Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-03-23 / 12. szám

házak rendes szavazatával, hanem az egyházme­gyei gyűlés jelenlevő tagjai által az esperes és segédgondnok urak ajánlatára választattam meg. — Mennyire haladtunk ez idő óta egyházi hiva­talnokaink rendszeres választásában? azt ezekből kiki megítélheti. Azonban haladásunk előmene­telét legjobban tanúsítja 1860-ban minden egy­házkerületekben a képviseleti rendszernek elfo­gadása s az egyes egyházakban a presbyteriu­mok rendezése. — Azt tehát, hogy protestáns egyházunk elméleti nézeteinek mindinkább igye­keztünk megfelelni, senki kétségbe nem hoz­hatja. Van-e még teendőnk, vagy talán már a kolophoni hajóssereget is csatába vezettük? ha valaki ezt kérdezné tőlem; igy felelnék: a hala­dás az élet jele, a protestáns egyháznak élnie kell; tehát haladjunk, de vigyázva és óvatosan, nehogy a célt szemeink elől téveszszük, s a tért — melyre lépünk — megmérni, az időt — mely­ben legcélszerűbb a haladás — bevárni szent kö­telességünk. A tisztújítás magában véve népszerű eszme, nagy biztositéka a választóknak választottjaik önkénye, hanyagsága, szóval hivatalos tehetet­lenségök és visszaélésük ellenében. — Ezt be­látta honunkban az igen életképes kiváltságos osztály már több századok előtt; ugyanazért or­szágos több törvényekkel biztosította magát a legtisztább alkotmányos eszme, „semmit rólam nélkülem" gyakorlatban tartása felett, melyre nézve vármegyei hivatalnokait a legutolsó idő­kig a tisztujitás utján szabadon választotta. — De mint mindennek , ugy ezen szép eszmének is árnyoldala is levén, s minthogy azt a hatalom és erő a fényoldalának elhomályositására gyakran felhasználni törekedett: az 1848-ban Pozsony­ban tartott országgyűlés a szentesitett ez évi XVII. törvénycikkel kijelentette, hogy mig a leg­közelebbi országgyűlés e tárgyban intézkedni nem fog, — addig a megyék tisztujitásokat ne tartsanak; úgyde 1848-ban képviseleti alakban összeült pesti országgyűlés ez ügy felett több nevezetes tárgy miatt nem vitatkozhatván, ezt érintetlenül hagyta. - Az 1860-ik év végén és 1861-ik év elején tartott tisztujitások pedig ugy­szólva az emiitett 1848-iki XVII. törvénycikk­ben érintett tisztválasztási hiánypótlásnak te­kinthetők ; a miből kitetszik, hogy ez idő szerint az 1848-iki törvényeket figyelembe tartva még országosan sem dicsekedhetünk hároméves rend­szeres tisztújítási gyakorlatokkal mindaddig, mig az országgyűlés e tekintetben nem rendelkezik. Igy állván a dolog, azon kérdés merül fel, hogy protestáns egyházunk* áll-e azon téren, él-e azon időben, hogy egy ép, egészséges, gyakorlatba ve­hető tisztújítási törvénynyel léphessen a világ­elébe ? Ha a közönséges magyar protestáns egy­házra nézve oly törvényt akarunk életbeléptetni, mely az egészet kötelezze; nagyon természetes, hogy ezt csak ott lehet tanácskozás alá venni, hol az egésznek minden rétegei képviselve levén, a többség belátása és akaratának leszen a hozandó törvény valóságos kifolyása. Ugy de prot. egy­házunkra nézve törvényeket alkotni, régieket el­törölni, egyenesen csak a közzsinat jogához tar­tozik : következéskép ily lényeges kérdésben, melynek kivitele protestáns egyházunkra nézve bizonyos rázkódtatással jár, sem egyes egvház­kerületeknek, annál inkább egyházmegyéknek nem lehet feladata. — Igaz, hogy az egyházi tisztújítást pártolók már előre kimondák, hogy ezt a zsinatra halasztani annyi, mint ad graecas Xíalendas relegálni. — Nem mondok ellent, de épen, mivel ez idő szerint azért nem tanácsos, de nem is remélhető a zsinattartás, mert nincs biz­tosítva prot. egyházunk azon autonomiája, hogv ő a maga ügyeiről maga körében szabadon ren­delkezhessék. — és ha itt — a zsinaton — nem rendelkezhetik, kérdem: mi biztositéka lesz azon törvényeknek, melyeket egyes egyházmegyék, de semmiesetre sem egész egyházkerületek mint­egy separatisticus nézetekből hoznának létre? Es ez alkalommal, nehogy félreértessem, kijelen­tem, miszerint nem azt tartom veszélyesnek, hogv e kérdés sajtó utján vitattatik, miután mint alkot­mányos nézetű igaz protestáns minden felmerül­hető eszméknek előleges megvitatását szükséges­nek tartom; hanem azt igenis nemcsak időelőtti­nek, de törvénytelennek is tekinteném, ha e tárgy felett egyes egyházkerületek s nem a közzsinat mondaná ki határozatát. — Egyébiránt föltéve de meg nem engedve, hogy egy varázsütéssel minden gyülekezetek, egyházmegyék s egyház­kerületek egyszerre és általában életbe kívánnák léptetni minden egyházi hivatalnokokra alkalma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom