Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-12-15 / 50. szám

megye és nt. Szász Károly ur erősen azt vitatják, hogy a tisztújítás nem vonja maga után a közlelkészek (bocsánat! a solti indítványból tanultam) restaurálását, s ennélfogva az egyes lelkészek restauráihatását teljességgel tagadják, a megállapítás ide inódosűl: restaurálhatunk a tractus o n, restaurálhatunk a superintenden lián, de az egyes egyházakban ne m, mert a lelkészség életpálya. Itt az igazság érdekében nt. Szász Károly ur irányában azzal a megjegyzéssel tartozom, hogy említett levelében az idézettek után ezt is oda teszi: „Távol legyen, hogy ez, a mit mondok, indítvány volna, ismétlem, ez csak d i v in a t i o." Ezt azért teszem, hogy mentségül ne szolgálhasson ; mert én nyíltan kimondom, hogy az ö divinatióját divinatiónak el nem ismerhetem. Hogy miért, majd alább ki fog tűnni. De lássuk most meg azt, hogy mivel indokolják az illetők a restauratio életbeléptetését. Mert „mig érdemeseink időről időre erősítést nyerendenek bizalmunk uj nyilvánításában, addig nem csak az érdemetlenek, kik arra mindenestül fogva nem méltók, hanem a gyöngeség, életkor vagy más okok miatt lankadók, uj, erösb elemeknek fognak helyet adni" stb. Alább: „a netalán elvétett választás, ha utóbb szerencsétlennek ismerszik föl, nem nyomasztandja helyrehozhatlanul az egyházat, a közügyet." Az erősségeket egyelőre mellőzhetjük. Most, miután már a tények megállapításával készen vagyunk, a dolog természetes rende szerint az következnék, hogy a restauratio érveinek cáfolatába bocsátkozzunk De mivel nagy fontossága van a kenyérnek, mivel egy sze. lel kenyérrel az eget is el lehet takarni szemünk elöl, s mivel a kenyérelviség minden más elveknek annyira felette áll, hogy a világ legnagyobb része csak is ennek áldozza életét: mindenek előtt a restauratio elvbarátai nem argumentuma, hanem azon állításának kell szemébe néznünk, hogy: a restauratio nem vonja maga után az egyes papok restaurálását. Ha a restauratio eszméjét átalában tekintjük, ugy találjuk, hogy az a kötelesség és a jog viszonyossági elvén alapszik. Ennélfogva a restauratio nem más, mint valamely társadalom, vagy állam részéről maga irányában elismerése a tevő egyedek egyéni jogainak azon terhek fejében, melyeket a társadalom, vagy állam iránt viselnek. Ez a restauratio általános meghatározása. De minthogy a társadalom, vagy hát legyen, az állam több rétegekből áll, s minden rétege iránt a tevő egyedeknek külön-külön kötelességei vannak, következik a kötelesség és a jog viszonyossági elvénél fogva, hogy a tevő egyedeknek is ugy és annyiszor kell jogaiknak lenni, a hány rétege, csomózata van az államnak. Továbbá tekintetbe kell vennünk a restauratio, mint szónak, azon jelenlését is, melyet neki a történet adott, s a mely szerint a restauratio alatt az állami tisztviselőknek bizonyos meghatározott időben megujuló választását értjük. Most már ezeket is az általános meghatározáshoz odaszámítva, a restauratio nem lesz más, mint: valamely állam részéről a viselt terhek fejében elismerése a tevő egyedek azon jogainak, melyek szerint azok az állam által meghatározott időben szabadon és közvetlen választhatják tisztviselőiket, még pedig ugy és annyiszor, a hány rétege, csomózata levén az államnak, a tevő egyedek az álladalom minden rétegei iránt külön-külön terheket viselnek. Ha most már elfogadjuk a restauratiot, mint elvet, mivel minden elvnek azon természete van, hogy az az élet minden viszonylataiban megkívánja alkalmaztatását; akkor a restaurationak, mint elvnek, az állam minden rétegein keresztül kell vonulnia. Igy p. tegyük fel, hogy van egy alkotmányos szabad állam, melynek három rétege van: legfelsőbb réteg benne maga az állam, alsóbb a megyék, még alsóbb a városok és falvak. Ha most már elfogadjuk erre nézve a restauratiót, mint elvet, nagyon természetes, hogy az azt tevő egyedeknek valamint vannak kötelességei az államnak, mint állam irányában: ugy kell, a kötelesség és a jog viszonyossági elvén alapuló restauratio elvénél fogva, választási jogaiknak is lenni az államnak, mint állam irányában. Innét van, hogy az országgyűlési követek mindig közvetlen a nép által választatnak. De még alsóbb rétegeket is említettünk, a megyéket, falvakat és városokat. A kötelesség és a jog viszonyossági elvénél fogva itt ismét azon viszonynak kell állania; s valamint vannak a megyéket, városok és falvakat tevő egyedeknek külön-külön kötelességei és terhei a megyének, mint megye, a városok és falvaknak mint falu és város irányában: ugy kell választási jogaiknak is lenni a megyéknek, mint megye, a falvak és városoknak mint falu és város irányában. Ugy, hogy ezek szerint egy és ugyanazon tevő egyednek a választásoknál annyi alakban kell minden szabad államban szemünk előtt megjelennie, a hány rétege, csomózata van az államnak. Igy, a felvett államban meg is jelenik minden tevő egyed a) mint állampolgár, b) mint megyei polgár, c) mint falu polgára. — Hogy a restauratio elvével még jobban, azaz teljesen tisztában legyünk, szükség, hogy egy kérdést, habár röviden is érintsünk, mivel minden elvnek a miért a próbaköve. A kérdés ez: Miért karolja fel minden szabad állam oly hévvel a restauratiót ? a) Azért, hogy a tevő egyedek polgári méltóságukat érezvén, a bizonyos időben megujuló választási jog gyakorolhatásánál fogva oly eleven érdeklődést költsön bennök maga iránt, hogy a tevő egyedek, mintegy testök, lelkök egész teljességével függvén rajta, készek legyenek, ha kell, érte véröket és éltöket is áldozni, szóval, hogy szeretetet gyújtson maga iránt, hogy ne csak élete, hanem tartós erős élete legyen. Ez a positiv oldal. b) Mert gát a belülről ellene törő veszélyek ellen. Ez a negatív oldal. Vagy ha van, a ki hosszasabb feleletet kíván, olvassunk rá a solti e. h. in. indítványából, csak kis változtatást tevén az idézetteken. Mert „mig az érdemesek erősítést nyerendenek a bizalom uj nyilvánításában, addig nemcsak az érdemellenek, kik arra mindenestül fogva nem méltók, hanem a gyöngeség, életkor, vagy más okok miatt is lankadók, uj, erösb elemeknek fognak helyet