Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-01-20 / 3. szám

2 órakor vitetett véghez, melyhez Halléban tanuló kilenc hazánkfia is, táviró utján tudósitatván a gyászeseményrŐT még 1-én megjelent. A gyászmenet az egyetemi épületből indult meg: elől a számos városi zenekar, utána magyar díszruhában közülünk nyolcan, mint kiknek a koporsót kelle vinnünk: utánunk egyik hazánkfia, kezében a gyászfátyollal borított egyetemi zászlóval, melynek fehér lapján csak ezen aranyos számok olvashatók: ,,1848" — körülvéve más 4 hazánkfiától, kik a szinte gyászfátyollal borított egyetemi pálcákat vitték, — utánok többi hazánkfiai, mindnyájan nemzeti öltözetben. Erre következett az egyetemi ifjúság: legeiül a három testület (Franconia, Thüringia, Saxonia), utána a három egyesület (Germania, Arminia, Teutonia), a gazdászok két egylete s végre a nernegyletbeli tanulóság nagyszámú közönségtől követve. E gyászmenet a collegiumi utcán, a nagy piacon s Jánosuton át sürü néptömeg közt haladt a temető felé, s ide érvén, a halotti házhoz indult, hol a koporsó mellett a lekészen kívül a tanári karnak több tagja s az egyetemi hivatalos személyzet várakozott. Mi vállainkra vévén elhunyt barátunknak magyar címerrel s nemzeti szinü koszorú- s szalagokkal díszített koporsóját, azt az egyetemi tanulóság kettős sora közt az egész közönségtől követve a temetőben álló csinos templomba vittük s az általunk képzett körben az oltár elébe helyeztük. A templomban volt résztvevő közönségnek számát körülbelül 2000-re tehetni, tekintetbe sem véve azoknak nagy számát, kik a templomba nem férhetvén, a temetőben maradtak. Az egyházi ének elhangzása után t. Schlager lelkész ur (főt. Schwarz superintendens ur beteg lévén) a szószékre lépvén, minden tekintetben jeles s sziveinket megindító alkalmi beszédet tartott, az isteni gondviselést már azért is magasztalván, mert minden fájdalom nélkül szólitá ki elhunyt hazánkfiát e világból azon célból, hogy a minek elérése után, mint hittanuló, törekedett, azt most tökéletesen s igazán megismerje. — s vigasztalásért esedezvén az elhunytnak távollevő szülei számára, kik akkor még csak nem is sejthették, hogy szeretett fiók jobb létre szenderült. A gyászmenet ezután az előbbi rendben a síifelé indult, hol miután a lelkész ur elmondta volna a végimát, a jelenvolt 18 magyar ifjú körülvette az elhunytnak koporsóját. S most következett az, a mit lehetetlen volt melllöznünk, — a „Szózat" eléneklése! Hazánkfia távol hónától, idegen földön költözött át jobb a életbe; legyen tehát azon utósó hang is, mely koporsója fölött elhangzik, hazája nyelvének hangja honfitársainak ajkain! ne német beszéd a közönség kedvéért, mert hiszen alig hangzott el a lelkész szónoklata: de magyar beszéd se, melyei csak a gyászoló magyarság, nem pedig a közönség ért: legyen inkább ének, magyar ének, mely mindenkor s mindenütt helyén van! A látvány oly szivreható, oly lélekemelő volt! A magas hóval fedett temetőn fekvő koporsó körül 18 magyar állott fedetlen fővel, könnytelt