Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-02-03 / 5. szám

Az alesperesi hivatalt illetőleg nt. Blázy Lajos, k. körösi lelkész úrra 12, Elefánt M. úrra 3, Sárkány János úrra 2, Kemény S., Mocskonyi J., Sárkány S. és Schnell K. lelkész urakra egy—egy szavazat esvén, — nt. Blázy Lajos ur alesperesnek nyilváníttatott. 2. Az ev. bányakerület multévi oct. 8—11. gyűlésén elfogadott költségvetésének progressiv adó utjáni fedezései igazságos és jogos tehernek ismertetvén el az esperesség által, a reá kivetett 1950 líj ftot következőleg osztá szét az egyes egyházakra: Acsa fizet 1300 lélek után 65 ftot Alberti 11 1700 ii ii 85 „ Apostag 55 1200 ii 11 60 „ Aszód 11 2200 ii 11 110 „ Bénye 11 1100 ii 11 55 „ Csornád 55 1400 ii 11 70 „ Csővár 11 700 ii 11 35 „ Czegléd 11 800 ii 11 40 „ Czinkota 55 2000 ii 11 100 „ Domony 11 1300 ii 11 65 „ D.-Egyháza 11 2000 ii 11 100 „ Gyón 11 900 ii 11 45 „ T. György 1) 700 71 11 35 „ Harta 11 1800 11 11 90 „ Irsa 11 1600 11 11 80 „ Kecskemét 11 1000 11 11 50 [„ R.-Keresztúr 11 1200 11 11 60 „ Kis-Körös 11 7700 1) 11 385 „ Maglód 11 1000 • 11 11 50 „ Péteri 11 1100 71 11 55 „ Pilis 11 3000 11 11 150 „ Tápió Szele 11 400 11 11 20 „ T. Sz. Márton 11 900 11 11 45 „ Vadkert 11 2100 11 11 105 „ Az egyes egyházak mielőbb készítik az adólajstro mokat; utóbb pedig m ség, mely az illető kö len dekanátusba indul egy küldöttelkészből és egy vagy több világi férfiból áll, az ügy hathatós ajánlása végett. Névszerint: 1. „Az aszódi körlelkészségbe": nt. Kemény János körlelkész és mlts. b. Podmanicky Frigyes urak, 2. „A cinkotai dekanátusba": nt. Dobronyovszky Károly körlelkész és tek. Földváry Albert urak. 3. „A pilisi dekanátusba:" nt. Wladár Miska körlelkész, tek. Kubinyi Géza, Sztrokay Béla és Puky Márton urak. 4. „A kecskeméti dekanátusba" : nt. Láng Adolf körlelkész és tek. Ruttkay Miklós urak. 5. „A solti dekanátusba": nt. Galhe Andor, körlel-Itész, Blázy Lajos és tek. Ivánka Imre urak, 3. A mult évi egyetemes gyűlés által megállapított „Egyetemes evangyelmi gyámintézet" kiegészítő része kívánván lenni a mi esperességünk is; egyetemes gyámintézeti esperességi bizottmányát következő férfiakból alakitá: mlts. b. Podmanicky Frigyes, nt. Blázy Lajos és Elefánt Mihály urakból. Tisztök leend a középponti bizottmánynyal és egyes egyházmegyénkbeli egyházainkkal e tárgyban érintkezni. Láng Adolf tápió-sz.-mártoni lelkész, mint helyettesített jegyző. KÜLFÖLD. MISSZIÓI LEVELEK, Dr. BALLAGI MÓRHOZ. I. Annyi lelki és testi töredelem után végre Bukarestből küldhetem első levelemet; mindenekelőtt kinyilatkoztatván, hogy a mily édes érzés köt engemet egy időre elhagyott hazámhoz, ép oly szent kötelességemnek ismerem missziómnak minden érdekesb körülményeiről tudósítani a magyar ref. anyaszentegyház hiveit. Ön jól tudja, micsoda érzések közt indultam útnak; legalább sejthette azon lelki állapotot, mely a távozót vivé és lángoltatá. Isten látja mennyi vágy, mennyi jó szándék vezérelt, s mily küzdelem, a léleknek mily küzdelme a szabadulás hajnalát az elhagyott hazai földért, s a haza gondolatában mindenért a mi szent. De minden kedvesebb érzeménynél megállapodni naplóm feladata leend; elég legyen most annyi, hogy a kedves Erdélyben Kolozsvárott főtiszt, püspök Bodola Sámuel, Nagyméltóságú gr. Mikó Imre, méltóságos Szacsvay Zsigmond urak, s az ügyünk iránt oly jó Gyulai Pál barátom tanácsolván, hogy miután Pitestre az erdélyi anyaszentegyháztól már régebben kértek papot, mely állásra a fizetés kicsinsége miatt nemakadt senki a mostani oláh-moldva országokban is jelentkező politikai mozgalmak közt, hogy szent célomban ne akadályoztassam vegyem fel s vállaljam el a pitesti pap nevezetet; ott Pitesten levén ugy is egyelőre legtöbb tenni való, ott legyen megállapodásom., s ha lelkem testem megfáradt: ott hajtsam le fejemet. Én köszönettel fogadtam a tanácsot és ajánlatot, s most már mint bizonyost írhatom, hogy „Oláhországban Pitesten lesz vándorpapságomnak főszállása." Mit ád Isten ? nem tudom csak annyit tudok, hogy küldetésemhez mind végig hü leendek. Erdélytől Oláhországban Ploest utamban esvén, késő estve már 9—10 órakor meglátogattam az ottani ref. tanítót Cseh Sámuelt, kit egy igen szegény hajlékban találtam. Az ö lakása az iskola helyisége is egyszermind; minden bútor benne négy Öt hosszú lóca, egy hárs ágy, egy szék egy iró asztal, 1 pár darab könyv s még néhány szakododozott papir darab. Maga e látás annyi borongó érzést, költött bennem, s midőn a szegény tanító kért „tiszteletes Atyám! elmondom vázlatban sorsomat, s ezt elmondá köny gördült szememből. Mint találtam fel ezen szegény atyánkfiát érdekesnek tartom megemliteni. Ploesten, hol a postakocsi néhány órát késett leszállván, mentem az utcán s hallok magyar szót. Köszönök, s három fiatal ember fogadja. Kérdezem magyarok-e? Igen uram. Kérdezém vallásokat. Reformátusok vagyunk mondák és ekkor én is megmond-