Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-22 / 25. szám

volt4' azon csak ezt értjük-e „a görögök, persák, rómaiak igy s igy tisztelték Isteneiket?" azt pedig, hogy azok ilyen s ilyen fogalommal ismerettel birtak isteneikről, nem értjük-e ? Vájjon Istentisztelés lehet-e Istenismerés nélkül ? Látni való hogy az istentisztelés nem meriti ki a vallás fogalmát. Igy tehát az ismertető által adott fogalom elégtelen, s annálfogva roszabb az általam adottnál. Azon is megütközött ismertető, hogy az én tanításom szerint az emberek a jövő életben, a megfizetésben — jutalmazásban és büntetésben — különböző fokozatok szerint fognak részesittetni. Mintha bizony nem a biblián alapulna azon cikk. 1 Kor. 3, 12—15-ben egy képes előadásban kút oly evangyéliomhirdetőről lévén szó, kik közül mindenik a Jézus Krisztusban való hitet vetette ugyan hirdetése alapjául, de az egyik ezen alapon oly építményt állított fel mely kiállja, a másik ellenben olyant mely nem állja ki a tűzpróbát, az elsőbbről azt állítja az apóstól hogy az jutalmat fog kapni, a másikról pedig azt, hogy az jutalom nélkül fog maradni, idvezülni azonban még is fog. Igy tehát egyik tanitó jutalmat is kap nemcsak idvezül, a másik ellenben csak idvezül. Világos innen, hogy az idvezülendök állapotja nem egyenlő leend, a jövő életbeli boldogságnak különböző fokozati lesznek. De Máté 19, 28-ból is azt hozhatni ki, a mennyiben itt minden más emberekénél nagyobb dicsőség igértetik az apostoloknak, a mondatván, hogy ők Ítélni fogják az Izrael 12 nemzetségit. A mi pedig Rom. 2, 6-ot illeti: e helyre én nem mint olyanra hivatkoztam, melyen az taníttatnék, hogy a megfizetésnek különböző fokozati lesznek, hanem mint olyanra hol egy oly dolog taníttatik, melyből aztán saját eszünk által következtethetjük azt, hogy a megfizetésben, fokozatok szerint fognak az emberek részesittetni. Szavaim ezek (lásd kézikönyvem 50 ik §.-át): ,,A szentirat azt tanítja, hogy Isten mindenkinek az ő cselekedeti szerint fog fizetni" (Róm. 2,6.) Ebből 0- i. ebből a tanitmányból, ebből a tényállásból) azt következtethetjük, stb. S az én eszem valóban is következteti. Mert én ugy Ítélek, hogy ha áll az, hogy Isten mindenkinek az ő csetekedeti szerint fog fizetni: akkor, mivel a cselekedetek mind a jóban, mind a roszban különbözők, áll az is hogy az embernek a megfizetésben is t. i. a jutalmazásban és a büntetésben, boldogságban és boldogtalanságban nem egyenlően fognak részeltetni. S im mit eszünk kikövetkeztet; azt a szentirat is tanítja az elöbbeniek szerint. De foutosabb ezeknél azon megrovás, melyet ismertető az én az t'rvacsorája mivolta felöli tanom ellen intézett. Alapjául vetette megrovásának ezen önkényes állítását : ,,az Úrvacsora lényege tehát Jézus Krisztus értünk halálraadásának ábrázolása." Nem lehet eléggé csodálkozni az ismertető sülyedettségén, ki csak hogy megrovást intézhessen könyvem ellen, szándékosan oly együgyü s ítéletet tenni képtelen embernek mutatja magát, kinek logikája igy fűzi össze a gondolatokat: „minthogy a sákramentomok egyfelől ábrázoló cselekedetek, de másfelől biztosítók is: tehát az Úrvacsorája csak ábrázolat." S ha tekintetbe veszsziik azt, hogy ismertető jól tudta, hogy én egy egész cikket szenteltem könyvecskémben annak megmutatására, hogy „az Úrvacsorája biztosíték a felöl, hogy a Jézus Krisztus halálra adatása értünk történt, üdvünkre válik," s igy nem csak ábrázolat, de pecsét is ; és mégis más értelmet mutatott fel, csakhogy munkámat kisebbíthesse: akkor bizony csak egy percig sem kétkedhetünk a felöl, hogy ismertető épen nem a közügy iránti érdekeltségből lépett fel munkám ismertetésével; hanem valamely más indulatból, melyet tisztának épen nem nevezhetünk. S vájjon mit ér egy ily ismertetőnek Ítélete ? A megrovásban pedig előadván, hogy én az Úrvacsorája tiszta ref. fogalmát devalváltam, s hogy vallásos lelkiismerettel mondhatja, hogy ő, az általam adott űrvacsorai fogalmon jó lélekkel meg nem nyughatik, s ugy hiszi, más felfogóbb reformátusok sem, ezek után igy szól: „itt bővebb indokolásra nincs szükség, elég az olvasót ez ügyben e becses lapok hasábjain megjelent derék és alapos bírálatra utasítanom." De vájjon a hivatolt „derék és alapos birálat"ból kitünik-e az, hogy én azon tancikkemmel, ,,hogy az Úrvacsorája egyfelől a Jézus Krisztus halálraadatását ábrázolja,, de másfelöl biztosítást nyújt a felől, hogy az ábrázolt halálraadatás értünk üdvünkre történt" devalváltam a tiszta reformált űrvacsorai fogalmat? Ezt meg kell vizsgálnunk. Előre kijelentem, hogy ama hivatolt „derék és alapos bírálatihoz épen nem örömest nyűlok. Mert én annak kellő méltatására egy egészen más körű és terjelmü önálló dolgozatot kívánnék szentelni. De lehetetlen nekem némi ismertetésébe itt is nem bocsátkoznom annak. Mert én ker. hittani kézi könyvemet iskolai használatra készítettem. Ugy de melyik egyház határozná rá magát annak felvételére, ha én abban az űrvacsorai fogalmat illetőleg nem egyházunk tanát, nem azt, mely a bibliából a józan magyarázási szabályok szerint kivehető, és a helv. 2-ik vallástételbe is befoglaltatott, adtam elő, és az ellenem már ama derék és alapos b i r á 1 a t ban bebizonyíttatott volna? Lássuk azért, mi van ama derék és alapos bírálatban olyan, a mire hittani könyvecském neve-rejtő ismertetője az általam adott űrvacsorai fogalom ellen hivatkozhatnék ? Én „a Keresztségnek és az Úrvacsorájának jelentőségéről" cimü értekezésemben, a helv. vallástételnek az Úrvacsorája mivoltára vonatkozó értelmét akarván előadni, elébb is arról szólottam, hogy a vallástétel nem követi a kálvini felfogást. Mert vannak ugyan benne oly előadások, melyek kálvini felfogásra látszanak mutatni; de azon előadásokban más, a kálvinitól különböző értelem fekszik. Csak miután ezt megmutogattam, akkor emeltem ki, rövidbe foglalva, a helv. vallástétel értelmét az Úrvacsorája mivoltára nézve. Mit mívelt már ezen én előadásommal ama derék és alapos birálat szerzője? Előadásomnak csak első felerészét vette tárgyalása alá. Legelébb is pedig ismertetését adta annak. De miként ? Előadásom első felerészének is csak felerészét mutatta fel, azt is ugy, hogy rendje megváltoztatásán kivül, belőle, hogy a cáfolatkor útjában ne álljon, egy fontos erősséget kihagyott. A másik felerészt 50*