Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-03-23 / 12. szám

Vigyázzunk az ily tüneményekre, mert abban rejlik erőnk mérlege, hogy miként tudjuk az ily tényeket méltá­nyolni, követni és szellemileg élvezni. Ha az ész és szív magas és mély szent érzelmeire önző indulattal felelünk, ugy nem lehet, hogy Isten nevében ketten vagy hárman egybegyűlhessünk ; és aztán ne zugolódjunk, hogy Isten nincs köztünk. — Ott van ö, de mi nem akarunk vele lenni ! ! ! A s.-pataki füzetek 1-sö évi folyamát t. K o v á c s Károly egyházmegyei ülnök, a 2-od évi folyamot t. Erdé­lyi János s.-pataki tanár, a jelen és mult évi folyamokat pedig s.-pataki lakos t. Szakácsy Dániel urak kegyes ajándékából bírjuk. A gazdag kegyelmű Isten és a boldo­gító öntudat sokszorosan jutalmazza a sorsunkban kegye­sen résztvevőket. Az egyházlátogatást most egy éve n. t. esperes űr végezte egész egyházmegyénkben, jelenleg pedig három járásra volt osztva. — Szó emeltetett világi részről az egy­házlátogatási jelentés iránt, hogy az csak dicsbeszéd stb. — Pedig nincs mit örvendenünk azon,, ha a keresz­tyén ember bajt keres és csinál ott is, a hol mindenki a baj­tól iszonyodva, a béke és szeretet igaz útját keresi és követi. Ide iktatok egy adatot a többek közül — igazolására annak, hogy nem csupán dicsbeszéd volt a látogatási je­lentés. ,,Egy'— (nevét nem irom ide, tudja Isten, tudják az illetők is, ha akarják) — 340 lélekből álló leányegyház­ban, hol, hála Istennek! anyagi és értelmi képességgel dús egyháztagok is vannak, az elökönyörgő s egyszersmind tanító, szánakozásra méltóan nyomorog. Fájdalom ! itt az egyház és iskola, az Isten és nevelés szent ügye a leg­utolsó dolognak tekintetik még most is. A lanszoba, mely­ben 13 jó sorsú nemes szülök gyermeke kustorgott, oly ál­lapotban találtatott, hogy abban jóravaló gazdaember oly kemény téli hidegben barmait is szánakozva tartaná; az ajtó alul-fölül egy sukkal is rövidebb, mint kell. — Egy ember panaszul emelé az elökönyörgő ellen, hogy a hét­köznapi isteni tisztelet sokszor elmarad, pedig, mint mondá, ö igen szeretne naponkint templomba járni, esőért s jó idő­ért, mikor hogy következik, imádkozni. — Mire az elökö­nyörgő azt mondá, hogy a naponkinti harangozásra két hétig sem jő egy lélek is templomba. Az egyházlátogató­ság bemenetele alkalmával is harangozás után vagy egy óráig nyitva volt a templom, és senki nem jött, mire az em­iitett ember igy felelt kedélyesen: ,,ha hideg nem lett volna, én bizonyosan eljöttem volna, de hát fáztam/' Ha­rangozója sincs az egyháznak, az elökönyörgő félóráig el­jár, mig valakit talál a hivatalához nem illő harangozásra.'1 Ne adjon Isten ily dicsbeszédet se Ungban," se más­hol. Es ha van — az ilyekért csak könyörögjünk, mert mást nem tehetünk. — És ha ők önmagokért imád­kozni és tenni nem akarnak, ki lesz oka, ha az idö rostá­jából kihullanak ? ! Az e. látogatási jelentések folyamában nagy öröm­mel hallgattuk, hogy G. csekély jövedelmű anyaegyház a legközelebb bevégzett tagosítás alkalmával 20 hold szántó­földet, 10 hold rétet adott lelkészének. — Hanem a folya­modások tárgyalása alkalmával lehangolta örömünket az érintett egyház abbeli nyilatkozata, hogy a kiirt földbir­tokhoz az eddigi keresztes élet, széna és munka helyett csak 18 köböl életet kiván fizetni. — E nyilatkozatot rög­tön visszatorlá egy lelkész, mondván egyenesen: igy nem javítva, hanem kevesbítve lenne a lelkész fizetése; ugy lesz javítás, ha a földbirtokhoz az eddigi fizetés is meg­adatik. — Ezen igazságos beszédre az egyház értelmes, theologiát is végzett képviselője válaszolt ilyformán: ,,Én, — mint minden igaz protestáns, szívvel lélekkel óhajtóm lelkészeink anyagi helyzetének javítását, és a midőn mél­tányolom tisztelendő urak követelését, méltányolják t. urak is abbeli nyilatkozatomat, miszerint ha t. uraknak kívánatos az anyagi jobblét, a hallgatóknak is kívánatos, hogy népnevelőink, a lelkészek is haladjanak a korral; nem holmi füstös nyomtatott könyvekből olvasni szokott beszé­dekkel, hanem öngondolkozás, önmivelődés utján szerzett korszerű eszmékkel oktassák, vezessék híveiket. — E nyi­latkozatot követte : kevés zúgás, kevés fejcsóválás, kevés mosoly. Többet kár is lett volna tenni reá; mert akár tör­ténetesen, akár tervszerűen volt is e szóváltás, a végered­mény — ha egymást mégértjük ? ! — szellemi és anyagi erösbülésünkre mulat. Tanuljunk e válságos, de igazi javunkat eszközlő korban öntudatosan szemökbe nézni azoknak, kik nagy ön­hitten kiáltják, hogy „haladnak, emelkednek; pedig nevet­ségre és szánakozásra méltóan hátrafelé rohannak, vagy legfelebb is az alapot döngetik, melyen állanak. Mi a Bethesda tavának mozgásától is nem féltünk; de azért szebbnek s jobbnak tartjuk, ha ugy is tudunk és akarunk is gyógyulni, mint a harmincnyolc eszten­dőtől fogva betegségben fekvő ember a tornácban. Ján. V. Faxit Deus. N. I. AZ ALSÓZEMPLÉNI REF. EGYHÁZMEGYE, tavaszi gyűlését szép számmal egybegyűlt egyházi és világi tagok jelenlétében f. hó 4. 5. és 6. napjain tartotta. — Elnököl­tek n. t. Hegedűs László esperes és legidősb ülnök, tek. Kun Dániel urak. — Elsőben is a gyűlés megalakulása szempontjából a már azelőtt elválasztott világi ülnök nagys. Lónyay Ödön, majd második aljegyzőnek t. Kopré Ferenc ondi lelkész urak eskettettek fel. Kívánjuk, hogy mindkettőt sokáig üdvözölhessük a zöld asztal körött! A szép egyetértés és komoly higgadtsággal folyt gyűlésen egyházkerületünk 1861. sept. 29, 30. és okt. 1. napján Szántón tartott gyűlése jegyzökönyvének 165. pont­ját illetőleg örömmel értesültünk az illető népisk. választ­mány utján a felöl, hogy egyházmegyénkben a „Népiskolai sz.ervezet" általában ki van szolgáltatva; az egyházközségi isk. felügyelőségek rendre kinevezvék ; a példányiskolák ki vannak jelölve, sőt a hozzájok kötött tanítói értekezletek is legtöbb helyen megtartattak. E részben dicséretesen kieme-

Next

/
Oldalképek
Tartalom