Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-04-13 / 15. szám

könyvismertetés. A in agyar prot. egy ház szabadságának védelme. Némely tekintélyes német tudósok megtámadásai ellen irta Révész Imre. — Külön lenyomat a „Sárospataki Füzetekb ö I." Sárospatak 1802. 90. 1. Sokkal közelebb vannak még hozzánk azon nehéz megpróbáltatásnak és küzdelemnek napjai, melyeket az 1859-ik évi septemberi császári pátens és miniszteri rendelet következtében magyar protestáns egyházunknak kiállani kellett, — sem hogy elfeledhettük volna akár ama confessori magasztos elszántságot, melylyel egyházunk jobbjai, a sötét fogházak és bilincsekkel szemben, felemelték szavukat a lelkiismeret szabadságának s az egyház törvényes jogainak védelmére, — akár pedig azon keserű csalódásokat s megtámadtatásokat, melyeket épen azok részéről kellett tapasztalnunk, kiktől mint hitsorsosoktól a legtöbb erkölcsi támogatást és részvétet vártuk volna. Sőt nagyon is elevenen emlékezhetünk még mindanynyian arra, hogy midőn az egyházkerületek tiszteletteljes felirataiban megdönthetlen okokkal kimutattatott, miszerint az érintett pátens és miniszteri rendelet alapján eszközlendö szervezés egyházunk autonómiáját fogná megsemmisíteni: több tekintélyes német prot. tudósok egész értekezéseket írtak s bocsátottak közre ellenünk, gyanúsító véleményt s kárhoztató ítéletet mondván a szegény szenvedő, de híven harcoló egyház felett. Erővel meg akarták mutatni ós ránk disputálni, hogy eljárásunk a legszabadelvübb egyházjogi nézetek szempontjából is igazolhatlan. Minél váratlanabb, annál elszomorítóbb s aggasztóbb volt ezen megtámadtatás, annyival is inkább, mivel ama tudósok egy némelyike a tudomány terén egész világrészünkben imponáló tekintélyt vívott ki. Ama tudósok ellenében irta, akkor mindjárt ( 1860. tavaszán) Révész Imre kéz alatti munkáját, melyet ezennel olvasóinknak bemutatunk. — Az előszóban előadja az érdemes szerző, hogy noha a munka, — mindjárt elkészülte után, — tüstént a külföldre küldetett, s a kiadási költség is felajánltatott: mindazáltal több rendbeli sürgetésekkel sem lehetett annak megjelenését eszközölni; söt a kéziratnak visszaszerzése is nem egy könnyen történhetett meg. Azonban bármennyire sajnálatos is egyfelől a munkának ezen kedvezőtlen sorsa, hogy t. i. akkor mindjárt nem láthatott napvilágot: másrészről azonban semmit nem von le annak nemcsak becséből, de hatásából és érdekéből sem e körülmény ; - mert miután a ,,Protestantische Kirchenzeitung" szerkesztője K r a u z e szíves volt annak legnagyobb részét lapjában kiadni: csakugyan megtette ezen munka a nagy szolgálatot, hogy a — Krauze kifeje-"" zése szerint — „felölünk" magyar protestánsok felöl, csaknem általában felületesen és könnyelműen ítélő német theologusokat útba igazította, s egyházunknak győzedelmét tudományosan igazolta. Részemről azért annyira nagy becsünek és fontosságúnak tartom e dolgozatot, hogy nem tartózkodom kimondani, miszerint nélküle az 185%0

év története s diadala nem volna egész. Az előszón és bevezetésen kivül VII. cikkelye van e munkának. Az I. cikk azon megnevezetlen tudós ellen van intézve, ki a Berlinben megjelenő „Neue evangelische Kirchenzeitung"-ban azt vitatta, hogy s) miután a pátens és miniszteri rendelet nem végleges törvény, hanem csak javaslat, tervezet: ilyennek kibocsájtására a kormány jogosítva volt; annyival is inkább, mert b) az egyház saját erejéből magát szervezni képtelen. A II. cikkben Dr. Lechler, G. V. superintendensnek magyarázza meg az 1791 ik évi XXVI. t. c. 4-ik §.-át, a ki ebből akarta a pátens és miniszteri rendelet törvényességét kiokoskodni (helyesebben: abba beokoskodni), söt azt is mondá, „hogy azok nem csak ignorálják a magyar protestáns egyház törvényesen fenálló szervezetét, söt célzatosan tervszerűen csatlakoznak a tényleg fenállóhoz, felveszik és megerősítik a sajátlagos és kizárólag magyar intézményeket/' A mily alaposan és világosan válaszol Révész ezen — csak fogalmi zavaron alapulható — téves nézetekre, szintoly szépen és méltóságosan felel azon vádakra, hogy a magyar protestánsok a pátens ügyében csupán csak a kezdeményezés jogát bírálják, magát a tartalmat figyelembe sem veszik; és, hogy az egész ellenszegülés forrása nem más, mint politikai érdek. A III. rész Schenkel heidelbergi tanárnak szól, ki a pátens és miniszteri rendeletre halmozott magasztalását azzal végzé, — „hogy ha a protestánsok a felett aggódnak, miszerint ezen alkotmány nem az ő saját művök, hanem a császári királyi kegyelem eredménye: ugy siessenek ezt egyhangú elfogadás által saját művökké tenni Az itt a fődolog, hogy az alak hiányossága miatt nem kell a jó ügyet eljátszani" stb. A IV. cikk Dr. H o f f m a n-nak felel meg, ki a Wochenblatt szerkesztőjéhez irott levelében nyíltan bevallá ugyan, hogy neki, ki Magyarhon politikai és nemzetiségi érdekeit nem ismeri, felette nehéz a pátens ellen emelt szózatokat megítélni: azt azonban mégis bátran kimondta, hogy a pátens el nem fogadásának sem alaki, sem tárgyi okait kielégítőknek nem ismerheti" — stb. Az V. részben Dr. Jakobson königsbergi jogtanár urat is feleletre méltatá Révész, — a ki hasonlókép sem a jog, sem az evang. presbyt. egyházalkotmány szempontjából nem ítélte alaposoknak az egyházkerületek felterjesztéseit ; s collegáival együtt főleg szintén azt prémálta, hogy hiszen a többször emiitett kibocsátványok nem kész törvényekül adattak ki, stb. Miután szerzőnk mind ezen tudósoknak emberül megfelel, és alaptalan okoskodásaikat, ügyünk megitélésébeni roppant tévedéseiket, merőben hibás kiindulásukat, söt egyházjogi, főleg az autonómiáról való fogalmaiknak tökéletlenségét kimutatta volna : tárgyalja még végül a VI. részben a vallás és oktatásügyi minisztériumnak 1859. nov. 2-án kelt kibocsátványát és VlI-ben az 1791. évi XXVI. t. c.