Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-04-20 / 16. szám

Tudva levő dolog, hogy mi Magyarorsza'gban élő reformátusok valamint hittudományainkat, ugy iskoláink szervezetét is a németektől kölcsönöztük, s hogy, a mit szomorúan kell bevallanunk, csak is elkölcsönöztük egykor, a nélkül, hogy akár egyiknek vagy másiknak tovább fejlesztésére, tökéletesbitésére nézve velők későbbre is lépést tartani igyekeztünk volna. Tanodáinkat kezdettől fogva a a közel mullig ugyanazon merev humanismusi szellem hatotta át, melyet a németországi iskolákban a 16-ik századbeli Sturm- és Trotzendorf-féle organisatiok honosítottak meg. A nagy „ujitó" Komén ugyan I. Rákóczi Gy. meghívására 1650 táján hazánkba is eljött, a sárospataki iskolát újból is szervezte, s kárhoztató szavát hallatá az eddigi iskolai tanirány ellenében. „Az ifjakat/' úgymond, igazán tanítani nem abban áll, hogy őket szavak, phrasisok és sententiák egyvelegével teletömjük; sokkal inkább abban, hogy eszöket magokra a dolgokra irányozzuk." „Eddig az iskolák valójában sohasem oda dolgoztak, hogy növendékeik, mint ifjú fák, saját gyökereikről hozzanak hajtásokat, hanem csak oda, hogy reájok másunnan letördelt galyakat aggassanak, s ekkép megtaniták az ifjakat Aesop szajkója módjára idegen tollakkal ékeskedni. Magát a tárgyat nem mutaták meg nékiek ugy, a mint az valósággal létez; hanem mit arról egyik, másik, harmadik vagy tizedik kigondolt és leirt, azt közölték velők. Ugy, hogy a legnagyobb tudományosság jeléül tartatott, hogy ha valaki minél több tárgyról ismert lehetőleg több ellenmondó véleményeket. Innen lett aztán az, hogy legtöbben mit sem tevének egyebet, mint, hogy az auctorokból kiszedegették a })hrasisokat, sententiákat és tárgyalásokat, — aztán ezekből toldozták össze a tudományt. Rájok illik Horácz szava: „0 imitatorum servum pecus !*' Másutt: „Nekünk nincsenek iskoláink, melyek rendeltetésüknek megfeleljenek. A tanmódszer elrémítő, hosszas és homályos, az erkölcsiség elhanyagoltalik, realékat nem tanítanak, a latinra pedig 10 —15 év fordittatik" (Didactica Magna.) Azonban Komén paedagogikai elvei, bár több európai hatalmas kormánytól (britt és svéd) is meghivatott az iskolarendezésre, a 17-ik században általános tanodai reformot még külföldön sem hozhattak elő, annyival kevésbbé hazánkban, hol a zavargó idők alatt, a vallási szabad gyakorlatot fenyegető körülmények közepett elégnek tárták küzdelmeikkel az egyház fennmaradását, életbeli jogainak megóvását biztosítani s a tanügy reformálásának szükségére a még úgyis ifjú iskolákban nem igen gondolhattak. Komén még Sárospatakon sem léptethette teljesen életbe iskolaszervezetét, „mivel a magyar nemesség nem akarta, miért ö felette boszankodott4

' (K. Raumér. Gesch. d Paed.). Németországon a 18. századdal következett uj korszak az iskolákra, mely azokat gyökeresen reformálta. Rousseau, Locke és Basedew uj irányt tűztek a növelés elébe ; minek következtében az eddigi kemény, szivtelenül szigorú és lenyűgöző iskolai törvények, a grammalikának test- és lélekölő gyakorlata üdvös változtatásokon mentek keresztül, l'eslalozzi fellépése által pedig azon igazi útra lön irányoztalva a világ figyelme, melyen az ifjúság valódi rendeltelésére eljuthat. Legtöbb helyült eltörölték a régi tanmódot, igy ir Wenzky prenzlaü! igazgató 1746-ban, s a jelen kor kívánalmaihoz képest kezdenek intézkedni és tanítani. Azon igyekeznek, hogy oly embereket képezzenek, kik az álladalomnak a jelen idők kívánalmai szerint hasznos szolgálatokat teliessenek. Az idők változtak; ahhoz kell magokat tartaniok az iskolalanitóknak is, s valóban ahhoz is tartják magokat." Wenzky itt főleg az ujonan behozott real-tantárgyakra céloz, melyeket következő soraiban előszámlál. Ezen reform azonban hazai tanintézeteinket, a menynyire csekély ismeretköröm belátni képes, a mult században koránsem érte utói. H.-Böszörményben legalább semmi észrevehető változást nem idézett elő. Ugyanazon tantárgyak vannak itt most is, melyek a Sturm- vao-y Melanchthon-féle iskolaszervezetben, a 16-ik századból; vagy melyek a .Molnár Albert állal ismertetett pfalzi iskolákban. Egyikben sincs nemzeti nyelv, felsőbb szám, földrajz, természetrajz s történelem tanításáról szó, hanem uralkodott mindenikben ama helytelen tanirány, mely némi „tudós miveltség" elsajátithalása céljából a nemzetiség és polgárosodás jogainak teljes ignoráiásával, sőt elnyomásával a classikus s főleg minden áron a latin nyelv megszerzése után törekedett. A mi a H.-Böszörményben felötlő, az: a) hogy a vallástan nincs a kötelezett tantárgyak között, mi hihetőleg tévedésből maradt azok közül ki, mert az emiitettem idegen iskolaszervezésekben a latinnal együtt az képezé a fő tanelemet; b) hogy „általános physikáról" tétetik emlités, a mi meg amazokban hiányzik mindenütt. (A Melanchthon-féle iskolaszervezetet 1. Melanchthon. Kirch. u. Schulord. 1528.). Mig egyházkerületeink gondosan őrködtek a felett, hogy jogaik saját tanodáik szervezete körül az egyház szabadságát is minduntalan elnyeléssel fenyegető államhatalom által tölök cl ne ragadtassanak , s Mária Theréziának 1776-iki ,,Ralio Educationis"át el nem fogadák, a józsefi vegyes és közös iskolák felállításába beleegyezésüket nem adák, s tiltakoztak 1788-ban a „Norma és Direclio" behozatala ellen, s közelebb Tiszántúlról óvást menesztettek fel az 1806-iki budai „Ratio Educationis" ellen; — szóval, igen helyesen, minden kormány-beavatkozást a tanügykörül is a jól értelmezett „suprema inspectio;

' korlátai közé terelni igyekeztek: — azalatt magok sokáig késlekedtek a szükséges javítások megtételével s a közmivelődés felszámithatatlan kárára tűrték, sőt előmozdították a félszeg humanismus zsarnokságát a felsőbb iskolákban. Egy 1788. aug. 16-án József császárhoz intézett felterjesztményben ugyan kinyilatkoztatja a négy superintendentia : „Nincs előttünk titokban, hogy a mostani időben némely protestáns fejedelmek birtokaiban is bizonyos terv készíttetett és adatott t

ki az iskolák számára (11 -ik pont latin). Harmadik évre, majd ismét 1795-ve uj meg uj szervezetet nyer a debreceni főtanoda, s azzal együtt legnagyobb valószínűséggel a particulák is ; uj tantárgyak (újkori és magyar történelem s földrajz) hozatnak be, miután