Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-05-25 / 21. szám

én jelen cikkem folytán megjegyeztem, egy hillani kézikönyv készítésénél figyelemre méltattatnának, a munka nagy terjedelmet venne. Ez igaz, de hogy ez helytelen, káros-e, olyan-e, hogy töle minden áron óvakodni kell, erre kívánok röviden felelni. Az angol gymnásiumokon, akadémiákon oly eljárás, tanmódszer uralkodik, mely elővévén egy-egy tudományt, nem hajt annak kezdetétől utoljáig szakadatlan végig, csak azért, hogy az egészen végigmenjen, semmi el ne maradjon s az összesről a növendék fogalommal birjon. Nem, hanem egy két főbb helyen megállapodik, ott észlel, kutat, nyomoz s mindazt összeszedi, mit a tudomány adhat, s a növendék ereje megbír. Én ezt a dolog legjózanabb felfogásából eredő természetes eljárásnak ismerem, állítom. A növendék, habár egyik másik tudomány testének csak egy vagy két tagját ismeri is, de ismeri ugy, a mint az valósággal van, ismeri mint az egésznek organicus részét, ismeri alakját, szinét, nagyságát, vájjon nem élőbb és valódibb viszonyba jön-e ezután az egész tudománynyal, mint az, kinek az egész tudomány ugyan, de tenyerem-nagyságú képen adatott ? Nem sokkal tanulságosabb volna-e, ha az ős szarvasról tanítván, annak lábszárcsentját, csak egy bordáját, vagy egy nyom nélkül elpusztult s már csak hirben élő pompás palotáról beszélvén, annak csak egy vagy két főoszlopát mutathatnám fel épen, az ős szarvas s a palota bármi jól talált kis rajza helyeit ? Épen igy van az ethicai tudományokkal s a történelemmel is. Ez eljárást szeretném és kívánnám én felsőbb és aliskoláinkban, magában a népiskolában is,—a mennyiben itt ez lehetséges,—alkalmazni. Egy-két főbb pontnál le kell telepedni, szemlélni, vizsgálni, érezni a meddig csak lehet. S ha például egy hittani kézi könyv a gondviselésről, bűnről, váltságról oly terjedt, ép és életteljes szakaszokat ád, a milyeket csak a gyermek erejéig adhat, a terjedelemmel nem gondolok, azzal sem, ha a többit összevont, ennélfogva szinezetlen, száraz tartalomban adja is. Igaz, hogy igy kicirkalinazott szűk kör két-három oldalon ugy kinyomatik, mig másutt behorpad, hogy egy igen furcsa cikcakkos figura áll elő. De a circulusnak ezen turbálásán sohase aggódjunk, mi kanyarítok azt, hadd turbálja a gyermek szelleme minél erősebben, annál jobb. Eddig is az a baj, hogy nagyon formára dolgozunk, holott ezt az általunk esak bizgatott szellem, ellenünkre is maga teremti. És én titkon örülök, ha látom, hogy e vagy ama kidolgozott tanterv, tudós kézikönyv a futást megveszté, mert ez a szellemnek a gyenge korban is önlételéről, független természetéről tesz bizonyságot, melyen a töle idegen erőhatalom kénye-kedve szerint korlátlanul nem uralkodhatik s minden vereségével az emberi lélek és szabadság szent tisztelésére utasittatik. Ezzel vége rövid ismertetésemnek. De még egy kötelességet kell teljesítenem, azt, hogy az értelmes szerző jó akaratát és szorgalmát kiemeljem. Egyszersmind nyilvánítom, hogy a mit följegyzék, azon ügy iránti érdekeltségből jegyzém, mely mindnyájunké, nem személy elleni elfogultságból, mely tiszteletem tárgya. S hiszem is, hogy az érdemes szerző, mivel jobban szereti a közügyet, mint saját személyét, botránkoztatót az ismertetőben keresni nem fog. P-belföld. A DUNAMELLÉKI H. H. EGYHÁZKERÜLET KÖZGYŰLÉSE. Pesten 1862-ik évi május 19-én s következő napjain a dunamelléki helv. hitv. egyházkerület közgyűlését tartá, gróf Ráday Gedeon főgondnok s T ö r ö k Pál superintendens urak elnöklete alatt Superintendens ur szivet emelő buzgó imában a nagy Isten segedelméért s áldásáért esedezvén, főgondnok ur pedig a nagy számmal megjelent tagokat szívesen üdvözölvén, s egyházunk szent ügyei iránti meleg részvétre, egyetértésre s lelkes közreműködésre felhiván, e közgyűlés megnyitottnak nyilváníttatott. Erre egyházi elnökünk következő superintendensi jelentését terjeszté elő: „Föl. egyházkerületi közgyűlés! A közelebb tartatott közgyűlés óta egyházkerületünkben fölmerült nevezetesb eseményeket s tárgyakat kívánom mindenek előtt vázlatos rajzban és szűk keret közt tisztelettel előterjeszteni az e. megyei jegyzökönyvek s hivatalos iratok után, hogy a ft. kerületi közgyűlés egyházi életünk mozzanatait becses figyelmére méltatva, az üdülő életet ápolni, a kórállapotokat orvosolni szokott bölcsesége s buzgósága szerint siessen. Mint tarka az élet, mint ebben a jó roszszal van vegyülve, egyházi történetünkben is a jó géniusz s a rontó szellem váltva működnek, egymás mellett épitnek és pusztítnak — melyeket majd repeső szívvel üdvözlünk, majd bűs szemmel s boruló kedélylyel látunk. Az egyházkormányzatban az elnöki széken rövid féí év alatt nevezetes válságot értünk. A solli e. megyei gondnok Bernáth György ur, a ki mult évben testi gyöngélkedései miatt hivatalából kilépe, engedve a közbizalom s közkívánatnak, egyháza iránti buzgó szereteténél fogva ismét elfoglalá elnöki székét. Gr. Teleki Gyula űr helyett, a ki a dunántúli kerület gondnokává lön, az a. baranya-bácsi e. megyében ifj. Gr. Ráday László ur, választóinak himzetlen örvendezése s méltó reményei között ünnepélyesen igtattatott hivatalába eskütétel melleit. F.Baranyában, melynek egyik választó kerületét a nemzetgyűlésen is képviselte, Jókai Mór ur választatott gondnokul s megkezdé egyházias munkásságát, miután Csépán Antal ur a szomszéd Somogyban vette ál az e. megye kormányzatát. Ugyancsak F.-Baranyában Szalay Antal k.csányi lelkész ur lön alesperessé választva. Tolnában V i s olyi János ur, testi gyöngélkedése miatt leköszöne hivataláról, de a hiterös férfiúnak tanácsával élni kívánván az e. megye, megnyeré öt továbbra is az elnöki székre, mellé