Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-04-27 / 17. szám
keresztyén szeretet és türelem szellemétől mindenképen áthatva voltak. Ezek a példányképeim, kiket — bár nem tulajdonítom magamnak, hogy valaha elérhessek — de követni fogok s törekedni, hogy szelleműkben őszintén működjem, mig az Ur, szőlőjéből el nem szólit. Látjátok, testvéreim, hogy az ellenem, törekvéseim és irányom ellen emelt vádak, ha azokat igy az igazság világánál elötüntetjük, elenyésznek, eltűnnek, mint köd és pára. „Hanem miért emelték azokat ellenem'? — ez most a természetes kérdés — miért híresztelték azokat köztetek E kérdésre más kérdéssel felelek : Miért vádolták Krisztust a pharisaeusok és az írástudók , hogy ő samaritánus, ördöngös, istenkáromló? Azért, mivel mellékcéljaik voltak, melyek kivitelének az Isten fia útját állta, s azt meghiusitá. Emlékeztek bizonyosan még arra, mily heves tusákra adott a legmagasabb nyiltparancs, az egyház uj rendezését illetőleg, két év előtt alkalmat. A hitfeleknek hasonlithatlanul nagyobb része oda nyilatkozott, hogy atyái régi törvényeinél megmarad és az egyház olyas rendezése ellen, mely nem az egyház kebeléből származék: tiltakozott. Fölséges császárunk és királyunk atyailag meghallgatta hív evangélikusainak panasz-szózatát és kérését, s kegyelmesen megengedte, hogy ezután is az ősi, a hőn szeretett autonomicus egyházkormányzat mellett maradhassanak. Könyörögjetek a minden királyok királya előtt, hogy áldásának bőségével koronázza őt érte! A lelkészek között többen voltak, kik őszinte meggyőződésből s becsületes szándékkal az egyház iránt, kezdetben a nyiltparancs mellett szólaltak fel. De később belátva, hogy az egyház, ha átengedné kezéből az önkormányzás jogát, az kimondhatlanul többet ártana neki, mint használna, a szív teljes őszinteségével s minden határozottsággal az autonomiához csatlakoztak. Csak ogy kis rész nem akarja azt tenni és konokul elszakadva s elválva tartja magát a négy superintendentiában századok óta egyesült honi ev. szentegyháztól. Miért teszik ezt. erről, ha ro-O J I ' szat roszszal akarnék fizetni, sokat beszélhetnék nektek ; hivatkozhatnám jelenetekre a közelmúltból, melyekből kitűnnék, vájjon azok, kik mai napság Krisztusnak oly buzgó bajnokaiként a küzdtérre lépnek, mindig csak azon szelídnek és alázatosnak ügyeért buzogtak-e, ki mondá:„az én országom nem e világból va 1 ó ?u vagy pedig, vájjon más világi célokat, hivatalokat, méltóságokat tartottak szemeik előtt ? Vájjon nem mondák-e csupán szájjal: „Uram. uram!" s betöltötték-e szinte tettel is az Úr parancsát, mint például azt, melyet Péternek hagyott meg: „Tedd el a te szablyádat helyére: mert valakik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniük? De hagyjuk az indokokat s maradjunk a tényéknél; azon csekély rész, mint mondám, konokul ragaszkodik a pátenshez. Érzi azonban, hogy nyolc egyház, melyre a patentalisták száma szoritkozik, magát, mint önálló testület föl nem tarthatja. íme a magyarázat, miért kiáltják ellenem azon pártnak vezérei és főbajnokai, — mint amott a pharisaeusok és Írástudók Krisztust vádolták, hogy samaritanus, ördöngös, istenkáromló: — hogy nem hiszem a Sz. Háromságot, hogy Krisztust tagadom, hogy titeket kálvinizálni, magyarokká tenni akarlak! Utj okban állok. El akarják sziveiteket tőlem s velem az autonómiától is idegeníteni, s titeket ismét a pátens szárnyai alá, melylyel & Felséges uralkodó kegyelmében fölhagyott, miután az előbb nem ment egyenes, most görbe utakon — összegyűjteni. De ki kétkedhetnék azon, hogy ha az nekik amaz uton nem sikerült, ezen még kevésbbé sikerül. Ügy, mely azáltal akar győzni, hogy másokat rágalmaz, igazságtalanul befeketít, hazug vádakkal gyűlöletesekké tesz, önmagát Ítélte el. „Eljő az Ur, a ki a setétségnek titkait világra hozza, és a sziveknek tanácsit megjelenti és akkor leszen mindenkinek Istentől dicséret e.u Erősen hiszem, hogy a mint nálok a vereség s megszégyenítés, ugy nálunk eme dicséret nem fog hiányozni. Erősen hiszem azt is, hogy a hiszékenyek, kik elámittatni engedék magukat azon hamis vádakkal s elcsábittatni meggondolatlan lépésekre, azt nemsokára szégyeneim fogják, megbánva cselekedeteiket. Es im, ez azon ok, miért tartám szükségesnek, tisztelt gyülekezetek, testvéreim az Úrban! e főpásztori szózattal hozzátok fordulni. Nem az inditott erre, hogy védjem magam vádlóim ellen ;