Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-01-12 / 2. szám

62 100 veit, melyektől a főt. Bodola Sámuel úr állal küldött pénz gyűlt be. Köszönet, mély köszönet mind az adakozóknak, mind Koos urnák, mind a főtisztelendő urnák. Még- Pi­testen vettem volt az ismert buzgalmu tek. J áno s s y Károly űr levelét Bajról, melyben értesit, hogy Heckenast lír által Pestről 20 darab magyar ujtestamentomot küld Ploest, Pitest és Szászkut növendékei között kiosztani. Megköszöntem a küldeményt, melyet épen most kaptam meg s fizetnem kell érte másfél arany szállítási dijt. Ügyünk pártfogóit szabad­jon teljes tisztelettel kérnem, hogy bármi kegyes adományt méltóztassanak bérmentesíteni, inert én nagyon szegény vagyok s a szállítási dijt nem viselhetem. T. Jánossy űr oly kegyes levén, én öt más kegyességre is kértem. Majd meg­írom később. Bukarestben vettem ugyancsak a selmeci ev. iskola érdemes s hiréböl még olthon ismert igazgatója t. Breznyik János ur levelét, melyben irja kedves meg­lepetésemre, hogy a selmeci lyceum tanulói gyámegylete mintegy 58 db biblia s más vallási magyar-német könyvel indítottak el hozzám, hogy oszszam ki a szegények között. Bármily szerénységgel szóljak, mondhatom, hogy jobb helyre alig mehetnek ilynemű kegyes adományok. Addig is, mig megkapnám a küldeményt s külön levélben is meg­köszönném, köszönet Selmecnek. Onnan jött, honnan nem vártam, s nagyon kedves ez nekem. Látni, hogy a magyar protestantismus szent ügyének külföldöm igyekvése Ma­gyarországon részvétet költ; ez az én honoráriumom. Ad­jatok nekem ilyet. Nem nekem, minden adományt a magyar protestantismus szent ügyének adtok. Kedves itt minden kicsiny áldozat, — Kisfaiudi szerint az áldozat mindegy, ha mindene az áldozónak. — Nekem nem kell semmi. Én nem kérek részemre külön adakozást. Nekem nincsenek külön erszényeim. Nem is kell, — minek? Én és az ügy egy va­gyunk. Ha dolgaimat itt bevégeztem és haza menni jónak látom, ha tovább nem lesz erőm immár : hiszem, hogy lesz egy szegény ekklézsia, mely engem befogad. Több nekem nem kell. Az űr engemet eltáplál. Ha az apostolok hivatalát vállaltam magamra, apostolakarok lenni! Pénz és más ilyes nem én hozzám valók, nekem nem kell, minek is volna az nekem ! Ploesten vettem hirt második pénzküldeményéröl az ügyünk kórul fáradhatatlan buzgalmu püspök főt. Bodola Sámuel urnák. A kegyes főpásztor Bukarestbe Koos úrhoz — nem tudván, ha én megjöttem-e már missioi utamból, — uekern átadandót küldött 47 darab aranyat, melyhez járul­tak : Nagy-enycdi ekklézsia 33 frt 80 kr. Marosi egyház­megye 31 ekklézsiájából 61 frt. Küküllői egyházmegye 93 frt 20 kr. Görgényi egyházmegye már másodszor 56 frt 40 kr. Sepsi egyházmegye 67 frt 13 kr. Tek. Simon Elek ügyvéd ur 1 arany ! — Összesen 47 db arany. Köszönet, ezer köszönet nektek kedves testvéreim. És kérlek, kérem a nagytisztelctu esperes s egyes gyűjtő atyánkfiait, méltóztassanak az adakozókat névszerint bekül­deni főtisztelendő püspök úrhoz, mint ezt Vásárhelyről ked­ves hivataltestvérem Székely János tevé. Ezt kérem Ma­gyarországra nésve is. Minden adakozó neve hadd legyen meg a moldva- és oláhországi ev. ref. magyar missio buzgó pénztárnoka Dr. Ballagi Mór urnái. — Majd később egy aranykönyvet szerkesztünk, melybe be lesz jegyezve min­den kegyes neve, ki a moldva-oláhországi magyar missióra elküldé szeretete áldozatát. Ön levelét a hat arany küldeménynyel most vettem. Bizony szegény vagyok, mindennapi kenyerem sincs, s mégis mindjárt a templomadósságba küldtem a küldeményt. Ez alkalommal kijelentem, hogy a pitesti templom tornyával együtt bádoggal befedve van, s mintegy 669 aranyba ke­rült, s 240 arany van fizetetlen, részint idegeneknek, ré­szint az egyház tagjainak. Atyámfiai! Isten szent nevére ! se­gítsetek, becsületem kívánja, hogy ezt egy hónap alatt ki­fizessem. Én összesen sem kaptam annyi pénzt, mennyit ki­fizettem. Isten tudja a többit. Mint ön irta kedvesen, ne hagyjanak el szent törekvéseimben. Jövő levelemben a missiói működésről részletes számadást küldök. Én mindent feljegyezve tartok, mint a melyekkel egykor nekem be kell számolnom. — Most Isten velünk. — Ezer köszönet min­den kegyeseknek az egyház és haza dolgaira adott kegyes­ségükért. írtam Bartakovics egri érsek ö excellen­tiájának. Levelemet küldöm, boldog újévet. A vallásos és nemzeti élet jobb jövendőjét hozza el az 1862. Borulj le sötét fátyol, — tárulj fel szebb jövendője a jobb sors meg­dönthetetlen hitének ! Ploest, dec. 30. 1861. C z é 1 d e r Márton. Azon tisztelt kegyeseket s barátimat, kik leveleikkel megörvendeztetnek, kérem, hogy a telet ploesti ekklézsiám­ban töltvén, becses tudósításaikat, az újságszerkesztők lap­jaikat Ploestre küldeni méltóztassanak — nem feledvén a t. újságszerkesztők, hogy újságaikkal nekem jól tesznek szükséges levén, hogy én tudjam az ottani dolgokat. Ploest, dec. 29. 1862. Czelder Márton. BIZODALMAS KÉRELEM A PROT. NT. ES­PERES URAKHOZ. Egy szép és nemes tett s egy örvendetes megbízatás folytán irjuk a következő sorokat. Tek. 130Z0 PÁL, sziráki birtokos ur, ki már főlapunk megindulása alkalmával is — mint azt annak idejében említettük — tetemes pénzáldo­zattal mutatta meg, mennyire érti ama latin köz­mondás : „bis dat, qui cito dat" értelmét s hogy a hazafias részvét egy nj vállalat iránt a kezdet ne­hézségeiben sokszorozott értékű, — ismét mint áldozatkész pártoló lépvén fel szükséggel küzdő „Házi kincstár"-unk gyámolitása végett, előfize­tésképen 100 — száz o. é. forintot szíves­kedett hozzánk küldeni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom