Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-06-15 / 24. szám
Itt még azon utólagos megjegyzést teszem, hogy azon 85 segédlelkészt, kik ebben az egyházkerületben működnek, talán illő és méltányos volna külön névsorban és betűrendben előszámlálni, segédlelkészkedésok vagy szolgálatuk éveinek is kitételével, miként ez a dunamelléki egyházkerület 1856-ik évre kijött névtárában látható, hogy igy a régebben szolgálókra mégis némi tekintet és ügyelem fordíttatnék. Továbbá az ilyenekben gyönyörködök kedvéért ide teszem, hogy 1832. évben a magyarországi helv. hitvallásuak száma körülbelül ez volt: 1. A tiszántűli e.kerületben volt 548 egyházban 750,000 lélek. — 2. A dunántúli e.kerületben volt 278 egyh. 317,000 1. — 3. A dunamellékiben volt 237 egyh. 305,000 1. — 4. A tiszamellékiben volt 349 egyh. 270,000 1. — Összesen volt 1412 egyházban 1.642,000 lélek. Ha már a tiszántúli e.kerületnek azóta mintegy 25,000 lélekkel való szaporodását veszszük zsinórmértékül, ugy a helv. hitv. mostani számát bátran tehetjük kerekszámmal 1.700,000-re. És ha az ágost. hitvalláson levőket csak felényire teszsztik is, lesz Magyarhonban a protestánsok száma 2.350,000, vagyis Magyarország azon területe népességének, mely területen a protestánsok laknak, mintegy 1 /4 része. Ezek azok, türelmes olvasó, a melyeket a helv. hitv. tiszántúli e.kerület 1861-ik évben volt statistikai állapotjának kimutatására megjegyezni jónak és szükségesnek találtam. Kérem is az illetőket, hogy vegyék ezt tőlem jó névén, és ha lehet, fordítsák hasznukra, hogy az ezután időről időre kiállítandó kimutatások minél teljesebbek, világosabbak, hibátlanabbak és tanulságosabbak legyenek, s általok egyházkerületünk anyagi és szellemi felvirágzása minél nagyobb mérvben eszközöltessék. írtam Kun-Hegyesen május 8. 1862. — ISKOLAÜGY. A ZÁGONI EV. REF. NÉPISKOLA ISMERTETÉSE. (Véf e e). 1861. mart. 8-án megvetettük alapját egy állandó jutalmazási cassának; mert eddigi alapunk csak az időszerinti buzgóságból kifolyó aláírás volt: az pedig változó és bizonytalan, holott a jutalmazás — különösön egy ilyen kezdő népiskolánál — elmaradhatlan. Alapunk kezdete ugyan csekély, mert csak 10 osztrák forint, — de csekélységét elfelejteti az evangeliumi mustármag példája. — Ekkor határozók azt is, hogy állandó tanítónk Veres Sándor úr részére rendes tanítói lakot építsünk, melyhez csakhamar hozzá is kezdettünk, — s ma — a jó Isten kegyelme iránti szent hálaérzéssel írhatom — szép és jó szobáiban megnyugodva lakik s folytatja iskolánk javára nemes munkásságát Veres Sándor úr. Nem tehetem, hogy föl ne emlitscm itt — bizonyságául az iskolánk körül fáradozó lelkes férfiak, s általában ezen nemes közönség — buzgóságának s minden jó iránti áldozatkészségének azt, hogy az 1861. julius 28-ik s következő napjain tartott föegyháztanácsi gyűlésre, melynek egyik tárgyául a népiskolák rendezése is ki volt tűzve, egész készséggel elküldtek engem, ugy gondolkozván, hogy ha a tanácskozásokat is végighallgatom : ez a nevezetes gyűlés még jóltevöbb befolyással lesz iskolánkra, mint ha határozatait csak Írásban kapjuk meg. Ilyszerü lépések mily észrevehető lendületet adnak mindig az ügynek, átláthatja akárki, ki valaha ily téren dolgozott vagy bár gondolkozott. Mintha a gondviselés bölcs intézkedései volnának ezek a nemes és szent célú törekvés szükséges fölélénkítésére s mindig ébren tartására. — Egyenesen ezen útamnak tulajdonítom azt, hogy harmadik tanítóul egy olyan ifjút nyertünk, ki iskolánknak őszinte lelkes és hü munkása fog lenni. S ezért legyen itt nyilt köszönet szavazva n.-enyedi tanár t. Gáspár János urnák, kinek egyenes ajánlása következtében jött hozzánk tanítónak Gál Domokos űr. Feltűnhetett eddig a tigyelmes olvasó előtt az, hogy iskolánk már kinőtte magát négy osztályra, s mégis csak három rendes tanítója van ; miért nincs meg a negyedik is ? A negyedik akkor leend meg, mikor a rectori tőkének most a papi fizetések pótlására igénybe vett jövedelme felszabadul. Addig III. és IV. osztály egy tanitó vezetése alatt kell hogy maradjon. — Talán kérdette eddig magában némely ügybarát azt is, hogy a mi iskolánk tanítói mind állandók-e, s ha nem: miért nem ? Előttünk nagy kérdés volt ez, s határozott megállapodást csak ez év elején tettünk erre nézve, midőn Szabó Károly tanitó urat. M.Vásárhelyre kisdedóvónak hívták, s mi hogy öt el ne veszítsük : állomását rendes tanítói lak, 400 oszlr. forint, és 6 öl fa fizetés mellett állandósítottuk. Ekkor állítottuk meg azt, hogy négy tanitó küzűl kettő állandó, kettő változó legyen : állandó tanitó kell azért, hogy az iskola egybefüggő folytonos életképessége fentartassék, határozott előre menő mozgása lassulás és szakaduzottság nélkül biztosíttassák, az állandó tanítók mintegy csontjai lévén az iskola testének; de változó tanitó is kell, hogy az iskola élete időnként felfrisittessék , az iskolatestbe uj elevenség, pezsgő vér öntessék. Egyébiránt ez oly lényeges kérdés, melyet itt kifejteni nem lehet, s melynek elhatározására — kivált itt nálunk — a helyi körülmények figyelmes számbavétele nélkül szót emelni hijábavaló fáradság. Lehet, hogy egy külön levelemben erre még visszatérek. Most sietnem kell ismertetésem végéhez. Nem is sokáig fárasztom már a becses olvasó figyelmét. Még csak kél nevezetes áldozatot jegyzek föl, melyek közül egyik az, hogy községünk egy öreg de élö lelkű tagja Salamon Ferenc űr iskolánk javára a szegény-gyermekek cassájához 40 osztr. forintot alapit ványozott: a mi szépen bizonyítja, mily szép, ha megroskadt testben iíju elevenséggel mozog a lélek; másik az — a mi már a ,,K. Közlönyben közölve volt — hogy a Rikán belöli communilás fögondnoka M. Lázár Mihály úr közelebbi téli examenünket személyes jelenlétével szerencséltetvén, az iskolák virágzása iránti — már közönségesen ismert s mindig tiszteletet ér-48
