Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-12-01 / 48. szám

vétkes és rosz volna, s mint ilyen oka volna a bűnnek, lélektanos fejtegetés utján kellőleg meg nem világosittatik és elöhaladásához képest koránsem elegendő egy nagyobbszerü intézet örök megalapítására, mert nem kevesebb van célul tűzve, mint a sárospataki főiskolának oly tanintézetté emelése, mely némely tudományokban, melyeket a külföldön hiában óhajtanánk, minők például a jogi tudományok, a hazai nyelvészet és irodalom, minden szükséget kielégítő lehessen, s egyéb ismereti ágakban is a külföld tanintézeteit lehetőleg megközelíthesse. Szíves tisztelettel, bizalommal van szerencsém azért fölkérni mindazon nagy tekintetű és tiszteletű férfiakat s lelkes honleányokat, kik a nevem aláírásával mult 1860-ki dec. hó 23-ról kelt, a sárospataki ref. főiskola segélyezésére felhívó szózatomat vették, s mindeddig bármi lehető körülmények miatt nem válaszoltak, méltóztassanak a hozzájok elérkezett ivek sorsa felöl engemet tudósítani, s azokat hozzám, illetőleg a nevezett főiskola igazgatóságához, visszaküldeni, hogy a netalán begyülhető s begyülendŐ készpénzi vagy kötelezvényi alapítványokról, mint a többször címzett főiskola világi fögondnoka, a gondjaim alá helyzett ős tanintézetnek , a hazai tudományosság egyik régi forrásának, a tudományok és művelődés jelen fejlettségéhez méltó s nemzeti szükségeinket a lehető mértékben kielégíteni törekvő újjáalakításában, illetőleg szervezésében azon kellő buzgósággal és sükerrel járhassak el, mely valamint egyrészről hazám és egyházam javáért égő szívemnek mindenkori forró óhajtása, ugy másrészről mint a tiszánninneni ref. egyházkerület bizodalma által reám ruházott főgondnoki hivatalnak egyenes kifolyása hivatásszerű kötelességem is. Kelt Sáros-Patakon, nov. 19.1861. B. Vay Miklós. KÖNYVISMERTETÉS Bölcsészettan. Első kötet. Tapasztalati lélektan (mint előkészítő a sajátlagos bölcsészethez). Második javított kiadás. Irta Varga János, a nagy-kőrösi Lyceuin e. i. igazgatója, a magyar nemzeti Akadémia tagja. Pest 1861. Nyomatott Beimel J. és Kozma Vazulnál. Nem rnost történt már, midőn a kézikönyvek ismert bajnokától, a fölebb idézett cimü dolgozatban, ismét egy jeles müvet vett át az irodalom j ugy hogy e dióhéjba szorított igénytelen ismertetés, ha nem késő is, de felette gyorsnak semmi esetre sem mondható. Noha a cimlap szavai nem mondják, de az előszó első soraiból mégis észrevehető, hogy e tapasztalati lélektan, a mennyiben általa különösen ifjainkban szándékoltatik a bölcsészeti szemlélődés alapjának megvetése, kézikönyvül tekintendő. Cél, mit iránypontjául e mű kitűzött, az előszó nyomán kettő: kijelelni hogy ,,a tapasztalati lélektan közvetlen alapja minden bölcsészeti tudományoknak", továbbá hogy ez „alapja legyen — szerző Nevelés és Oktatástani kézikönyvének, mire a munka folytán helylyel-helylyel hivatkozás is történik." Ez utóbbi szempont már az, mely különösen magára vonja a figyelmet. Mióta 1834 -ben az Akadémia a következő philosophiai kérdést kitűzte: „mi haszna s befolyása Yan és lehetne még a lélektudománynak mind a felsőbb, mind az alsóbb néposztályok célirányos erkölcsi és polgári nevelésére? mit és mennyit kellene ebből a nemzeti iskolákban is tanitás tárgyául felvenni?" s erre a Hetényi és Beke pályamüveikkel együtt az érdemdűs szerző müve is feleletül 1844. és 1845. évben megjelent: irodalmunk azóta neveléstani szempontból készült tapasztalati lélektanoktól vajmi üres, sőt talán mondhatni, egészen árva. Legközelebbi időkben helv. hitv. 4 egyházkerületünk egyetemesen kezdi felkarolni a népiskolák ügyét, terveztettek egy- és két tanitóju népiskolák, külön a fi, külön a leánygyermekek számára, majd 4 majd 6 évi tanfolyammal ; a célszerűtlen könyvek cél- és korszerűbbek által határoztalak pótoltatni; egymásután tűzetnek ki a pályadijak stb., és mit tapasztalunk ? helylyel-helylyel valamit, egészben felette keveset. A munka felakad; évek múlnak, évek telnek, s a vezér és kézikönyvekre hirdetett pályázásokból ime alig kerül ki egy-egy a célnak megfelelő könyv; vagy mind elhullanak a sorompónál, vagy nagy átdolgozás, vagy egy kis könyörületes elnézés után láthatnak napvilágot, mint a néha fent repkedő, néha igen is alant döngicsélő Páncélféle gyenge olvasókönyv. *) Középtanodáink csak a jelen nemzedék emlékezetére is most már harmadik periódusban küzdenek. Hogy az enlwurfos időszak az iskolai kézikönyvirodalmat minő sületlenségekkel saturálta, minek felhozni? a jelenről is vérmesebb reményünk lehetne egy nevelés- s lélektani müvekkel gazdag irodalom után, de a mivel, nem dicsekedhetünk. Az irodalmi meddőség, a népiskolák literének nehéz lüktetése, a középtanodák régitől — újtól bucsut vett s a jelenben még kevéssé otthon talált helyzete: a tisztelt szerző müveivel hason irányú müveket, elvitázhatlanul korszerűsítik ; s hogy hézagot, még pedig nevezetes hézagot pótolnak, az tagadhatatlan „Fiat igitur ex ea, quam dicimus, matéria (quae certe fertilis et copiosa) tractalus diligens et plenus; fiat artificiosa tamquam, et accurata ingeniorum et animorum dissectio ; atque ut dispositionum in liominibus individuis secreta prodantur, atque ex eorum notitia curationuin animi praecepta rectius instituantur" Ver. Baco. Lélektanbani jártasság nélkül egy nevelő, tanitó, vagy lelkész is miként tájékozhatná magát teendőire nézve? hol van az alapos, tiszta és biztos meggyőződés, melylyel mint a benső világa által megvilágosított művész, öntudatos érzettel állhasson meg feladata mellett. Ha egy, a lelket, annak erőit, tehetségeit, vonzalmait nem ismerő nevelő által, csak az a vallástanainkban, énekeinkben annyiszor előforduló manichaeusi vélemény is, mintha az anyag általában *) A közvélemény (mint tapasztaljuk) másként itél e műről. Különben Róma sem egy nap alatt épült. Szerk.