Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-03-02 / 9. szám

211 285 zet nevében köszönetet mondott mindkét szólott uraknak, hogy érdekes előadásaikkal a gyülekezetet megörvendeztették, s biztosította mindkettőjüket arról, hogy adandó alkalommal a lelkes gyülekezeten nem fog múlni, hogy tehetsége szerint mind a baseli missiót, mind pedig a kecskeméti egyházat gyámolitásában ne részesítené; azután megáldá a gyülekezetet, s rövid ima után, melyet még éneklés is követett — a gyülekezet szétoszlott. Adja a világok ura ! hogy virágozzék a ker. vallás üdvintézménye mind a hazában, mind a távol külországokban ; adjon az egyházaknak lelkes pásztorokat, s a lelkészeknek lelkes gyülekezeteket, hogy uralkodjék bennök a hit és a szeretet boldogító malasztja. M. László. A GLÓSIUS-ARTNER-FÉLE ÁG. EVANG. KEGYES ALAPÍTVÁNYT KEZELŐ VÁLASZTMÁNY JELENTÉSE. A G1 ó s i u s-A r t n e r-f éle ág. e v a n g. kegyes alapítványt kezelő választmány — 1861. november 22-kéröli hirdetménye fonalán értesiti, ugy a közvetlenül érdekelt kérvényezőket, mint az ágostai hitval. evang. nagy közönséget, hogy az 1861. év végnapjára kitűzött határidőig 1-ör az agg kor vagy betegség miatt hivatalképtelenné vált, szűkölködő hazai ág. hitv. evan. hat lelkész, avagy gyrnnásiumi vagy feltanodai tanár számára alapított nyugdíjért négy lelkész és két tanár, 2-or a ,,nyolc ág. hitv. evang. lelkészi vagy tanári özvegy" javára alapított segélydij elnyeréseért pedig 34 papi és 4 tanári özvegy folyamodott. Kineveztetett ezekből az 1-sö rendbeli nyugdíj élvezetére : a végrendelet-végrehajtó Füredy Lajos ur által, a végrendeletben alapuló jognál fogva, — Kristóííy István misérdi érdemült lelkesz ur (már régebben); és Kanya Pál pesti gyrnnásiumi nyugalmazott igazgató tanár ur (ezúttal), az alulirt válaszmány által pedig: Fárnek Dávid, érdemült száki és fehér-komáromi volt esperes ur, — Schmidág Vilmos, pinkafői nyugalmazott lelkész ur, és Stulmüller Sám., pesti gymnásiumi nyugalmazott tanár ur. Es pedig t. Kristóííy István ur az eddig is élvezett 105 frtot o. é. tovább is fogja húzni; t. Schmidág Vilmos urnák pedig, minthogy már más nyugdijat is huz, évenkint 80 frt. o. é.; végre nt. Fámét Dávid, t. Kanya Pál s Stulmüller Sámuel uraknak évenkint 100 osztrák forintjával liatároztatott f. 1862. évi janlár 1-től fogva élete fogytáig. — A többi két fohamodó úrra » végrendeletben megírt feltélelek nem alkalmaztathatván. kérvényeiket teljesíteni nem lehetett. A 2-ik rendbeli (özvegyi) segélydijat fejenkint és évenkint 60 osztrák forintra határozta, se dijaknak f. 1862. január 1 —tői való élvezetére a 38 folyamodó közül a következő nyolc özvegyet nevezte ki a választmány, u. m. 1) Major József, volt kis-kőrösi lelkész özvegyéi, szül : Jeszenszky Anna asszonyt; 2) Klementisz János, volt rákos-keresztúri lelkész özvegyéi, szül. Kossuth Cecília aszszonyl; 3) Helcíer József, volt garamszegi lelkész és zó-Ivomi esperes özvegyét, szül. Schmidt Johannát; 4) Mólittorisz Adolf, volt szarvasi gymn. tanár özvegyét, szül. Juhász Ernesztinát a bányai kerületből; — továbbá 5) Krausz Teofd, volt barkai lelkész és soproni esperes özvegyét, szül. Zügn Terézt, és 6) Szalay József, volt zálagalsai lelkesz özvegyét, szül. Horváth Katalint — a dunántuli kerületből ; — végre 7) Némethy Pál, volt miskolci gymn , igazgató tanár özvegyét, született Fábry Amáliát, és 8) l'rbanus Sámuel, gömör-derencsi leik. özvegyét, szül. Benedicti Erzsébetet — a tiszai kerületből. (A dunáninneni superinlendentiából senki sem folyamodván.) Ezen nyolc özvegy — foltévé, hogy sem újra férjhez nem megy, sem magát utólag e segélydijra érdemetlenné nem teszi, sem végre valamelyiknek anyagi állapota idő folytával annyira meg nem javul, miszerint a méltány e segélydijat tőle, mint többé nem annyira szükölködőtől, más, még szegényebb javára el fogná igényleni, élete fogytáig élvezendi azt. Mindezen segélydijak a két helybeli tanárnak közvetlenül kifizetendő kettőn kivül, az e közvetítésre innen külön fölkérendő főtisztelendő superintendens urak hivatalos utján fognak, két egyenlő féléves részletben, még pedig minden április l-jén és october l-jén az illető lelkészeknek ugy, mint özvegyeknek megküldetni, ugy, hogy a díjazott mindenkor egyik évnegyedes részletnek utólag, a másiknak ellenben előre jutand birtokába oly nyugtatvány mellett, melyen a díjazottnak életben és ínségben (tekintöleg özvegységben is) létét és erkölcsi magaviseletét a helybeli lelkész ur bizonyítsa. — Az összes kérvények az alapítványi irattárban visszatartandók; de ha valaki külön mellékelt bizonyítványait visszavenni kívánná, ezt saját költségére teheti. Miről a kinevezettek a főtisztelendő superintendens urak utján is, — de a többi, itt névszerint meg nem nevezeit folyamodók csupán e hírlapi közlemény által, melynek a tisztelt szerkesztőség a jótékonyság érdekében ingyen tért engedni szíves volt, — azzal értesíttetnek, hogy kivált a nem részesített számos özvegyek, kérelmeik ez ultali nem teljesítését csupán annak tulajdonítsák, hogy előlük a remélt kedvezményt a még jóval nagyobb ínség nyerte el ! — Kelt a Glósius-Artner alapitványt kezelő választmány Pesten, január 28-án 1862. tartott üléséből. 11 u n f a I v y Pál, elnök. Görgey Islván, jegyző. TÁRC A. ISMÉT SZÓVÁLTÁS A „RELIGIO" SZERKESZTŐJÉVEL. Ha valakinek még kétsége lehelni; a felöl, vájjon megfelel e journalisticni működésem azon legszentebb követelésnek, miszerint scmmilse nyilatkoztassunk, mi szerelett hazánk lakosai közt a testvéri szeretet érzelmeit csökkenthetné: a „Religio" szerkesztőjének irányunkban