szemekkel mélabús hangon zengvén a lelkesítő költeményt bűcsúképen elköltözött társukhoz; s körülöttök tarka vegyületben az egyetemi ifjúság, tanári kar, városi közönség a csipös szél s roppant hideg dacára mozdulatlanul, figyelve! Hiszen a német közönség is érezte s ismerte ének által tolmácsolt érzelminket; értette ezen nyelvünket! Mélyen meghatva ez eseménytől szoriták meg H..e s F r tanárok jobbomat, igy szólván: ,,Önök beszédjét nem értettük volna: ezt azonban megértettük mi is!" Ez vala azon végtisztesség, mellyel elhunyt hazánkfiának hiilt tetemét a hideg földnek adtuk át, emlékét szivünk mélyében őrizvén meg. Béke hamvaival! Tk. Gy. ALÁZATOS KÖSZÖNET. 1860 Október 24-én egy „Alázatos kérelem"mel jelentem meg a tisztelt közönség előtt, melyben azért könyörögtem., hogy a pozsonyi ev. Lyceumban működő egyik tanárnak egy évi fizetését 1000 frtal fedezni méltóztassék. Azon nemes lelkű uraknak és asszonyoknak, kik kérelmemre tettel felelni szívesek valának; mind neveik, mind adományaik itt következnek: Oktob. 27-én Vidéky Adolf 5 fr. Ziinmerman Sámuel 5 fr. Steiner Jakab 10 fr. Türsch F. 40 fr. Báró Podmaniczky L. 50 fr. 28-án Hollossy Béla 5 fr. Oszvald Lajos 1 fr. Egy valaki 5 fr. Térey Torkos Ida 10 fr. — 29-én Dr. Kmetty Pál 10 fr. Dr. Batiszfalvy 6 fr. — 30-án Kochmeister Frigyes 20 fr. — 31-én Mrász István gyógyszerész 4 fr. Ghyczy Kálmán 10 fr. Nov. 2-án Matkovich Tivadar 10 fr. Ivánka Imre 5 fr. Dr. Szontagh A. 5 fr. Ujházy Albert 10 fr. — 4-én Ba-Ioghy László 5 fr. Egy szerencsétlen nő D. Egyházán 2 fr Karlovszky Zsigmond 5 fr. — 5-én Glacz József Paulison Arad v. megyében 4 fr. Draskoczy Lajos leik. által a Holdmezö-Vásárhelyi ev. gyülek. 10 fr. — 6-án Gegus Sámuel 10 fr. — 7-én Görgey István 5 fr. — 8-án Kunz Péter Emil pénzügyi fogalmazó 2 fr. — 9-én Traun Bethlen grófnő 8 fr. Fuchs Gusztáv 5 fr. Heckenast Gusztáv 5 fr. Dr. Kovács 5 fr. Fiedler József 10 fr. —11-én Strokay Sándor Berekalján 5 fr. — 13-án Gerenday Antal 5 fr. Badics István lelkész 1 fr. Pesthy János 1 fr. a Lörinczi egyház pénztára 5 fr. Dr. Brocken József 1 fr. Blaskovics Kálmán 1 fr. Blaskovics Sarolta 1 fr. Kadlecsik N. 50 kr. Kurcz György 5 fr. báró Ambrózy Gyula 40 fr. Kis Lajos Bécsben 5 fr. — 14-én Molnár Endre kereskedő 2 fr. Király Pál tanár 5 fr. Flachbarth Károly 3 fr. Jánisch József 5 fr. báró Baldácsy Antal 500 fr. — 15-én Kund Vincze 20 fr. Skultéty Pál lelkész 5 fr. — 17-én Nebojszai Marczél Ján. 5 fr. Galanthai özv. Horváthné 1 fr. Ifj. Horváth János 1 fr. Sziklay Ede 5 fr. Egy róm. kath. asszonyság 2 fr. Czékus István 2 fr. Nádosy István 10 fr. Nagy István 5 fr. — 19-én Benedikty György 5 fr. Stehlo János 2 fr. özv. Kenessey Zsigmondné 10 fr. — 20-án Bachich Pál ügyvéd 5 fr. Németh Sámuel 10 fr. Czeides Péter 25 fr. Schneider József 20 fr. Klein Ernő lelkész 1 fr. — 22-én Schneiker Jakab leik. 2 fr. — 23-án Tálljai postajeggyel érkezett 20 fr. — 24-én Sárközy Gyula 2 fr. Sárközy Kálmán 2 fr. Szűcs Adolf 2 fr. Szűcs Dienes 1 fr. Szűcs Gede-