Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-22 / 25. szám

kolozsvári latin- és magyarnyelv tanárságot Fekete Mihály, a „Korunk" szerkesztője, a terinészettanit K ó c s i Károly ; az enyedi tanodában a történeti tanárságot S z a t Ilin á r y Károly ismert regényírónk, a jogtanárságot Gyarmati Samu ügyvéd s Fehérmegye egykori főjegyzője, a hittanárságot Garda József nyerték el, kik is állomásaikra megfognak hivatni. Ezután elnök ő nmlga indítványozza, hogy miután a püspöki lakás Kolozsvárra tétetett át, vásároltatnék itt egy alkalmas püspöki lak, minőhez épen most kedvező feltételek alatt lehetne jutni. Némi alapul szolgálna erre a kárpótlás, és az enyedi püspöki lak, melyet az enyedi főiskola, minthogy épen szüksége is van arra, tanári lakul vegyen meg, s ezúttal egy bizottság neveztessék is ki, mely a tanodának ezen házon fekvő activ követeléseit vegye számba és a vásárt hajtsa végre. Az enyedi főtanoda részéről egyik tanár indítványozza, miszerint a consistorium ne kötelezze a főiskolát az emiitett ház megvásárlására, hanem bizza azt az iskola elöljáróságának a bizottsággali szabad egyezkedésére. Hosszasb vitatkozás után a határozat az utóbbi értelemben ütött ki, s egy bizottság lön kinevezve, mely ezen ház eladásáról intézkedjék s egyszersmind tervet készítsen az iránt, minő alapokból lehetne a püspöki lakház megvásárlására szükséges összeget előteremteni. (Kolozsvári Közlöny.) TÁRCA. ESZÉK-RÉTFALU, jun. 2-án. Nt. szerkesztő űr ! Nem egyszer léptem fel százados lelkészi pályámon több egyházak szószékében — boldog boldogtalan, szerencsés szerencsétlen, kellemes kellemetlen helyzetek közt, majd örömre, majd pedig leverő bánatra hivatva — szólni az Úr népéhez: de oly helyzetben, oly érzelmektől meglepetve, mint junius 1-sőjén, sohasem. Szóljon helyettem az ide iktatott , németből magyarra fordított gyászjelentés és kérelemlevél. „Nagyon tisztelendő lelkész urnák — Magyar-Rétfaluba. Nagyon tisztelendő űr! Már én oly szerencsétlen vagyok, hogy a fiam elmetébolyodott pillanatában magát agyonlőtte, az által pedig szerencsétlenségi bajom meg tetéztetett, hogy a helybeli plébánus űr a holt tetemet keresztyéni módon eltemettetni egyátaljában nem engedi. Ennélfogva veszem magamnak azt a bátorságot, tisztelendőségedet alázatosan megkérni: ha uraságtok vallása megengedi, ezen halottat vallásuk szertartása és módja szerint eltemettetni méltóztassék. Tisztelendőséged biztosítása hiteleül, hogy a helybeli plébánus űr eltemetni nem engedi, bizonságul több tanukat felkértem. Maradván a legmélyebb tisztelettel — nagyon tisztelendő urnák — alázatos szolgája : Deutschman Péter m. k. a szerencsétlenül elhaltnak atyja. Kelt Eszéken, a felső városban, junius 1-sőjén 1862. Ad. Golubovics, Szalay Mihály, Alojz. Vonaszek, Dürr Gotthard, Hüwerth József, Walkovics Ignác, mint tanuk." E szerint én egy szerencsétlennek adtam azt, mi töle megtagadtatott, s egy kétségbeesett családdal közöltem azt, mi a nagy veszteség mellett is — eltemelve lévén a szerencsétlen hulla a magyar-rétfalusi helvét hitvallásűak temetőjébe! protestáns szertartással — némi enyhítő ír lön szívsebükön. Ugyhiszem, a több mint 4 — 5000 kísérők közül lesznek, kik más lapokban bővebben kifejtendik e gyászesetet: ezennel én tollamat letéve, esedezem Istenhez, hogy a bánattól leveretett apa, anya, özvegy nő — és két kis neveletlen árvákra vigaszát öntse ki, és védő szárnyaival fájdalmas leverettetésükben takargassa a szerencsétleneket! Paczolay József, reform, lelkész. MISSIOI LEVELEK DR. BALLAGI MÓRHOZ. XXXVI. Szlatinától a lélek azon békességeit örömével váltam meg, melyet érzek mindig, midőn látom a bujdosók és szegények közti áhítatot az evangyéliom szent beszéde iránt. Ez az a szent virág mely lelkemre koszorú gyanánt hajol, mely lennék bár egykor elütve célomtól vagy lépnék le a térről, hol vagyok reám nézve feledhetetlen hervadhatatlan. A tapasztalat és észlelés pedig, melyet az evangyéliom hirdetése s lelkipásztorkodás körében gyűjtöttem és folytonosan gyűjtök : ha élek, hiszem nem marad eredmény nélkül későbbre is. De hunytán dicsérjük a napot; addig pedig kérjük Istent adjon erőt pályánk kínjainak nyugodt elhordozására s kötelességeinknek hív betöltésére. Szlatinától Piatrára mentem, hol Veress hazánkfiánál állapodtam meg, ki aztán megint Krajovára küldött s igy 16 mérföld távolságot másodmagammal minden költség nélkül teheték. Piátra, Milos herceg jószága gyönyörű, a természettől gazdag regényes vidék ; ha bár gazdászati tekintetben még jobb sorsra vár. E környéken már nagyban űzik a selyemtermelést; s az egyszerű lakosok kik hasonlithatlanul hátrább állanak a hazánkbeli legszegényebb sorsuaknál is ebből pénzelnek. Hazámban tudtommal még nem nagy gond fordittatik az oly jövedelmező selyemtermelésre; pedig ebből csekély fáradság után szép évenkinti jövedelemre számithatni. Én elhatároztam hogy öszszel ha Isten megéltet, mind pitesti mind ploesti templom helyünket — mely utóbbit kifizethetvén, remélem addig birtokunkba jő — eperfákkal be és körül ültetem, hogy ebből legyen jövedelme az egyháznak, mikor lalán én már nem leszek. A sok küzdés és zajgásában a léleknek megtörik az erő, mely egy ilyen pályafutáshoz kell; s ha érezzük hogy gyengülünk: miért ne adnánk át a helyet nálunknál erősebbnek ? Kötelesség volt a futás mig birtuk, kötelesség a lelépés midőn az általunk megtört helyre erősebbek és dicsőbbek állhatandnak ! Krajován megint ev. lelkésztársamhoz Besserhez szálltam. Híveinket meglátogatván vasárnap isteni tiszteletet tarték, prédikálva Máté. 5,2 — 9. verse szerint K r a j o v a, kis oláhország fővárosa, hol magyarjaink nem kis számmal vannak. Hallgatóim sokan voltak, több izraelita is főkép temesváriak és pestiek kiket kereskedelmi üzletök tart itt. Örömöm volt, látván, hogy nemcsak az imaház, de még az udvar is tele volt az evangyéliomot áhitozók seregével.