Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-15 / 24. szám

tósban a tények beszélik. Állottunk már, ugy hiszem, mindnyájan koporsó körül, melyben egy bajtársunkat örök álmára helyheztetve láttuk ; mely mellett a gyászolóknak sürü könyek hullásától kisért jajkiáltását hallottuk. — A múltnak emlékétől, a jövő gondjának aggodalmaitól áthatva csuda volna-e, ha megrepedne szívok?!! Aggodalmasan néznek jövőjük elé, mert az, ki szeretett övéinek kenyerét és ruházatát szerzé, nincs többé!.. A boldogult nem hagyhatott hátra telkeket, szőlőskerteket, de még házat sem, hol az árva család lakhatnék. — A lak, melyet apjuk haláláig magukénak mondottak; a néhány holdat tevő szántóföld, mely több éven át számukra termé a mindennapi kenyeret; s a közönségtől eddig nyújtott évi illeték — pár hó múlva a jobblétre szenderíiltnek utódját fogja illetni! Ily jelenet látására nem támad-e egy leírhatatlan érzés kebelünkben, kiknek hivatalunkon kivül más örökségünk nincs és nem is volt: mert eszünkbe jut: hodie tibi, crasmihi!... Egyetértünk a gyámoldára nézve, ugylátszik, abban is sokan, hogy ennek létesítésében — ha valóságát meg akarjuk látni, magunkon kivül mást számításba vennünk nem kell; hogy csak az érdeklettek részvénye lehet a legszilárdabb alap, a melyen, — s a legtöbbet igérő anyag, a melyből felépülhet. — Ilyen gondolkodás által hiszem azt megszületettnek több egyházmegyében a közelebbi években. Valóban, ha elmaradandó özvegyeink s árváink sorsát jelentékenyebben enyhitőleg gondoskodni akarunk, akarnunk pedig kell — szégyenitő, hogy eddig is maradt!: —- nem lehet mást számításba vennünk. — Mert kit is vegyünk, ha szabad kérdeznem? Fő uraink áldozatkészségét ?!... A mindenfelől igénybevett közcélú intézetekre való adakozás, — az alakuló társulatok felállhatásához részvénynyel való járulás, — és a megváltozott időviszonyoknál fogva tetemesebb kiadásaik folytán, ezt nem tehetik.— Az egyházakat ?!... Ezek közül legtöbben önszükségeik fedezésére is kevés jövedelemmel bírnak. — A népet!!... Ezt csak az akarhatja, ki a roppant teher súlya alatt már is földig roskadtat szánni nem tudja. — A keresztvivőnek és alatta leroskadónak, terhét vállára emelni kész Simonra volna szüksége!... Magunk is szegénységgel való mentegetődzéssel állunk elő; pedig hányszorta szegényebb nálunknál a nép ! Nézzük csak. Igazi népünket az úgynevezett földmivelői osztály teszi. Mije van egy földmivelőnek ? A nagyobb résznek %, % telke, melyből a szántóvető földrész évenkint 5, 10 hold. — Ennek terméséből kell kifizetnie papját, tanítóját, adóját, jegyzőjét, bíróját, csőszt, pásztorokat. — Ha csak vékánként vesz is ki h ambárjából, midőn már el is vetett: azon veszi észre magát: van is, nincs is. — Rendesebb dolog, mint nem, hogy a számosabb tagból álló földmives-családnak kenyeret ilyenkor már pénzen kell vennie. — Es mily sok azoknak száma, kiknek még földjük sincs !. .. Vájjon kivánliatjuk-e, tudnánk-e kívánni, hogy családunk jövendőben jobb sorsban élhetésére ezek tegyék le filléreiket egy ujabb kivetés eszközlése folytán, holott a már kötelező tartozásos illetőséget is küzdéssel fizethetik le ! . . . Epen ezért eszmerokonságnál fogva ki kell itt mondanom, miszerint a dunamelléki reform, egyházkerület közpénztárt tervező bizottmányának azon javallása: hogy az egyes egyházak számára a birtok jövedelem vagyonarányos adóztatása mellett az egyházkerületre nézve minden család fizetne különbség nélkül egy convent i ó s forintot évenkint — oly gyakorlatiasan, életismeretlen, melyet megvalósíthatni soha nem fog. Csudálnom kell, hogy a bizottmány ily javallatot tehet, szemeivel látván az iskolai p. krajcáros illetéknek is superintendentialis deputatiók által folyamatba vehető eszközlését, de a mi mindenütt igy sem sikerült. — Hamar elfelejtették a n. t. urak, hogy — aligha nem Simon azon tervére, hogy egyetemes szükségeink fedezhetésére 3,000,000 tőkealap elég levén — ezt — belőle egyszer mindenkorra egy lélekre egy forint esve — szedjük be — a válasz lehetetlenség volt: és most ők számításuk szerint ö t év alatt folytonosan annyit kivetni készek lennének !! En részemről amazt kivihetőbbnek tartom és ha ugy kívántatnék, 10 év elfolyása alatt a tagok száma szerint egyházammal lefizettetni garantirozni is merném. Jó, hogy mielőtt tekintélyének csak csorbulhatására szolgáló eme tervezetet az egyházkerület magáévá