Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-03-30 / 13. szám

zetlé nőnék ki magokat !l Visszatérve a gyűlés folyamára — végül a gyűlés egy pár percnyi idejét Nagy J. és neje Kis B-nak sepsi-szentgvörgyi iskolánk számára 100 ezüst magyarforintokban tett azon örök alapítványa vevé igénybe, mely szerint azon tökének évenkénti kamata két egyenlő részre osztatván, két oly iskolai növendéknek adatnék a nyári vizsgák alkalmával, kik közül az egyik Petőfi ,,Két bon ölelkezése"; a másik A r a n y János „Rendületlenül" cimű költeményeit legjobban elszavalandja; ezen alapítványért alapitóknak jegyzőkönyvileg köszönet határoztatván, a gyűlés bevégződék. Bezárom én is igénytelen tudósításomat, melynek semmi célja, semmi egyéb érdeme, mint az igazság és a történeti hűség ; óhajtva, hogy azon nép, melyet a magyartörvénykönyv (Verböczy) „Genus hominum bellicosissimumnak" nevez, a szellemi harctéren is hovátovább mind na<ryobb-nagyobb vívmányokat tudjon felmutatni a haza és egyház érdekében; óhajtva, hogy egész anyaszentegyházunk és annak egyik védbástyája a rikánbelüli egyházközönséggel legyen Istennek kegyelme és békessége !1 y- r

A PAPI VIZSGÁLATRA BOCSÁTÁS LEGÚJABB MÓDJA A MEZÖFÖLDI II. H. EGYHÁZMEGYÉBEN. A mezöföldi egyházmegye f. é. febr. 19-én Székesfehérvárott tartott gyűléséhez a pesti papnöveldében iskolai pályáját mult évben végzett egyén folyamodott, kérvén : hogy a vizsgálatra bocsátandók közt tőle is, mint az egyházmegye édes fiától, fogadja el a n. t. egyházmegyei tanácsszék papi vizsgáját. A gyűlés jegyzökönyve 23-ik sz. alatt a folyamodó kérelmére következő határozatot hozott: „a pesti főiskolában papi tudományokat végzett N. papjelölt, mint ki a törvényszabta egy évet még be nem töltötte, a teljesitendők teljesítésére utasittatik." Az egyházmegyének ezen határozatát szó nélkül hagynom nem lehet, nem szabad. Ugyanis e határozat a túladunai f. t. egyházkerületet azon gyanúba ejti, mintha az most vagy azelőtt rendeletet, törvényt hozott volna, hogy a kebelbeli egyházmegyék bármely főiskolából kikerült egyént egy évi előkészület nélkül papi vizsgálatra ne bocsássanak. Sérti a honi prot. főiskolákat ezen képzelt rendelet, azokat oly roszaknak jellemezvén, hogy növendékeiknek a priori még egy évet készületre kell fordítani. Sérti az apát, ki fiát maga mellé segédül kérte, mert kérése megtagadtatván, ez egyenesen azt jelenti, hogy törvény- és szabályellenest kért. A sértés ily magvait méhében rejtő jegyzőkönyvnél jó lett volna, ha a mezöföldi egyházmegyei gyűlés év- és számszerint idézi a törvényt — mint kell és szokás — melynek értelmében s erejénél fogva a folyamodót a teljesitendök teljesítésére utasítja ; nem pedig csak ugy odavetni, hogy a törvényszabta időt még be nem töltötte. E sorok irója birja is, tudja is mind azon törvényeket és szabályokat, melyeket a tűladunai egyházkerület valaha a p«»pi vizsgákra hozott és az egyházmegyéknek eleibe irt: de bátran mondhatja, hogy azok közt nincs olyan, mely a főiskolából kikerült egyént csak egy évi előkészület után mondaná vizsgálatra bocsáthatónak. De nem is lehet egyházkerületről, mely saját főiskolával bir, józanul feltenni, hogy ily határozattal maga törjön pálcát saját és az egész honi iskolák fölött. Szóljanak az egyházkerület által e tárgyban hozott szabályok és rendeletek : Mellőzöm, hogy az egyházmegyék 1799-ig szabadon intézkedtek a kebelbeli papok felvétele s kibocsátása ügyében, a mikor az egyházkerület a jus censendi et exmittendi-t elvette az egyházmegyéktől s a kerületi fögyülés jogkörébe helyezte, mit azonban az 1800-ik évi nagy-bajomi gyűlésen némi módosításokkal már ismét visszaadott az egyházmegyéknek, de ezen módosítások közt egy szó sem található, hogy közvetlenül az iskolából kilépettek egyévi készületi idő előtt be nem vehetők. Szabályozta ezt az 1815, 1817, 1822-iki, de legnagyobb mérvben az 1823-iki tatai gyűlés, mely nemcsak jegyzőkönyvileg intézkedett a vizsgálatra bocsátás módjáról, hanem főjegyzője Tóth Ferenc által „ű t m u t a t á s" cím alatt ki is nyomatta. Az útmutatás 4. §. 1. sz. igy hangzik : Akár a c o 11 e g i u mból akar valaki egyenesen a papságra menni, akár rektoriája végeztével kíván abba felvétetni: következő magán censurákon kell előbb k e r e s z t ü 1 m e n n i e" stb. Tehát a túladunai egyházkerület nem tesz kifogást az iskoláját végzett egyén vizsgatehetése ellen, sőt számos esetek fordulnak elő egyházmegyénk jegyzökönyvében, hogy iskolavégzettek egyenesen megvizsgáltatván, rendes papságra vétetlek fel. De már az anyaiskolából előbb tanítóságra menteknek az útmutatás 3. §. 2. sz. alatt ezt tanácsolja : ,,R e k t o r i á j u k végezte után ne menjenek mindjárt a sacri ministri candidatusi titulus megnyeréseért superintendenshez: hanem csak akkor, mikor a cens urára magokat jól elkészítették; mert a megvizsgálás nem jól ütvén ki, vissza utasíttatnak tudományosabb magok készítésére s a legelső lépésben meg jegyeztetik magoka t." E tanács azonban hihetőleg sikertelen lett; többen készületlenül lépvén fel, azzal mentették magokat, hogy csak most kerülvén ki a tanítóságból, vagy más hivatalból, nem volt elegendő idejök a készületre : tehát a fögyülés e tág mentséget gátolandó, az 1842-ik évi jegyzőkönyv 100. sz. alatt következő szabályt hozta: „Hogy a papi hivatalra szándékozók iskolatanitóságból vagy más hivatalból lettkiléptök után nem elébb, mint egy év lefolytával bocsáttassanak magán vizsgálatra azért, hogy időt nyerjenek illendően készüln i." Mit az 1823. évi tatai gyiilés és az útmutatás tanácsolt, sikere nem levén, — az 1842. évi gyűlés ft. Tóth Ferenc superintendens elnöklete alatt kötelező-erejű szabálylyá emelt. Még azonban e kötelező-erejű szabály felállítása után