Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-02-16 / 7. szám

leányok neveltethessenek; — mert hiszen ezen egyházraegyék elöljárói látják legközelebbről, mily égető szükség nálunk a protestáns leánynövelde, hol lehető olcsón, és mégis jól képeztessenek a leánygyermekek, miután alsóbb elemi osztályaikat kedvező sikerrel bevégezték születésök községi iskolájában, vagy a szülői háznál. Én nagyon hiszem, hogy a magyar példabeszéd teljesülend : „három az igazság," harmadszor tárgyaltatott a leánynövelde ügye a szatmári egyház zöld asztalánál, s most létre is jövend, mert a fögondnok ür, bár leánya nincs, igen melegen karolja fel az ügyet, a protestáns szülék lelkesültséget nyernek, a szép példát látván, az intézet szükségét érezvén, s egyházak, egyházmegyék, egyesek mindent megtesznek, hogy vidékünk nagy hiánya pótolva legyen. Az uj leánynövelő intézet megnyitása tervével pálya nyilik a hazánkban működő több jeles protestáns növelőknek és növelőnőknek az ajánlkozásra, egy pár éven át ugyan egy kissé nehéz a küzdtér, de annál több és fényesebb a győzelem, ha a harc hiven küzdetett. Szálláson kivül, a szellemiekben, a tantárgyak tanitásában, erős támaszt nyerend az intézet vezetője azon lelkesekben, kik önként ajánlkoztak segédkezet nyújtani; — a női munka és női növelés lenne főleg az intézet lövelőjének fő és szinte egyedüli tiszta feladata. A nagytiszteletü egyházmegyékhez, mint tudom, el is ment már a tudósító, egyszersmind kérölevél, adja Isten ! hogy az ügy szentségétől mellékes érdekek senkit vissza ne tartsanak, az 1858 ne forduljon ismét elő. Máramaros nem várhatván többé ránk, felállította Szigeten leánynöveldéjét, Szatmármegye protestánsai is közös erővel állítsanak fel egy teljesen fölszerelt, szellemi és anyagi kívánalmaknak mindenben megfelelő protestáns leánynövelő intézetet, bizonynyal sietni fognak a szomszéd megyék protestánsai is igénybevenni és anyagilag is segitni intézetünket. Állítsunk protestáns leánynöveldét, ez által oly kútfőt nyitunk, melyből az egyház és haza szent földére kövérítő cseppek és habok áradnak; oly tökét biztosítunk, mely a legbővebb és áldásosabb jövedelmet adja. — Fel tehát egyesek, egyházak, egyházmegyék a nagy és szükséges épület kövei gyors összehordására, ne halaszszuk holnapra, a mit ma megtehetünk, sőt ínég is kell tennünk, ha nem akarjuk, hogy unokáink átka súlyosbítsa sirhalmunkat, és nehezítse síri álmunkat; a mint állítottunk iskolát fiu gyermekeinknek, épen ugy kötelességünk leánygyermekeinkről is gondoskodni, mint a jövő nemzedékek anyjáról, kiknek kezében van leginkább az utókor felvirágzása vagy alásülyedése. könyvismertetés. Történelmi k a 1 á s z o k 1603—1711. A vargyasi — Dániel — család irattárában levő legnagyobb részt eredeti kéziratok után kiadá Dániel Gábor, szerkesztéThali Kálmán, Pest Lauffer és Stolp sajátja. Fent nevezett szerkesztő s kiadó urak nemes buzgalmuk folytán egy könyv került a magyar közönség elé, melynek tartalmát egy pár szó kíséretében e lapok tisztelt olvasóival ha megismertetem: nem vélek haszontalan dolgot cselekedni., A munka 90 első lapját Petrityvity — Horváth Kozma önéletírása 1634 —1660 foglalja el, ezt követi 18 eredeti levél 1603—91 Bástától, Bocskay főembereitől, Rákóczy Zsigmond, Bethlen Gábor, Brandenburgi Katalin, I. Rákóczy György, Lorantffy Susánna, Kemény János, I. II. Apafi Mihály fejedelmektől s fejedelemnőktöl. Továbbá II. Rákóczy Fer. fejedelem kora, melyet egy lengyel királyi tanácsos (hihetőbben, mint szerkesztő megjegyzé, maga Rákóczy Ferenc, vagy még inkább ennek valamely titkára) egy római birodaloinbeli urnák Magyarország s Erdély dolgairól 1706 (helyesebben 1709) esztendőben irt levelében tüntet fel. Végül 31 levél s egyéb irat 1705 —1711 gr. Forgács Simon, gr. Teleky Mihály, II. Rákóczy Fer., Pekri Lőrinc kuruc tábornoktól stb. — könyomatű másolatival Bethlen, Béldi, Kemény, s II. Rákóczy F. sajátkezű leveleinek. Hogy mi és mennyi érdekes van ezen említett irományokban, azt e lap szűk hasábjain természetesen elő nem sorolhatom. Elég legyen e helyütt megemlitenem, hogy Petrityvity Horvát K. Erdély történelmének egyik legérdekesebb részét az 1651—1660 eső időt, Erdélynek Moldva s Lengyelország ellen, majd II. Rákóczy Gy. Béldi, Barcsai által okozott belháboruját, az ezen korbeli tatár dülást, országgyűléseket, pártoskodásokat stb. még pedig mint legtöbbeknek ezek közül szemtanúja s részese rajzolja ; továbbá hogy II. Rákóczy Fer., kinek itt korszaka tárgyaltatik, még pedig oly szempontból, hogy ennek s a magyaroknak felkelését isteni, emberi s magyar törvények által igazolja, — egyike a minden magyart leginkább érdeklő s legtisztább színben álló egyéniségeknek. Hogy a levelek s más iratok — melyek közt utólagosan mondva gr. Forgács Simon hadseregének haviszámadása, quietantia, Parolán kiadott parancsolat stb. cimüek is találtatnak — szinte sokféle szempontból érdekesek : szerzőiknek neveik, szerepeik is gyanittatják. Ezekhez ha hozzá gondoljuk, hogy valamint az eredeti forrás tiszta vizét semmiféle vizvezetékes kűtak nem pótolhatják, ugy az ily első kézből kikerült eredeti okmányok is bizonyos tekintetben minden későbbi feldolgozást — legyen az különben bármi jeles — felülmúlnak: még inkább emelkedik előttünk nevezett munkának becses értéke. f.