Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-06-01 / 22. szám
Tehát Győri! Sok szép remény . .. sok derült arc . .. dörgő éljen ! Orosháza, máj. 25-én 1862. Horváth János. TÁRCA. E SZAVAIMAT INTÉZEM azokhoz, kik a helv. hitv. dunamelléki egyházkerület f. hó 19. 20. és 21-énPesten tartott gyűlésében részt vettek. En is részesültem a szerencsében mint hallgató jelen lehetni. Épültem. Egyedül egy — disharmonicus hang — ütötte meg ismételve füleimet. / Atka a magyarnak mindig az ellen rontani, ki hozzá legközelebb áll. Balmagyarázatok ne terjedjenek tovább-Elmondom, mit tudok az universitásra menő ifjaknak osztandó ösztöndijakról: Az autonom ágostai evangyélmi egyház a pátens alkalmáyal ajánlott állami pénzsegélyt visszautasította. A pátenst elfogadó egyházak, vagyis inkább azok lelkészei, az államsegélyt elfogadták. E. é. ápril 28-án f. t. Székács József ur, a bányakerület superintendense a m. helytartótanácstól rendeletet vett, melyben az 1859. sept. l-jén kelt legfőbb határozatra hivatkozólag értesíttetik a superintendens, hogy acs. k. vallás és közoktatási m i n i s t e r i u m, tanári és lelkészi pályára készülő egyének számára ösztöndijakat alapított, és egyszersmind közöltetnek azok nevei, kik eddig az ösztöndíjban részesittettek és a kik azért most folyamodtak. Ez utóbbiak közt van egy bizonyos Raphanidesz Bogyószló, ha llei egyetemi tanuló, ki a bányakerület területéről való születés. Felszólittatik a f. t. superintendens a nevezett egyén, az ösztöndijak célszerűsége — s jövőre leendő engedélyezése iránt nyilatkozni, és a folyamodó R. iránt véleményes jelentését felterjeszteni. E rendeletre Székács József superintendens a folyamodó Raphanides Boleslavra nézve-oda nyilatkozott, miként ezen ifjú méltó ösztöndijazásbani részesítésre. Az ösztöndijak jövendő engedélvezésére nézve hivatkozik a superintendens ur arra, hogy az autonom egyház a pátenst visszautasítván, a pénzsegélyről lemondott. Ha ő felsége az ösztöndijakat továbbá is fenn akarja tartani, csak azt feltételezheti, hogy ezt tulajdon katulyáj á b ó 1 kívánja nyújtani, s akkor az ösztöndijak engedélyezésének módja, kellékei, ideje stb. határozott íormulázásával együtt tudtukra kellene adni az egyházi kerületeknek, hogy alkalmuk legyen felette nyilatkozni, s ezek válasza lesz az egyház véleménye és egyedül arra lehet építeni, mig a szuperintendensek véleménye csak egyes, könnyen érvényteleníthető vélemény fogna maradni stb. E nyilatkozatot superintendens Dr. Székács József úr mindhárom fopásztori társaival is közlötte. Ez időtől inai napig ágostai egyház kerületi gyiilés nem volt, és ez ügy tehát nem is tárgyaltatott: bízvást merem állítani, hogy a magyar autonom ágostai evangyélmi egyház nem fog csorbát ütni sem az egyház függetlenségén, sem az ország törvényein. A m. helytartóság rendeletében közlött nevek. Raphanides kivételével, nem a bányakerülethez tartozó hittanulók nevei, R. nem a bányakerület utján, hanem közvetlen, a hallei egyetemről folyamodott az ösztöndíjért. Mult évi october óta a patentális mozgalmak ismételve tünedeznek fel, de mindinkább tért vesztenek. Igy áll a dolog ma, később ismét leszek oly bátor a t. olvasóközönségnek jelentést tenni. *) Nem mulaszthatom el. hogy ne mondjak még néhány szót M . . . y — A . . t, Szap . . . i lelkész urnák. Vita közben megtámadni azokat, a kik jelen Meg kell jegyeznem, hogy én, bár ily részletes tudomásom a dolog állásáról nem volt is, annyit tudtam, hogy az ág. hitv. autonom négy superintendentia az állami pénzsegélyt határozottan visszautasította és hogy az állam által később kiszabott ösztöndijakra néhány ifjút Kuzmányi űr ajánlott s miután én a gyűlés színe előtt ezt kijelentettem, minden későbbi nyilatkozatok csak is a patentalistákra vonatkozólag történhettek. S z e r k.