Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-03-09 / 10. szám

a Krisztus lelke lakik bennünk; ez vezetője aztán a mi érzésinknek és eselekedetinknek. Ebben áll a Krisztus bennünk lakozása. Mert, hogy a Krisztus bennünk lakozása és az ö Szentlelkének bennünk lakozása alatt ugyanazt kell érteni, arról az elfogulatlan szentiratmagyarázó magából az Efez. 3, 16, 17-ik verseinek tekintetbe vételéből is, eléggé meggyőződhetik. A 76 —77-ik lapon pedig, miután élébb arról szólottam, hogy a „tiérettetek megtöretik" szavak minő biztosítást foglalnak magokban, igy irtam : Adhatott volna-e Jézsus valami fontosabbat ennél ? ö a szavatartó kinek hatalmában a bűnbocsátás? És vájjon szükséges volt-e még ezen adomány mellett a maga testének anyagilag, vagy a helyett valami éltető erőnek adása? Épen nem volt. Hiszen, hogy az üdvkegyelembe befogadott hivők egész lelkületűkben átváltozzanak, arról is gondoskodva lön az által, hogy az ujjászülő s megszentelő Szentlélek ajándékai közöltetnek azokkal. Mi szükség ezenkívül arra, hogy a Krisztus testét, akár mint anyagot a hust és vért, akár ha a szentirat tana ellenére valami erővé finomultnak tekintenők azt, mint ilyent, egyék vagy vegyék a hivők?. Én legalább semmi szükségét sem látom annak, miután a szentiratnak számos helyeiből látom, hogy a megszenteltetés nem valami a Krisztusból jövő szent erő belénk szállásának, mely aztán mintegy természet processussal fejlesztené bennünk a Krisztushoz ama szent erő tulajdonosához hasonlókká levésünket, hanem egyenesen a Szentlélek bennünk munkálkodásának, s egyszersmind a mi annak megfelelő szíves törekvésinknek, s igy erkölcsi győzelmes küzdelminknek ténye. Ily példát többet is láthatni müvemben. Magoknak a helv. vallástétel XXI. része 5. §-ából kiirt szavaknak értelmezésénél is igy irtam munkám 49. lapján: „a Szentlélek az, ki az Úrvacsorájában a mi hitünket, mely által a Krisztus váltsághalála hasznait elsajátítjuk, erösbiti, munkása fafa á teszi;" az 51. lapon pedig igy: „annyiban van jelen a Jézus Krisztus a szent vacsorában, a mennyiben a maga szent lelke által munkálkodik bennünk, t. i. gerjeszti, növeli a mi hitünket, igy eszközölvén azt, hogy mi az ő testével és vérével való egyesülésben, azaz, az ö váltsághalála hasznainak elsajátításában előbbmehessünk. Hasontarlalmű s szellemű előadásokat láthatni még munkám 17, 18-ik, ugy 88-ik lapjain is. És most kérdem : Van-e valaki, a ki ezen én előadásaimat látva, azonnal tökéletesen meg ne győződnék a felől, hogy Peti űr, ki azt akarta másokkal elhitetni, hogy én az élő idvezitőveli összeköttetést, a vele való egyesülést is egészen feladtam és megtagadtam, vagyis (mivel ezen állítmány, a Peti űr szájában a fentebbi kimutatás szerint, nem egyebet jelent) a Krisztus lelkének bennünk való munkálkodását megtagadtam, ezen nagy fontosságú állításával, minden arra vonatkozó ellenembeni okoskodásaival s azokra fektetett nagy hangú Ítéleteivel a ráfogás és a puszta költemény terén mozog ?. Igy törekedett Peti űr az ismertetésben a részrehajlatlan igazságosságra ! Ön költeményére mondott nagy hangú Ítéletet. Es énnekem a Peti űr ama törekvése és abból származott tollvezetése ellen egyetlen egy szóm sincs. — Én csak elfordulok attól. Debrecen, február 21. 1862. Menyhárt János, m. k. Amagyar alkotmány történeti kifejlődése. Irta Molnár Aladár, ref. főisk. segédtanár, I. K. első fele. X. 110 1. — Pápán, ára 1 frt. Alig két esztendeje, hogy ismét szabad előadatni tanszékeinkről nemzetünk történetének; és e két esztendő elég volt arra, hogy néhány jeleseink átértsék a kor igényeit és különféle kiadásokban dolgozzák föl hazánk történetét. És ez igy igen helyesen történt. Hadd ismerje a nemzet múltját enek minden fia. A magyarnak csak egy hazája van: mulhatlanul szükséges hát e haza történetét ismerni; a magyarnak múltja gazdag nagyszerű eseményekben, majdnem páratlan kitűnő egyéniségekben : méltó tehát ezt tanulmányozni, a magasztos jellemek iránt Ielkesittetni. A magyar történeti műltja tárja föl előttünk a nemzetnek azon életét is, miben úgyszólván nemzeti közszellemét egyeditette, alkotmányos életében nyilvánította. A nemzet ezen életét ismerni, alkotmányát tanulmányozni a mai korban nemcsak a szakembereknek hivatása, de mindenkinek. — És ezt annyival inkább kell tennünk, hogy majd a bekövetkezendő átalakulások idejében annál többen, biztosabban és észszerüebben emelhessék föl nemzeti alkotmányunk nagy s pompás épületét. Mert Még jőni kell, még jöni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Ép ezért üdvözölni lehet az oly irodalmi jelenséget, melynek célja épen az elsoroltak elérése, a magyar nemzet alkotmányának azon uton ismertetése, a mint ez az időben koronként kifejlett. A fennevezett mű is azon elvből indult ki, hogy miután a magyar alkotmány ezer esztendő müve, leghasznosabb ezt történeti fejlődésében tekinteni át és ültetni minden magyar kebelébe. Ezen mű megjelent első füzetének átnézetét akarjuk adni mi, a megjelelendő kötetek felöli előre tájékozhatás végett. A X lapnyi bevezetésben előadja a szerző a magyar alkotmány történetének fogalmát, az alkotmány fejlésénck tényezőit, az alkotmányt alkotó oldalokat, a magyar alkotmány történetének korszakait. Az egyes korszakokat pedig ekkép állítja fel: I. időkor 900—1000; honfoglalás, első szervezkedés, ősnemzetiség, fejedelmek kora. — II. időkor 1000 — jelenkorig; keresztyén polgárisodás, a királyságban központosított alkotmányos egyeduraság kora. Ez utóbbi időkör ismét elkülönül négy kisebb korszakra: a)