Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-04-13 / 15. szám

modern világnézettel, ha meg lennének győződve a testszerinti feltámadásról; ugy én részemről kijelentem, hogy megszűnném az egyház szolgája lenni, ha annak ténylegessége nem volna ép oly világos és bizonyos előttem, mint bármely világtörténeti tény." Ezt meri állítni szónok? No ugy csak tegye le palástját rögtön, mert sem ö, sem senki nincs, nem lehel a testszerinti feltámadásról ugy meggyőződve, mint p. o. a berniek Laupennéli győzelmükről. De minek is e túlzás? Igenis a modern materialista ne legyen lelkész, mert az egyáltalában keresztyén sem lehet, de azért, ki ez esemény• nél csak is a miraculumot hiszi és vallja, ne higyje, hogy ez által valami nagy képességet tanúsított e hivatásra magában ! A feltámadás mindig a tiszta, szent hit tárgya marad — az pedig, a mit itt szónok nyújt, az sem hit, sem tudomány - hanem, fájdalom, a régi nyomorúság, mely a hitérdekektől egészen függő okokon, érveken és bizonyítékokon rágódik, s e melleit még azt hiteti el magával, hogy ö tisztán történelmi, tisztán itészeti, a hittől egészen független alapra épített. De fájdalom, elegen vannak, kik hálát és köszönetet nyilvánítanak papjuknak, ki elég bátor hitöket a tudomány előtt tudományosan ténylegesnek nyilvánítani. De van nekünk egy mesterünk, ki az ily köszönetre oly keveset adott, hogy az ily „egyházi — hagyományos — tények" követői által még meg is hagyta magát feszíttetni. Egy kevés ez önmegtagadásból a mi lelkészünkre is ráférne. Hagyjuk abba ezeket a „történeti ténylegességeket" egyházunkbeli vegyes közönség előtt akadémiai értekezésünk tárgyává tenni — mindaddig, mig a hallgatóságnak legalább fele megbotránkoznék benne, ha nem ez a traditionalis eredmény következnék belőle — mivel tiszta, elfogulatlan kutatásra érzéke még nincsen. Hihető-e, hogy ha vallásunk e tény igazsága vagy igazlalanságálól függene, Isten épen itt juttatott volna oly tudósítást nekünk, melyben az ellenmondások nagyobbak és számosabbak, mint minden egyéb evangéliombeli szakaszokban? tudósítást, mely épen nem csak az antitheisticus világnézelüeknek, hanem minden lelkiismeretes, gondos nyomozónak csaknem lehetetlenné teszi, hogy azt, a mi benne történelmi, azon biztossággal megállapíthassa, mely a lelkiismereteket kielégítse. Végszava Schweizernek Güder úrhoz ez : Krisztus az égben van s ott is marad mindig, s ő az emberiség vezetésére támadott föl, akárhogy is dőljön el a christophaniák és angelophaniák kérdése ! Ha egy történeti alapokon nyugvó vallásnak hite — bizonyos pontig — a történettől függ: nem szabad e függését túlhajtani és egyes eseményeknek több fontosságot tulajdonitni, mint magának a vallásnak ! Minél inkább hitcikkely Jézus feltámadása, annál dicsőbben megmarad az idők végéig, mert ekkor mi mindnyájan szemtanúi lettünk a feltámadásnak ! Sz. B. J<>r ISKOLAÜGY. ADALÉK A H.-BÖSZÖRMÉNYI REF. ALGYMNASIUM TÖRTÉNETÉHEZ. 1. Források. A következő sorokban célom napfényre hozni és némi rendben összeállítva tárgyalni azon adatokat, melyek a fentirt tanintézet történetére vonatkozólag az eddig meglevő iskolai jegyzökönyvekben ránk maradtak. Ne várjon itt a jámbor olvasó kimerítő értesítést a múltról, mivel irányunkban is kíméletlen volt az idő nagyon, megsemmisítvén kezeinkben mindent, mi az intézet történetére a mult század előtt való évekből csak legkisebb világot is vethetne ; — a fennmaradt adatok sem affélék, hogy a korszakot, melyből valók, minden oldalról és minden mozzanataiban híven elönkbe rajzolhatnák. A terhes idők és gondatlan emberek miatt csak halvány világú mécs az, mit én ezennel kezembe vehetek, vele a múltnak titkait kutatandó; — fényét nagyobb távolban előre nem lövelli, sőt arra is alkalmatlan, hogy a jobb- és balkéz felöl levő tárgyakat világos körvonalzatban tüntethesse elő. Azonban épen e szűk világosság költsön érdeket a mult idők homályának vizsgálása iránt. Ki tudja: évek multával nem hágy-e el bennünket a még most világló mécs fénye is ? s nem borul-e hozzáférhetetlen sötétség a letiint korszak eseményeire ? A mi korunknak sok mulasztásokat kell jóvá tennie. Hazai ref. egyházunk és nevelésünk története még teljességgel nincs összeállítva. Csak sejtelmünk van ezen Pantheon nagyszerűségéről, egyes hősök szobrai váladoznak ki olykor-olykor a sürü homályból, anélkül hogy szemeink a többi dicsők alakjait, az egész épület kiterjedését, tervét és diszitményét is láthatnák. Addig is, mig egy hivatott kéz sorba meggyujtogatná az ezernyi lámpákat, melyek szent templomunk egész belsejét teljes világosságban tüntetendik elő: gyűjtsön kiki, ha módjában áll és adja át a közhaszonra az égöszereket, hogy ama rég várt időnek teljessége készületlenül ne lepjen meg bennünket és hanyagságunk miatt útjában ne késleltessék. A h.-böszörményi iskola legrégibb jegyzökönyve ily ciin alatt maradt fenn: „Leges Scholae Reformatae R á c - B ö s z ö r m é n y i e n s i s. Anno 1736. Die 12. (hónap nincs megjelölve). P. t. (praesenle tempore) R e c t. B e n j. I s t v á n d i." Negyedrét, erős bőrkötés. E cím nyomtatásnak látszik, noha a könyv következő s minden többi lapjai irva vannak. A címlapon jelmondat gyanánt irva áll: „Reprehensio semper vei meliores vei cauliores nos reddit. Sí reprehendi fers aegre, reprehenda ne feceris." A szöveg első levele hiányzik s csak a 3-ik lappal veszi kezdetét. Egy alább közlendő magyar verset kivéve, az egész könyv latin nyelven van szerkesztve. Legelöl állanak az iskola törvényei (Elöl és középen csonkán). A többi következő lapokon a rektorok neveinek sajátkezű feljegyzései, mit rendszerint egy-egy latin chro-