Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-05-04 / 18. szám

nem, épen azért nem tudom e világnézletet annyira mellőzni, hogy azt hitbeli meggyőződéseimmel Összehangzásba hozni ne igyekezzem. Pál apostol, egy pogány és a magát akkoriban túlélt zsidó világgal állott szemben, s ha a szellem, mely egy világot vala meghódítandó, a magas rendeltetése útjáról letért akkori világbölcseség ellen kikél, azt értjük. De a keresztyénség befolyása'és annak dajkálása alatt fejlődött világbölcseség ellenében hasonló beszédeket folytatni, gyöngéden szólva, legalább is kimélytelenség. De hiába, emberek vagyunk és minthogy a szív teljességéből szól a száj, nem vethetjük olyankor minden egyes szavunkat latra s azért veniain damus, petimusque vicissim, mert kétségkívül nekünk is van elnézésre nagy mértékben szükségünk. Egyébként oly gazdag a tárgy, hogy még számos pontra lett volna megjegyzésem, de legven ezúttal elég ennyi. Hadd szóljanak mások is az érdekes kérdéshez. BELFÖLB. D.-SZENT-MÁRTON, april 11. 1862. A küküllői ev. ref. egyházmegye apr. ll-én lartá tavaszi rész. zsinatát D.-Szt.-Mártonban, az egyháziakon kivül egyik fögondnokunk mlgos gr. Bethlen Farkas ur jelenlétében, a mikor is r. zsinat körébe tartozó tárgyak hozzászólás végett a gyűlés elébe terjesztetvén, kettő adott okot hosszadalmas vitatkozásra, melyek közül az egyik : a sövényfalvi és ádámosi egyesült megyék papválasztása ellen volt ügyvéd E. M.-nek a r. zsinathoz benyújtott kérvénye, melyben ö, mint az általa tévútra vezetett kisebb rész vezére, érvénytelenittetni kéri az egyházvizsgáló bizottság által, egyházi alapos törvényeink szellemével minden tekintetben megegyezöleg végrehajtott papválasztást. Kérvényében, melyben ugy látszik, mind a világi, mind az egyházi téreni csekély ismereteit rendetlenül összehalmózá, a szózattöbbséget nyert derék, sz.-dányáni lelkésztársunk B. A. ellen kettős aggodalmát fejezi ki; s ezt alapítja részint az ö általa költött vagy levegőből felszedett aljas rágalmain, melyekkel közszeretetben álló paptársunk becsületét jellemes emberhez nem illöleg sötét foltokkal undokitá be, részint pedig azon, hogy az általa eltévesztett jámboroknak, különösen magának lelkiüdvét nem képzeli a nevezett B. A. által megszerezhetni. Meg kell vala fontolni a t. ügyvéd urnák, hogy ö teljességgel nem tudhatja, más keresztyén társa ki által szerezheti meg üdvét; magára nézve pedig nem kellett volna oly érvet használni, mit eddigi élete merőben meghazudtol. Mert azt mindenki tudja, hogy a t. ügyvéd ur nagyon elhanyagolta lelki üdvét, ezzel most sem gondol, s a kevesebb szózatot nyert papjelölt Sz. G.-hezi ragaszkodásával nem lelki, hanem világi célját törekszik elérni. Székünk, melynek mind egyházi, mind világi tagjai az igazságosság útját szeretik, s csak is ezt kívánják követni, ezen elvhez ragaszkodva, mindeneket kielégitö válaszszal küldötte vissza a folyamodó ur piszkos kérvényét. Ajánljuk a t. ügyvéd urnák, hogy csatlakozzék józanabb felfogású birtokos társaihoz, s látván a külvilágban káros eredményét a törvényszerüségtöli eltérésnek, ne zavarjon az egyház csendes kebelében; ajánljuk azt is, hogy ha még az egyházi hatósághoz folyamodik, szerezzen magának a tárgyakról bővebb ismeretet s ne éljen nevetséget gerjesztő elnevezésekkel. — A másik ennél sokkal fontosabb tárgy — mely még a mult év oclober 1-én ugyancsak D.-Szt.Mártonban tartatott r. zsinat alkalmával t. esperes atyánkfia, Fogarasi Sámuel állal véleményezés végett a gyűlés elébe tejesztetett — a Sepsi-Szt.-Györgyön 1861. junius 16-án kezdve tartatott közzsinat jegyzökönyve 13-ik pontja szerint indítványba hozatott püspöki pótlékfizetés és anyaszentegyházunk közköltségeinek fedezésére alapítandó élőtöké megállítása, lélek szerint egy osztr. krban. E lárgyat illetőleg az őszi r. zsinaton abban állapodott volt meg székünk, hogy egy bizottságot nevezett ki egyik algondnoknál összegyülendőt, mely a tavaszi r. zsinatra e tárgyban véleményt adjon be. De fájdalom, a kinevezettek közül némelyek nem jelentek meg az algondnok urnái, igen olcsó mentséggel kívánván e kötelezettség alól kibúvni, mi mialt bármennyire óhajtoltuk is némely egyházmegyék dicső példáját követni, ettől még egy kevés időre elestünk. A kinevezett bizottság lagjai újból köteleztetlek s kötelezték ők is magukat az elmulasztott véleményadást a pünkösd után tartandó r. zsinatra beadni. Reméljük, hogy feladatukat akkor teljesítvén, mi sem maradunk bálra a többi egyházmegyéktől. Nem hagyhatom emlitetlenül ez alkalommal azt sem, hogy köztiszteletben álló főgondnokunk mlgos gr. Bethlen Farkas ur, valamint egykor a főispáni széken tárgyismerete s lapintatteljes észrevételei által, ugy az egyházi széken is sokat könnyítette a szőnyegen levő kérdések megoldását; s megemlítem még közszeretetben álló esperes atyánkfiának azon célszerű intézkedését is, miszerint a r. zsinatok tartását egy középpontra, D.-Szt.-Mártonba tetle által, követvén ebben a marosmegyei jeles esperest, s megkíméli ezáltál az ily gyűlések tartására köteles megyék papi családainak csendét és nyugalmát. De a midőn esperes atyánkfiát ebben méltánylom, bátor vagyok egy megjegyzést tenni, azt például, hogy mig a megyékben rendre tartatott a r. zsinat, minden megjent lelkész tisztességesen volt élelmezve, most pedig ki ki a maga zsebére eszik, pedig a gyűlést tartani következő megyétől az élelmezési költség felvétetik, s azt azután a f. hivatalnok és ülnök urak, mintha válóperekből gyűlt volna be, egymásközt ép ugy felosztják, holott abban minden megjelent lel-