Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-15 / 24. szám

MISSIOI LEVELEK DR. BALLAGI MÓRHOZ. XXXV. A szent ünnepet s egyéb dolgaimat elvégezvén Pitesten : april 24-én indultunk útnak ; s mivel a román nép a sátoros ünnepeket majdnem egy hétig ünnepli, itt és ott még mindig ünneplő, vigadó néppel találkozánk, leginkább az ifjak körbe gyűlve lejték egyhangú zenéik mellett csendes táncaikat. A zene bizonyos tekintetben hévméröje a nemzet vérmérsékletének (temperamentumának.) Az oláhnak tánca, zenéje, nagyon bizonytalan járású, taclusai határzatlano'k, dallamuk kevés változatú, s a hang fokozatban fel vagy le nagyon ritkán tartatik meg a zenei mérték. Nem tagadhatni azonban, hogy egyformasága mellett is van az oláhban bizonyos nemzeti irányú ábránd; azonban kevés zenei Ítéletem szerint, a zenében és dallamban csak később nyerend itt határozottabb medret a poétái érzés. Nemcsak a zene, de a mint ismerni kezdem, a versköltészet állapota sincs itt máskép. A művészetek egymás karjain szoktak haladni, egyik a másikat megelőzvén. Történeti valóság, hogy szobrászat, zenészet, költészet, szónoklat s végre a dráma — hősköltészeti kor egymásután jöttek elő a nemzetek miveltségi koszorújában. Nálunk magyaroknál is elébb volt egy Lavotta, Csermák, Bihari, mint egy Vörösmarty és Petőfi. Egy két kivétel nem alkot szabályt. Egy jeles művész vagy költő mindig a nemzet poétái talentumának kihulló szikrája gyanánt tekinthető. Az oláhnak, mini említem, még versköllészetében sincs meg azon bizonyos határozottság, melyet a mai míveltebb európai népek irodalmában s költészetében keresünk. Azonban már látszik mindezeken bizonyos francia csín és izlés, mely kétségkívül csak évek multán váihatik a román irodalom és költészet határozottabb jellegévé. A román nemzet különben ugylátszik, hogy a kevés nemzeti öntudattal birás idejében, minden nemzeti mivelödésre tartozó dolgot és elöhaladást egy nagyrészt a bejött műveltebb idegenek működése s az előhaladt nemzetek tanulmányozásából sajátított el, a mi más nemzeteknél is igy vala. Nemcsak egyes egyén, de a nemzetek is, egyik a mástól tanul. A görög tanult az egyiptomitól, a latin a görögtől s igy tovább jött le a szóló vagy más művészet irodalmi s nemzetmíveltségi előhaladás napjainkig. A román nemzet most van a mag.isb nemzeti eszmélet kezdetén mind művészete, mind irodalma, mind politikai iránya s általán egész előhaladására nézve. Régibb egyes kivételek itt sem hiányzanak, de azok a nemzet szellemi állása mérpontj.iul nem tekinthetők. Irodalmi és társadalmi miveltsége kezd immár határzottabb alakot ölteni. Lassan-lassan majd megjö, a mi még hátra van. A nemzet belső és külső előhaladására célzó minden szakban az idegenek helyét nemzetiek kezdik elfoglalni. Es ez igy van jól minden nemzetnél. Ezelőtt csak kevéssel is a tehetős román nem adta volna semmi életmódkeresö hivatalra gyermekét, ép ugy mint régebben a magyar. Most, hogy az első szükség pótoltassék, a földesurak gyermekei lesznek mérnökök, építészek; tanulják az orvosi és gyógyszerészeti ágat s néhány év múlva az idegenek mellőzletésnek nézhetnek elé. A nemzet jogi állása és rendszere is az előbbi jellemzés alá tartozik. Csak ez év kezdetén jött az egyházakban rendszerbe az anyakönyv, s azoknak a politikai hivatalokhoz másolatbani beküldése tőlünk is kívántatván. Lassan-lassan halad minden nép, s fokozatosan jönek meg művészet, irodalom, törvény és rend, haza és politikai miveltség, határozottság, tudniillik ha a nemzet erős az előhaladás törekvése és akaratában. Merre utaztunk Pitesttől Szlalina felé, nagyrészt hegyes völgyes, erdőkkel benőtt helyek ; itt-ott egy kevés irtás, melyben már a gazdászati törekvés kezeire ismerünk! Románia földe egészben szép fekvésű, regényes vidékekben dús, annyira termékeny, hogy egyszeri szántás s általán igen csekély mívelés után is minden kövérités nélkül gazdagon terem. Lehet hogy később a termelés rendszeresítése s igy a földelő nagyobb igénybevételével csak több szorgalom után lesz gazdag áldás, de most ez úgyszólván igyen adatik. Sok föld hever még ilt, mely mívelés alatt nem volt, mint az alföld egy része nálunk ; de a naponkinti települök s ezek által a népesedés, nemsokára sürgölni fogják Románia népét földjük nagyobb gonddali mívelésére; különben is Romániának elég alkalma van termeszlménye eladására főkép a Dunamentében, s már most is évenkint több százezrekre menő mérőt ad mind a tengeri kereskedésnek, a Dunától távolabb eső rész pedig Erdélyországnak. Jelen utazásom Veres Ferenc és Sándor testvérekkel igen kellemes vala s alkalmat adott, hogy a föld, nép és országok közt összehasonlításokat tegyünk. Veres Sándor száműzött hazánkfia és barátom Európa és kelet majd minden országaiban megfordulván, a nemzetek miveltségi állapota, erkölcse s gazdászatáról - különben is mérnök levén — sok tudni méltó dolgot beszélt. Az ő életéből is érdekes, hogy K.-tal kimenvén, Várnán a szabó mesterséget tanulta ki, Konstantinápolyban pedig kereskedő volt. Tanult, sok nyelvismerettel biró férfiú, most mérnöki munkálatokban foglalatos, — a többit elhallgatva, nem egyszer derité föl lelkemet, mely sokszor fa jó tekintettel s rideg való pillanattal nézi a jövendőt. Kissé kitértem szokott egyházi szenvelgéseimből. Szlatinára érvén egy reggel, mindjárt felkerestem a híveket s az nap estvén Barkó Pál mérnök hitsorsos hazánkfia házánál Mát. VII. 13, 14. v. szerint prédikáltam, — ez alkalommal Úrvacsorát is osztván hat hívünknek, köztük két evangélikusnak. Én nem is keresek semmi különséget közlök és közöttünk, mi a reformált keresztyén hitnek testvérgyermekei vagyunk; s dicsekvés nélkül mondhatom, hogy ev. magyarjaink is, hol vannak s kiket én fel szoktam keresni : saját papjolful tekintenek s a mieinkhez hason vágyakozással várnak reám. Isteni tiszteletünk végzése után, mely ilyenkor, midőn — és többnyire — magánházakban prédikálok, mindig eszembe hozza az apostoli kort szegénysége, egyszerűsége, de hit és lélekgazdagságával: szíves házi gazdám elérzékenyedve nyilvánitá abbeli háláját a gondviselésnek, hogy