Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-12-01 / 48. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI SZERKESZTŐ- ES KIADO-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELOFXZETESI DIJ : Helyben : liázhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. ElöfUethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. N Y I L T L E Y E L a „Házi Kincstár" tulajdonos-szerkesztőjéhez. Kedves barátom ! Megvallom, nem kis zavarba hoztál azon felhívásod által, mondanám meg nyiltan és nyilván véleményemet ,,Házi Kincstárod" egy évi múltja s közelebbi jövendője felől. Zavarba már csak annyiban is, mert engem az érdemem fölött megtisztel, hogy véleményemre adsz valamit; egyébiránt mi, t. i. te és én, egymás irányában megszoktuk a véleményeknek nemcsak szabad kimondását, hanem szabad megrostálását is, még ennél kényesebb tárgyak körül is, azt hiszem nem csalódom, ha ennek okát abban találom, mert mindketten meg vagyunk győződve egymás buzgó jóakaratáról s a mellett magunk tévedhetéséről; e kettős meggyőződés minden igazán szabad véleménycserének nélkülözhetlen feltétele. De még inkább növekedik zavarom ama kényes alternativa által: ha véleményem kedvező lesz, téged szemben dicsérni s a közönség előtt Ízetlen bókokat mondani látszhatom; ha nem lesz kedvező, visszaélek a vendégjoggal s téged saját házadban ütlek. Igyekeznem kell hát, hogy e kettős zavarból nemcsak szerencsével, de becsülettel is húzzam ki magamat; becsülettel: mert a mi legfőbb, őszinte kell, hogy maradjak, ezt kívánja saját természetem is, ezt kívánod te is. Ily hosszú előzmény után tán nagyot és sokat vársz; félek pedig, ama nagy kapujil kis városhoz lesz hasonló jelen levelem. Rövid leszek. „Házi Kincstárod" hasznos és nemes célt tűzött ki maga elébe. Mit én, tán nem csalódom, igy formulázok: L e g y e n valódi néplap, a ma g y a r nép, keresztyén nép, p r otestans nép számára. Nem célzat nélkül tettem a hármas megkülönböztetést. Nekünk magyar népnek sok tekintetben más egyéb kell, mint más keresztyén népeknek; a legjobb német vagy angol keresztyén néplap a mi szükségeinknek kevéssé felelne meg. Mi saját ügyeinkben is sokképen tudatlanok vagyunk; nekünk sok olyat kell felnőtt korunkban magyarázni, a mit máshol az iskolákból magával visz ki a falusi ember; mi saját történelmünket, egyházszerkezetünket, törvényeinket, szükségeinket stb. vajmi kevéssé ismerjük. Pedig különös! ezek ismeretére alig van más népnek oly szüksége, mint nekünk; mi igazi presbvterial-szerkezettel dicsekszünk egyházunkban ; mi azt mondjuk, véljük s akarjuk, hogy igazán szent papság, királyi nemzetség legyünk mindnyájan, az elsőtől az utolsóig; mi nemcsak formalitásnak, hanem tényleges valóna,k akarjuk azt, hogy minden önálló egyháztag, otthon közvetlenül s legfelsőbb gyülekezeteinkben is képviselői által közvetőleg részt vegyen az egyház kormányzatában: — és ha azt kérdi valaki; van-e valóban képesítve e szent, e dicső jog gyakorlatára összes népünk, vagy annak egy tekintélyes nagy része? — ismeri-e törvényeit, jogait, egyházszerkezetét, múltja és jövője elutasithatlan igényeit az összes egyház ? tudja-e mind azt, mindenki, mit tudnia kell, hogy igazán önállólag, igazán szabadon s igazán áldásos sikerhozólag gyakorolhassa ama jogokat? — mit kellene e kérdésekre felelnünk? Vagy azt,hogy sok a hivatalos, kevés a választott; vagy azt, hogy sok az aratásra való gabona, kevés az arató; vagy azt? ás- ' • m wm