Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-22 / 25. szám

hittan tanítására több időt, mint a mennyit népiskoláink je­lenlegi szerkezetében fordíthatni arra: lehet hogy akkor ismertető első indítványozná azt, hogy az oly pathos-szal, minőre ő egy kis példányt mutata, irt hittani könyveket ki kell a közhasználatból irtani; söt ugyan ő a tapasztalásból okulva az általa felállított, egyelőre tetszős mintamérték fo­galmát is lehetőleg korlátolni törekednék. Az istenismerés nem oly viszonyban áll az istentisz­teléssel, a minőben az ismertető véleménye szerint állana, t. i. hogy ama belső e pedig külső volna — hiszen az isten­tisztelés nemcsak külső de belső is egyszersmind: — ha­nem az istenismerés azaz alap, melyből kiindul, melyen épül az istentisztelés. Minthogy tehát az istenismeretet az ész által szerezhetni meg : a ker. hittan tanításában főkép és csaknem kizárólag az észre kell hatni. A ker. hittan körébe tartozó ismerettárgyak, t. i. a hitcikkek, mint a me­lyek nem a magárahagyottan gondolkodó józan ész, hanem természetfeletti kijelentés utján fedettek fel, már természe­teknél fogva az olyanok közzé tartoznak, melyeket nehe­zebb felfogni. Épen azért „a gyermekek számára készí­tett hittani kézikönyvekben első és nélkülözhetlen kelléke az előadásnak, hogy az kommákra szakgatott tételeiben le­hető rövid, egyszerűségben világosságban kitűnő legyen." Az hogy meleg, s érzetkeltő is legyen s igy szívre is has­son az előadás, már nélkülözhető és csak alárendelt kel­lék, noha olyan, hogy ha ama nélkülözhetlen kellékkel, an­nak sérelme nélkül párosulva találtatnék valamely könyv­ben, ezt alaki tekintetben kitűnővé vagy remekké is tenné. De aligha csalatkozom, midőn azt állítom, hogy az összes világirodalom nem tudna gyermekek számára készített tiz oly ker. hittani kézikönyvet mutatni fel, melyben kielégítő tantartalom mellett, ama két kellék is kifogás alá nem es­hetőleg párosulva volna, sokkal inkább csaknem mindig azt tapasztaljuk, hogy egyik szerző, ki telve érzéssel és me­legséggel, ugy irja dogmatikáját hogy észre sem veszi hogy saját énje érzésinek átültetési közben, felületes hit­tani oktatásokat, inkább erkölcsi elmélkedéseket, inkább ethikát mint dogmatikát készített; egy másik szerző pedig, kin távolról sem uralkodik annyira az érzet, alig irt egy két cikket, már elfajul páthosza, s a célzott melegség he­lyett annak csak affectált árnyékával, legfeljebb szónoki him­zetekkel, mesterkélt cifraságokkal, gyermeknek nem való képes beszédekkel találkozunk előadásában. Például: vájjon van e valami melegség az ismertető által ajánlott cikkecske e szavaiban: „noha az első ember Isten parancsának utján meg nem állott, elesett: a teremtő öt ily gyarlóságában is nem tagadta meg, saját teremtményének, erőtlen gyerme­kének ismerte ?" Van igenis valami mesterséggel csinált nehézkesség, mely a tanulást kővágássá tenné a gyermekre nézve; de melegség semmi. De talán melegebbek e kö­vetkező szavak: „mig egyik kezével az eltántorodót bűné­ért lesulytá, a másikkal szeretettel emelé fel hanyatlásá­ból ?" Nem melegebbek, csak hirnzetesebbek. Hát ezek: „nagyobbnak mutatta magát az ö irgalmában, mint a milyen •olt az ő igazságában?" Ezek tartalmába már még a fej­lettebb ifjak is csak valamely magyarázó tanár segedelmé­vel hathatnának be. S ha nem érti a gyermek: ugyan mit érezhet hallására ? netode valami olyanformát hogy öt ide­gen nyelvre akarják tanitni? s hevül de féltében. íme ilyen az ismertető példányul adott cikkecskéje! Pedig ő szabad választást tehetett az összes hitcikkek közt arra nézve hogy melyiknél mutassa meg azt, hogy minőnek kellene lenni az általa ajánlott paedagogico-theologicus tanitásmódnak. És ismertető példányt akarván adni, kétség­kívül össze is szedte minden erejét, hogy kitegyen magá­ért, hogy valami remeket mutasson fel. S mi lett az ered­mény ? Ez: „hogy vajúdott s csak egerecske jött világra." A más müvét oly kímélet nélkül fitymáló bölcs theoreticus, oly felettébb gyarló alkotónak tűnik fel a kivitelben. A szomorú példákat látva magam előtl s miután én nemcsak apró gyermekek tanításával, de legalább egy pár évig a tanítóságra készülő ifjak vallásos képzésével is fog­lalkoztam, a tapasztalattól mint bölcs mestertől tanácsot és utasítást nyerve, mindenáron arra törekedtem hittani kézi­könyvecském készítésében, hogy előadásom egyszerű vi­lágos, könnyen felfogható s benne a tantartalom könnyen elsajátítható legyen: noha tudtam hogy ez a feltétel már maga eléggé korlátoz abban, hogy előadásom meleg is le­gyen egyszersmind. De én ugy gondolkodtam, hogy ha előadásom száraz s talán hideg leend is: de ott lesz majd a gyermekek közt a tanitó, ő az a lélek, azaz élet, az a tűz, melynek teljességéből, azokba a betűkbe, melyek ma­gokban véve, s a magokra hagyott gyermekek által ol­vasva el, bárminő tartalmúak legyenek is, csak holtaknak nevezhetők, élet és melegség tartozik átömölni, s a meny­nyi szükséges könnyen is ömölhet. A legkijátszottabb he­gedű is csak élettelen tárgy magában, belőle a szivet s lel­ket megkapó hangokat csak a művész teremtő ujjai csal­hatják ki. S épen azért, mivel a kézikönyv tanítót feltételez, nem is tartam szükségesnek illustrálni mint ismertető kí­vánta volna, az Isten tulajdonit az életből és történelem­ből vett vonásokkal. Hiszen akármely tanitó is képes ma­gától is arra; nekem pedig a tért oly ismeretek közlésére kelle kímélnem, melyek szinte ugy okvetlen szükségesek. Mert nem lehet szem elől elveszteni azt a körülményt, hogy a népiskolák 3-ik osztálya számára készített hittani kézi­könyvben minden sarkalatos hitcikket fel kell ölelni, és az egész könyv mégis csak csekély terjedelmű lehet — maga a kézikönyvek készíttetésével foglalkozó egyetemes bizott­mány is nem több mint csak 3 ívnyire szabta a népisko­lai hittani kézikönyv terjedelmét. De a tantartalom ellen is intézett ismertető megrová­sokat. Vegyük fel ezeket egyenkint. Ismertető nem helyesli a v a 11 á s-nak általam adott e fogalmát: „a vallás szón Istenismerést és istenitiszte­lést értünk." Szerinte helyesebb volna ez: „a vallásszón Isentöl való függésünket s ennek külsőleg is kimutatását értjük." De vájjon azt értjük-e ? Csak az Isten tisztclését értjük-e (mert hiszen az Istentől való függés is csak az Istentiszteléshez tartozik) ? Vájjon mikor igy szólunk „a görögöknek, persáknak, rómaiaknak ilyen s ilyen vallásuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom