Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-03-30 / 13. szám

és buzgóságot fejtene ki saját körében egyházi közlönyeink iránt, mint Rozsnyó igen lelkes tevékeny papja, kinek hívei között a „Prot. Egyházi és Iskolai Lap" 6, a „Házi kincstár" pedig 45 példányban van elterjedve: ugy nem kellene e sajnos és elkeserítő panaszra fakadnunk sok lelkészeink ily nagy részvétlensége miatt. Pedig mennyi jó magabíró s épen nem csekély jövedelmű pap nélkülözi, csak tudtunkra is, ezen igen szükséges egyházi lapokat, melyektől nyeri elvitázhatlanul egyházi nyilvános életünk haladási legélénkebb mozzanatait. Bizony nem lenne hatástalan, ha n. t. szerkesztő ur minden év végével közölné betűrendben, vagy megyékként az előfizetők becses névsorát, hogy igy ismerkednénk meg azokkal is, kik közös érdekű egyházi lapjainkra szükkeblüleg elő nem fizetvén, jó papok módjára nem szeretnek hollig tanulni. Egyébiránt kisebb jövedemü egyházakban, hol a pap napiszükségeit is alig fedezheti, az egyház érdekében, ennek részéről is megrendeltethetnének egyházi szakközlönyeink. Vagy a mely egyházban fögondnok is vagyon, az egyházias érzelmű Podmaniczky báró dicső példájaként, azon egyház részére előfizethetne nagylelküleg minden egyháza szellemi emelkedését lelkén hordozó fögondnok vagy felügyelő. Kell valamit tennünk uraim ! mert fajunk szégyenére csaknem bukhatnak meg szemünk láttára egymásután egyházi közlönyeink , mint megbukott falusi tanítóink nem kis szégyenére az iskolai tanitás és gyermeknevelés egyetlen szakközlönye, az „Iskolai Lap." Biz e tekintetben a n. t. esperes uraknak nagyobb gondjuk is lehetne a kormányuk alatt levő lelkészekre és iskolatanitó urakra ! Hiszen hogy tudja minden pap a kor kivánatának megfelelve egyházát okosan és nagy bölcseséggel kormányozni, ha hivatalának kisegítő szakközlönyeit soha nem olvassa ? Az ilyen pap sohasem emeli egyházát köznapi alásülyedéséböl viruló anyagi és szellemi jóllétre, annyival kevésbbé árasztja munkás szelleme jótékony hasznait más szegénységgel küzdő egyházakra is, mint a már feljebb is emiitett rozsnyói egyház legközelebb ,,női gyámintézet" — teremtő papja E gyámintézetnek szegényebb egyházainkra kiható hasznait nem szükség itt nekem hosszasan festegetni, azt a „Házi kincstár" 4-ik számában élénk színekkel rajzolva találja e becses lapok olvasója. Itt csak azon indítványt kell befejezésül megpendítenem, hogy ha Rozsnyó igen lelkes hölgyei egy magas célú „gyámintézel" létrehozására oly nagy lelkesedéssel sereglettek össze kedves papjuk körül: hát többi népesebb magyarhoni egyházaink — legközelebb itt Rima-Szombat minden jóra és szépre fogékony hölgyei engednék-e magokat rozsnyói ev. testvéreik által felülműlatni ? hát Rima-Szombat fiatal papja kevesebb foganattal tudna-e e magyar város magyar szellemű hölgyeihez szólni egy hasonló ,.női gyáminlézet" létrehozásában ? Nem, ezt én nem hihetem ! alakuljatok azért késedelem nélkül Rima-Szombat és vidéke lelkes hölgyei egy koszorúba, halljátok meg lelkipásztortok serkentő szavait, ő egy jótékony célú „női gyámintézet"-be gyűjt össze benneteket; nézzetek szélyel csak itt e megyében is, mennyi szegény iskola, mennyi dísztelen templom várja e gyámintézettől megkezdendő munkásságtok áldást és felvirulást termő gyümölcseit. Fel tehát Rima-Szombat hölgyei, fussatok nemes versenyt Rozsnyó lelkes leányaival, és az ige köztünk reformátusok között is testté leend a Krisztus anyaszentegyházában. Rimái. GÖMÖRBÖL. Melléte, a gömöri a. h. e. egyházmegyébe kebelezett g.-panyiti egyház filiája, minden filiák között legnyomorultabb. Tanítója, keletkezése óta, egész 1858-ik évig zsellérségen lakott és tanított. Iskolája imaházával együtt egy sziklafokon még 1839-ben létesült, mely azonban az akkori lelkész elköltözése miatt befejezetlenül maradt s vésznek, romlásnak kitétetve ugy állott egész 1858-ik évig, a mikor nemcsak az iskolát, hanem az imaházat is oly karba hoztuk, hogy mind a tanitó benne lakhatik, mind az istenitisztelet is — évenkint 4-szer — benne végeztethetik. Es, hogy a kopár sziklán oly árván ne álljon, az imaház mellé egy haranglábat is emeltünk, bele pedig egy 135 fontos harangot öntettünk. Mindazoknak azonban, miket véghez kell vinnünk, felén sem vagyunk még; buzgóság nem hiányzanék, de a nyomor és szegénység nagy kevésszámú híveinkben, kiknek bizony bizony nagy szükségük van a hitrokonok könyöradományaikra. Igen tisztelt hitsorsosok, lelkésztársaim ! ha majd követeink bezörgetnek ajtótokon, Isten nevében, kérem ne utasítsátok hidegen és üresen vissza őket, — bizony bizony az ö inségök és szegénységök mindenekénél nagyobb. Azonban közlésem tulajdonképi céljáról majd meg is feledkezem. Pedig „suum cuique" Tehát az érdemnek is a magáét, mely, ha csakugyan létezik és valódi, jóllehet jutalomra nem szorult, de azt látjuk, hogy az erkölcsi világban is önmagát jutalmazza. Ez érdem-elismerés pedig nagys. Draskóczy Gyula urat Harkácson illeti, a ki nemcsak helyet a haranglábnak, kertjében, hanem a haranglábakhoz szükségelt 40 öl fát, a harangra pedig 10 frtot adományozni szíveskedett. Legközelebb pedig elhagyott tanítónkat nyugdíjazni óhajtván, nemcsak hogy személyesen megjelent kemény tél idején e zord helyen, midőn a kiküldött biztosság e végből itt működött, hanem az agg tanitó nyugdíjazására 10 frtal o. é., az uj tanitó fizetésének javításához pedig egy nagy kert használásával, évenkinti 3 uj frttal és 3 szekér tűzifával járult; egyszersmind a küszöbön álló commassatio alkalmával mind saját mind a közbirtokosság részéről ama kert helyébe minél több legelőt és néhány véka alá való szántóföldet kieszközölni ígért, miről akaratunk ellenében irásilag is biztosított.