Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-01-05 / 1. szám

Midőn ez cv elején a „HÁZI KINCSTÁR" szerkesztését és kiadását átvettem, tevém azt azon tiszta szándékból, hogy megmencsek az enyészettől olyan közlönyt, melynek feladata a protestáns közönség, különösen a nép esaládaiban a miveltséget, a laza és egyház iránti lelkesedést és szeretetet kifejteni s ápolni. S e magasztos cél elérésére én nem is is­merek eé 3ier^bb eszközt, mint olyan közlönyt, mely népszerű, könnyen érthető, de azért a miveltebb olvasó szellemi igényeinek is megfelelő hangon terjeszti az ismereteket, s terjeszti a vallást és politikát, illetőleg a tisztult nézeteket minde­nütt, a hova csak eljut. He gy pedig ilyen közlönyre vagy családi lapra egyházunknak szüksége van, ebben, azt hiszem, mindnyájan egyetértünk. A protestáns egyháznak felvilágosodás, miveltség és tökéletességre való haladás — éltető gyökere. Ha valamire, úgy egyházunkra leginkább alkalmazhatók ama szent szavak : elvesz az én népem, mert tudomány nélkül való. Mindezeknél fogva tehát azt hittem, hogy a mire szükség vau, annak kelete lesz. Ámde e hitben igen csalatko­zám. Mert dacára annak, hogy a lap irányát, szellemét, belbecsét illetőleg a vidékről számos elismeréssel s a megelé­gedésnek többször kifejezett jeleivel találkozám, — mégis eddigelő oly csekély volt a különben felette olcsó lap előfize­tőinek száma, hogy ez évben annak kiadása mellett tetemes veszteség ért bennünket. Ily körülmények között lehetetlen volna annak további kiadatása. Azonban a szent ügy érdekében még egy kísérletet teszek. Ezennel fölkérek minden lelkes protestánst, hogy értvén a tárgy fontosságát és tudván a lap nehéz körülményeit, szíveskedjék a vállalat fenmaradhatása érdekében teljes buzgósággal közremunkálni. Szíveskedjék, ismerősei körében a lapot terjeszteni, arra előfizetéseket gyűj­teni s másokat is előfizetések gyűjtésére serkenteni. Mivel pedig egyházunk tehetösbjeit és vezetőit legjobban érdekli, hogy a nép felvilágosittassék s az egyház iránti ragaszkodásra és lelkesedésre serkentessék, egyúttal arra is bátor vagyok fölkérni egyházunk azon előkelőit, kiket az Isten anyagiakkal bőven megáldott, hogy a legszentebb célra törekvő e közlönyből néhány egészen szegény, de a mivelődés iránt fogékony családnak, kik a legjobb akarat mellett sem képesek előfizetni, egyes példányokat megrendelni kegyeskedjenek. Ily módon lehető lenne a lap további fen­tartliatása. A legjobb reményben teszem ki tehát ide az előfizetési föltételeket, s ezek : egész évre 2 ft.. félévre 1 fi. o. é. Végül jelenthetem, hogy a lap szellemi belbecsét illetőleg jeles és tehetséges dolgozótársakról gondos­kodtam, s a siker esetére- e tekintetben minden lehetőt elkövetendek. Pesten, December l-jén, 1861. B&llagi Mór, a „Házi kincstár'' és „Protestáns lap" kiadó szerkesztője (Lipót és Szerb-utca szögletén 29. szám alatt). VISSZAPILLANTÁS A MULT ÉVRE. Temporibus medicina valet: data ternpore prosunt, Et data non apto tempore vina nocent. Ovidius. (B. M.) A mily igaz, hogy az egyháznak ön­álló, szorosan körülirt munkaköréhez képest, a vallás és közoktatást illető működésében a polgári államhatalomtól függnie nem szabad; ugy másfe­lől tagadhatatlan tény az. hogy egyfelől az egy­ház legmagasztosb feladatai épen a polgárzat ne­mesítésére irányzódnak, másfelől hogy annak vi­rágzása, vidorabb fejlődése, a társadalmi élet­egészséges voltától, s az abban működő erők kellő egyensúlyától függ. Ha azért most esztendeje a nemzeti lét felett határozandó küzdelmek előestéjén, az egyház a közfigyelem tárgya oly mértékben nem volt, mint oliajtottuk volna; ha később az ismeretes fordu­lat nyomán beállott zsibbadás bizonyos tekinte­tekben az egyházi életre is elhatott s nem tapasz­taltunk kebelében oly élénk mozgalom nyilatko­zását, mint azt a közérdek megkivánná: e tüne­mény a mondottak szerint oly természetes követ­kezése a polgári társaság és egyház közötti szo­ros kapcsolatnak, hogy én abban csüggedésre okot épenséggel nem látok; sőt dacára a minden figyelmet lekötött politikai mozgalmaknak, annyi kedvező jelenséget veszek egyházunk kebelében észre, hogy nem lehet a legjobb reményt nem táplálnunk annak jövendője és bekövetkezendő fejlődése felől. Az egyházkormányzat szilárd alapot nyert a népválasztásra fektetett presbyterium ujjá szer­vezése s e szervezet életbe léptetése és meghono­sítása által.

Next

/
Oldalképek
Tartalom