Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-02-10 / 6. szám

tart. A miért is senki se merészeljen választatásáról és az örök életre való előrehatározásáról Krisztuson kivül, egyedül Isten elrejtett és kifürkészhetetlen tanácsából, az élet könyvébö'l bizonyossá lehetni, miután oly merészségből csak ártalmas és fonák gondolatok, mintha minden tanítás és intés hasztalan volna, végtére kétségbeesés és epikuri életmód szoktak származni. Sőt a mi választatásunkat és előrehatároztatásunkat egyedül azon tükörben kell tekintenünk, mely a Jézus Krisztus, az evangyéliom igéjét (predicátió) hallgatnunk, dicső Ígéreteire emlékeznünk, és eszünkbe vennünk, hogy Krisztus mindnyájakat, kik megfáradtak (Máté 11, 28) és megterheltek, a legnagyobb komolysággal magához hivja, hogy megnyugosztalja őket. A ki ennélfogva igazi bűnbánatban Krisztusban mint megváltójában hiszen, az abban bizhatik, hogy Isten ó't fiául és az örök élet örököséül fogadandja,. nagy erőtlenségében ördög, világ és a test kívánalmai ellen védendi, ha botlik, ismét felenielendi, és a megkezdett jó munkát, ha csak Isten igéjét híven megtartja, végre is hajtandja; a mint is ily kegyelmes választást nem csak igéjével biztosított, hanem a sz. sakramentomok által meg is pecsételt. A miért is mind azokról, kik az üdvre szolgáló eszközökkel élnek, vigasztaló reménynyel és bizalommal lehetünk. Hogy azonban némelyek örökre elkárhoznak, nem olyformán történik, mintha Istennek kedve telnék halálukban, és elvonná tőlök az ö kegyelmét; hanem az ő igazságos Ítéletéből, melynek oka az emberben létezik, t. i. bűnökben, bűnbánatrai késztiletlenségökben és hitetlenségökben. E szerint a hitetlenek kárhozásának oka egyedül ő magokban létezik; a hivők választatásának és üdvözülésének oka pedig egyedül Isten kegyelmében a Jézus Krisztus által. Evangyélmi protestáns. (Petz Gyula). (Folyt. köv.). VEGYES-HÁZASSÁG ÉS ORSZÁGGYŰLÉS. M. J. Cato, Magistratum Judicem dicebat, nec pro „Justis" orandum, nec pro „Iniustis" exorandum. A protestáns egyháznak egyik legérdekesb ügye a vegyes-házasság; mert hatásai egyenesen életbe vágók, mind a polgári, mind az egyházi társodalomban. Az „ultramontan" gondolkozásuak irtóznak a vegyesházasságoktól, és hitük és szellemüknél fogva azokat, a hires pápai Breve értelmében, mint a róm. kath. egyházra vészthozóknak, bűnnek, természetelleni tettnek s tudja a jó Isten minek nem keresztelik: a miért is terv szerint akadályoztatják azokat. A „protestánsok" legnagyobb része szintén ellene van ezen vegyes-házasságoknak, és aggodalommal nézi: de nem annyira elvből, hanem inkább a tapasztalás nyomán ott, hol vagy az állam, vagy a kath. egyház, mint valamely harmadik tényező, a szeretetnek és kölcsönös jognak szent szövetségébe beavatkozik, s külön érdekeit feszegetvén, a családi élet békéjét megzavarja. — Ez okból a protestáns egyház is nyilatkozik a vegyes-házasságok ellen. Azonban, maga az ,élet', sem az egyik egyháznak tilalmával, sem a másiknak aggodalmaival, sem mindkettőnek civakodásaival mitsem gondol! A ,,vegyes-házasságok évenként" szaporodnak; és ez, kétségkívül oly jelenet, mely nemcsak minden műveltebb férfiúnak, lianem főképen az államnak törvényhozói figyelmét is veszi igénybe, hogy szabályozza a polgári életnek viszonyait, és tűzze ki a jog és kötelesség határait mindenki számára. Különös tünemény, hogy a vegyes-házasságok honunkban, ide értve Erdélyt is, mind időre, mind számra, mind törvényhozásra nézve feltűnő szerepet játszanak. Legelőkelőbb családaink, kik rang, gazdagság, politikai állás és műveltség által kitüntetvék, vegyes-házasságban élnek: annyira, hogy nincsen ország, hol a prot. előkelő rendek közt, azokra példát akár korábban, akár oly nagy számban találnánk, mint hazánkban. E tény már magában véve is hatalmasan visszautasítja azon állítást, mintha azok a közös boldogságnak kevésbbé kedveznének, és „vallási közönyösséget" idéznének elő. Ellenkezőleg inkább azt hiszem, hogy a régi vallási „vakbuzgalmat" és az abból sarjadzó polgári türelmetlenséget és üldözést, csak két nagy tényező volt képes megtörni : t. i. I. Napoleonnak, a sokféle hitfelekezetü népeket osszevisszavelö és hurcoló véres harcai, s aztán a „vegyesházasságok. — Ott nagyban, itt kicsinyben ismerkedtek meg egymással a különféle hitvallású emberek, és az emberiséget és felebaráti szeretetet sértő dogmák éle eltompult.— S mit azok ily sikerrel megkezdettek, azt az ujabb, roppant könnyűséggel járó „közlekedési" eszközök és „személyes" érintkezések, hatalmasan folytatják. A vegyes-házasságok naponkint nagyobb tért foglalnak el a társas életben. Róma tiltakozott ezek ellen, s vonakodik megáldani azon keresztyéni szövetséget, melyet azelőtt 50 éven át helyeslett. — Dacára ama nagy előnynek, melyet neki az 1791—diki honi törvény 26-dik cikke, a vegyes-házasság ügyében ad, s azzal meg nem elégedvén, azon van, hogy az annyira gyűlöletessé lett „Reversalisok'* törvényellenes felélesztése és foganatosittatása által, a vegyes-házasságokban szülendő minden gyermekeket magának elsajátítson, s igy protestáns egyházunk, sokféle érdekeivel, épen legelőkelőbb családainkban , szám szerint megfogyatkozzék. —