Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-12-01 / 48. szám
Ugy van. De sok, sok előfizető csak ugy jő, ha a lap minden tekintetben igen, igen jeles és célszerű. Egy indítványt teszek azért: próbáljuk meg egy évig; én is, más is, az ügyért minél gyakrabban dolgozunk dij nélkül; pl. én kötelezem magam, hogy az 1862-dik évben adok a Házi Kincstárnak 4 költeményt; két egyház-érdeki cikket s egy történelmi rajzot, minden dij nélkül; — aki többet bir. tegyen többet; — ha összevetett munkásságunknak sikerül egy év alatt annyi előfizetőt gyűjteni a szellemi zászló alá, mennyi a ..Házi Kincstárt4 '* necsak tengetni, hanem valódi virágzásra emelni elég legyen! azután folytatjuk a munkát, te is, mi is, azon elv mellett: méltó a munkás (a szellemi munkás is) az ő bérére. Ha nem: egyet sóhajtunk és azt mondjuk: nincs reánk szükség. Nem, azt nem fogjuk mondani! Nem engedi mondanunk a mi jó s érdemes, buzgó és lelkes népünk. S ha engedné — tán akkor sem mondanók, hanem dolgoznánk tovább a mezőn, melybe az ur állított, ha mindjárt, mint ama jézusi magvetőnek, csak az ötödik magot sikerülne is a jó földbe vetnünk. Isten veled. Te s tisztelt szerkesztő társaid bocsássanak meg őszinteségemért! Hiszen nyilt levelem még zárt is maradhat s csak ugy lesz nyilt, ha te akarod. Kun-Sz.-Miklóson, nov. 17-kén 1861. Szász Káról y. TISZTÚJÍTÁSI ÜGY. A szőnyegen levő tisztújítás kérdésében a „Magyar Sajtó" e napokban Garzó Imre űrtől hozott egy cikket, mely minden tekintetben figyelemreméltó és lapunk olvasóit különösen érdeklendi. A miért is ezennel átveszszük. KAPOSVÁR, nov. 23-kán 1861. Egy protestáns beikormányzati kérdés az, miről tulajdonkép írni kívánok; mindamellett nem gondolom helyenkivülinek, ha levelem közönség elé nein egyházi szaklapban kerül, miután protestáns ügyeknél a világi elem az egyházi elemmel egyenlően érdeklett is, a hozzászólásra jogosult is. Politikai élet nélkül nincs ugyan kívülre hatva cselekvő nemzeti élet, — valamint belülről is az erők célirányos összpontosítása, azoknak teljes virágzása, fejlesztése tehetetlen, s a keservesen megérett gyümölcsöt sem az szedi, ki ápolója volt; de lehet, kell lenni bensőleg cselekvő életnek: mert midőn egy nemzetnek mesterséggel fölé idéztetik a halál, — midőn a világ, felőle mitse tudva, már azt hívé, hogy nem létezik : ez az élet megtartja azt és biztosit számára jövendőt. Ha a polgárt, a községet, a megyét, az országot magunkban, körültünk föl nem ismerjüks neveik nyelvünkre jőni nem akarnak, nem tudnak akkor a halni nem akaró élet az egyén, család, egylet név alatt önérzetteljes lemondással, zajtalan elvonultságában mintegy megdicsőíti a mindennapi életet, a szellem fensé. gét kölcsönzi az anyagi tenyészésnek is. Egészen hasonló a helyzet s ezzel együtt a szerep, mely nekünk negyvenkilenc és hatvanegy után kijutott; mindamellett szükség, hogy azok között egy jellemző különbség kiemeltessék. Negyvenkilenc után életünk csak ösztönszerű volt, nemzetünk ős természetéből eredő ugyan, de nem öntudatos: életünk a bizonytalanba, cél és terv nélkül, mignem az idő és körülmények mindkettőre rávezettek. Hatvanegy után keil hogy ezt az életet az öntudatosság vezesse A lefolyt rövid év alatt, ama forrongás közben, melylyel nemzetünk teljes erejéből, kizárólag politikai életét akarta élvezni, minden egyébtől csaknem egészen elfogta magát; s megtörtént, hogy sok dolog elhanyagolva, sok elhamarkodva lett. Most már van idő azokat előtérbe léptetni, elsőrendű tárgygyá emelni. A ref. protestánsok egynémely egyházmegyéjében amaz idő alatt ment határozatba, hogy a háromévenkénti tisztújítás elve itt is alkalmaztassák. Sajátságos viszonyok léteznek e hitfelekezet kebelében ! Azon körülmény folytán, miszerint az egyházi ügyek közvetlenül sem a vagyont, sem az egyéni életet nem illeiik, azok irányában a testület világi felének legnagyobb része — mindamellett, hogy tanácskozási joga van — vagy egészen közönyös, vagy csak szemlélő; legfölebb a tisztviselőkké választottak (jegyzők, ülnökök stb.) foglalkoznak velők, nem ritkán puszta kötelezettségből. Ennek eredménye az, hogy egyházi gyűléseken, a hivatatalos tisztviselőkön kivül, a kik szólásjoggal mind bírnak, mind élni kívánnak, csak lelkészek vannak jelen, mint a kik személyesen, anyagilag is közvetlenül vannak érdekelve, kivált papi elhelyezéseknél, községek s lelkészek között fenforgó ügyeknél. Az egyház-községek paraszt képviselői ha bírnak is szólás-joggal, nem birnak tanácskozási képességgel, s csak mint ügyesbajosok, vagy szerény hallgatók viselik magukat; közérdekű tárgyaknál lelkészeik levén szószólóik, kik e szerint kettős minőségben szerepelnek. Ezekből aztán ismét az következik, hogy az e.-megyei gv ülésekben, mig az egyházi és világi tagokból egyenlő számmal alakult s egyben kormányzó, igazságkiszolgáltató, törvénymagyarázó, söt gyakran törvényhozó-testület, a consistorium természet szerint conservativ, addig a kormányzott testület számra igen kicsiny, az is egyoldalú, mert tisztán papi része képez az egésznek nevében nyilatkozó, követelőleg újító ellenzéket, — noha a protestáns egyházi beikormányzat rendszerében sajátlag a lelkészek is megannyi tisztviselők. Ha már egy ily ellenzék egyhangúlag, tüzesen és makacsul követeli a tisztújítást, mindamellett, hogy szavazatjoga nincs, kényszeritheti a tanács tagjait az ő sze*