszé­lyéhez szabni, a helyett hogy híven és lelkiismeretesen jár­nának el minden irányában; elvesztenék az által hogy tu­datlan személyek packázásai- vagy kötekedéseinek lenné­nek kitéve, kik az ő munkáik becsét, fontosságát nem értik és nem becsülik ; az által, hogy gátolva volnának a gyer­mekek iránt teljes igazsággal járni el, félvén hogy szüléi­ket megsérték; azáltal, hogy kénytelenek volnának kör­nyezőik tudatlansága sőt vétke előtt csúszni, hízelegni, a helyett hogy azokat leküzdjék s igy általában egy vagy más uton legalább is a szülék tiszteletének egy részét el­játszanák, következőleg leckéiket és intéseiket fele súlyá­tól, munkáikat — a siker nagyobb részétől megfosztanák. Ez okból a porosz kormány annyi szabadságot ád a ta­nítónak, a mennyi lehetséges, s igyekszik kezeit oly kevéssé kötni meg, a mint csak lehet. A képezdében a különböző mód­szerekben oktatást nyernek s ezeken felül minden tanítónak szabadságában áll azt követni, mely neki legalkalmasabbnak tetszik tanítványai értelme növelésére. Látják, hogy e sza­badság nélkül a tanitó gyakran akarata ellen működnék, s egy elégületlen, vagy kedvetlen tanitó roszabb, mint semmi tanitó. A könyvek és készletek választásában minden tanitó egyenlő szabadságra hagyatik. Ha egy tanitó talál olyan könyvet, melyet ő a tanításra jobbnak tart, mint az, a me­lyet ő használt, azt az inspectoron által a kerületi szék nö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom