Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-04-13 / 15. szám

szik, söt Lukács még Galileába sem viszi öt, hanem mindig Jeruzsálemben és vidékén jelenteti meg. János is csak a függelék-fejezetben szól a galileai megjelenésről. Szó-Inok egész könnyüdséggel veti oda, hogy: „combinatio és egymásba illesztés által meglehetős könnyen (!) lehet jói rendezett képpé összesitni a feltámadottnak többszöri megjelenését/' Jól rendezett képpé mindenesetre, de ténylev ges történetté nehezen, mi nem is mindenütt szükséges, de nem is lehetséges! S nem is tagadja előadó az evangyélisták ellenmondásait, hanem velők csak is apoloíreticailag és vitázatilag bánik el. Előbb is a wolfenbiitteli fragmentist á t emliti, de mint mondja, nem is bocsátkozhalik cáfolatába, a mennyiben „nem lenne valami nehéz feladat, ép oly nyomós ellenvetéseket hozni fel ellene, mit már Lessing megtelt jóformán. Egy tény lehet igaz, bár az adatok még annyira is különbözzenek." — De Lessinggel szónek is elfeledte — mint minden apologeta, — hogy a mit a fragmentista ellen felhoznak, az mellettök épen nem bizonyít! Ezután átmegy szónok Strausz cáfolatára, s itt azt emeli ki leginkább, hogy „természetes az előadások eltérése, mert ily nagyszerű eseményeknél a különböző egyéniségek keblében különböző érzelmek támadhatnak és ekkor az elbeszélés aztán nem diplomaticai pontosságú, s az objectivbe a maga subjectivitását vegyiti, az elbeszélő. Mily különböző tudósítások jutottak például ránk a Bulls Run-i csatáról. Épen így vannak az evangyélisták !" De szónoknak nincs kedve emlékezni azon nagy különbségre, mi egy csata és egy testszerinti feltámadottnak megjelenése közölt van. Egy csatát — mely kiterjedve mozog, hömpölyög, tekergődzik — egy szemtanú tökéletesen fel nem foghat, mindenki elbeszéli a mit látott, vagy hallott, s ide már „ egyéni színezés" is vegyülhet; de egy feltámadottnak testszerinti megjelenése legközelebbi ismerői előtt, a meglepetés dacára is mindenki által a legtökéletesebben fogathalik föl és beszéltethetik el; hogy ide tehát mi „Szubjectiv" vegyülhet azt voltaképen tudni nem lehet, és hogy miért van az, hogy az evangyéliomokban épen a feltámadás története szűkölködik leginkább összhangzatban" az egyszerű ujjmutatással a „kedélyekre való megrázó hatás^'-ra a világért sem magyarázható meg. Hisz a tanítványoknak ez utolsót — és legfontosbat a mesterről legalább ép oly pontosan kellett volna elbeszélniök, mint a nem kevésbbé megrázó megfeszítést. S ha erre nem voltak képesek — ennek oka hihetőleg abban keresendő, hogy ez utóbbi még sem a tapasztalati történeti térre tartozik, hanem egy magasi) és titokszerübbre, melyet épen nem lehet oly könnyen megfogni, mint a történelmet magát. Aligha a szónok a tárgyhoz mérlten jár el, midőn a „testszerinti" föltámadás elismerését annyira szorgalmazza És itt szónok a dolog könnyebb oldalát véve, hivatkozik arra, „hogy ilt szükségünk nincs az evangéliomok történeti valódiságát kutatnunk, hisz János evangéliomában mindenesetre (!) egy szemtanú elbeszélését birjuk ; — s ezenkívül — a mit még Strausz is elismer — az első korinthusi levélben kélségbevonhatlan tudósítást találunk arról, hogy e levél írásakor még sok élő keresztyén — névszerint az apostolok — meg voltak győződve a felöl, hogy nekik a feltámadott megjelent, mely tanúbizonyság annyival is értékesebb, mivel a tanítványok nem is remélték a föltámadást." Hogy szónok e tényekre hivatkozik, azon csodálkozni épen nem lehet; szüksége sem lett volna, hogy ezt még az apokalypsis. Sidok és Péter levelével bizonyítgassa ! De ö még ezzel sem elégszik meg, a mi pedig már régen és mindenki által el van ismerve, hanem még oda fokozza a dolgot, hogy azt állítja, miszerint Krisztus „testszerinti" feltámadása nélkül müvének össze kell vala xnnolnia, és az egyház még meg sem alakulhatott volna. Neander ellenkezőleg ugy vélekedett: ,hogy ha a hit a tanítványokban Jézus feltámadása felöl oly erős lett volna, a milyen, fájdalom nem volt! — akkor ezen segélyre — a föltámadott megjelenésére —szükségük sem lett volna !" De már e gondolatot tovább űzni-füzni, hogy a kereszt mindent elpusztított volna — mit Jézus addig nagyszerűt létrehozott, — ha a feltámadás be nem következett volna — csak az apologeláktól várhatni ! Az eszélyes apologetica az egész keresztyénségnek értékét vagy semmiségét, igazságát vagy nem igazvoltát, nern függesztené föl oly könnyen a testszerinti föl- vagy föl nem támadástól sőt inkább azoknak vetne hitbeni gyöngeséget szemökre, kiknek Jézus m i n d e n, ha test szerint föltá madott, de tűlfelöl semmi, ha az ellenkező történt. A keresztyénség vagy magában jó, igaz, vagy nem. Alapitójának sorsától nem függhet, bármennyire lássék is ez a hitre nézve előnyös vagy hátrányosnak. Bizony haladnunk kellett volna már annyira, hogy elismerjük Krisztus iránti hódolatunkat, hogy elfogadjuk evangyéliumát, mint minden vallásos igazságok tökélyét, habár Istennek nem is tetszett volna a keresztfám szenvedést a testszerinti feltámadás által gyorsabban megszüntetni. Az a képcsinálás — hogy Krisztus és evangyélioma semmitsem ér, ha testszerint fel nem támadott — nem egyéb alapnélküli ijesztgetésnél, apologetai pathosnál! Hogy mennyire apologeta és a hagyományos hitformának kezelője a sokkal becsesebb müvekre képesített szónok, mutatja már csak a hang is, melylyel minden más e „tényröli" felfogást tárgyal. Sohasem Iát ö komoly kutatást és a történeti igazságnak keresését, hanem csak eléggé nem hibáztatható meg nem engedni akarását a „könnyen felismerhető ténynek." „A régibb rationalismus igyekezett azzal elbánni, a tetszhalál elöfeltéte által; de most — midőn senkisem kételkedik Jézus reális halálában — ily kézzelfogható bizonyságokkal szemben — az újkori rationalismus más álláspontra lépett; azt mondván, hogy nem a halál, hanem a feltámadás látszólagos, mely utóbbi rejtekből öt szónok — mint állítja (35 I.) kiugrasztotta." Ki magának a históriai tény felderítését tűzte ki, az ugy nem beszél; hanem a ki hivatala és érdekében a tényt igy vagy amúgy akarja látni, az ilyen folyamodik ily prókátori fogásokhoz, kifejezésekhez ! Végre rátér szónok arra, mi a mai korban egyedül 29*