Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-12-08 / 49. szám

telezi, s hogy a kettőt elnyomni nem lehet, a nélkül, hogy az atya, fin és szentlélek közti egység s az ezen alapuló emberi istentudat tényezőinek egysége meg ne zavartassák. Ez pedig lépés volna azon soha meg nem bocsátható káromlási bűnre, mintha a községben működő szellem a gonosznak és nem inkább Isten szelleme, mely a gonosz ellen megóv. XI. A község a személyes hiten áll, s igy isteni fen állása csak az egyes hivek, kegyesek, Krisztus követeinek erkölcsi istentudatában gyökerezik. Ján. 6, 37, 44, 45. A mit nekem ád az én Atyám, én hozzám jö, és azt, a ki én hozzám jö, semmiképen nem vetem ki. . . Senki nem jöhet én hozzám, hanemha az Atya, a ki engem elbocsátott, vonandja azt: én pedig feltámasztom azt amaz utolsó napon. Meg vagyon irva a prófétáknál: Es lesznek mindnyájan Istentől tanítottak. A ki tehát az Atyától hallott és tanult, az én hozzám jö. A hívőnek tehát személyes viszonyba kell lépnie Istenhez, minden közbenjárás nélkül a fiúban, ki ura és mestere. Senki sem „Atyja" és „Ura" a hitnek, hanemha Isten és a Krisztus. Következéskép minden igaz vallás személyes, és csak az a község az igazi, mely egyfelől a hitet a megváltóban, mint a szentesítés alapját mindenek fölébe helyezi és az örökkévalóba vetett hittel elválaszthatlan összeköttetésbe teszi magát, másfelől pedig e hitet mint személyest veszi és mint a személyes erkölcsi felelősség öntudatos fölvételét tekinti. Ennek ellentéte krisztusellenes: annak el kell vesznie és el fog veszni. XII. Isten országa e g y e s t ag j a i n ak örök élete tökéletességre megy a testi halál, mint az Istennnel való teljes egyesülésre menetel által: maga Isten országának tökéletességre menetele tehát nem lehet más, mint a földinek átdicsőülése az istenibe. Ján. 14, 28. Hallátok, hogy én megmondám nektek : Elmegyek és megtérek hozzátok. Ha engemet szeretnétek, örülnétek, mikor azt mondám: Elmegyek az atyához: mert az atya nagyobb én nálamnál. Ján. 5, 24—30. Bizony, bizony mondom nektek : A ki az én beszédemet hallgatja, és hiszen annak, a ki engemet elbocsátott, örök élete vagyon, és a kárhozatra nem megyen, hanem általment a halálból az életre. Bizony, bizony mondom nektek; Eljö az óra, és már itt vagyon, mikor a halottak hallják az Isten fiának szavát és a kik hallak, élnek. Mert a mint az atyának vagyon élete ö magában, azon képen adta a fiúnak is, hogy legyen élete ö magában. Es az Ítéletre is adott neki méltóságot, mivelhogy embernek fia. Ne csodálkozzatok azon : Mert eljő az óra, melyen mindenek, kik a koporsókban vannak, meghallják az ö szavát. És kik jókat cselekedtek, kijönek az életnek feltámadására; a kik pedig gonoszt cselekedtek, a kárhozatnak feltámadására. Nem cselekedhetem én magamtól semmit: A mint én hallom, ugy Ítélek, és az én Ítéletem igaz: mert nem keresem az én akaratomat, hanem az atyának akaratját, a ki engem elbocsátott. Innen következil, hogy Jézus minden képes beszédei a végső dolgokról az idézett mondatok félremagyarázhatlan szellemi értelme szerint értendők, és hogy különösen ama kifejezések, melyek az akkori, nem bibliai, nyelvszokásból vévék, a gondolatnak megközelítő jelölései akarnak lenni a zsidók számára. Igy pl. a Luk. 14, 14. említett igazak feltámadása, mely az akkori zsidók hite szerint az általános feltámadást megelőzendő vala és azért elsőnek mondatott. Szintigy Jézus szavai a gonosztevohez Luk. 23, 43 (Ma velem leszeszaparadicsomban).Paradicsomnakaz akkori zsidóknál mondatott földalatt képzelt tartózkodási helye az igazaknak, hol Ábrahám, Izsák és Jakab is vannak. Ellentétét képezte a Grehenna, vagy a gonoszok alvilága. — Ha oly kifejezéseket isteni kijelentés gyanánt akarnánk venni, akkor az örökkévaló kijelentését keresnők olyasban, mi sem Jézus öntudatával nem egyező, sem a zsidó kijelentés bibliai könyveiben támasza nem találtatik. Megfordítva az által a pharisausok bibliautáni theologiáját, s a néphitet Jézus és a biblia fölébe helyeznők. E szerint oly kifejezések, mint „a test feltámadása" ,,elsŐ és második feltámadás" és több ilyféle Jézus benső istentudatát nem foglalják ugy magukban, hogy azokat ama világosan kifejezett mondatainak fölébe helyezhetnők, vagy azokkal csak egy vonalra helyeznők. Az alapgondolat és igy a megértés kulcsa, félremagyarázhatlanul kifejezve találtatik a János evangyelium ötödik és nyolcadik fejezetében: egyedül az igaznak, a bensőleg hívőnek van meg itt ama lelki béke, melyet mindnyájan keresnek és a halál után isteni élet, melyet a halál félbe nem szakithat. Mert a kifejezés: „nem me*