Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-02-03 / 5. szám

Dr. Stern e kérdésről értekezett: „Miért szükséges és melyek a célszerű eszközök, hogy gyermekeinkben tisztelet érzete ápoltassák ?" „Tiszteletet csak ugy költhetünk, ha magunk tiszteletet tanusitunk. Ha az atya tiszteli az anyát, ez amazt, mindkettő megholt szüleiről kegyelettel emlékezik, mindkettő a tanitót méltányolja: akkor a szülői ház fölébresztette a gyermekben a tisztelet érzetét. Tanúsítsanak a növelés minden vezetői tiszteletet a vallás, erkölcs, kötelesség, közvélemény törvénye iránt cselekedeteik által." stb. Dr. Meier. A fiuk és léányok oktatása közti specificus különbségről. A két nem oktatása különbözik egymástól: 1. A növelés céljára nézve. 2. A tananyagra nézve. 3. A ,,módszert" illetőleg. 4. A tanitói egyéniséget tekintve. 5. A helyiség és taneszközökre nézve. Hartmann isk. ig. a „költészetről a népiskolában" értekezett. E közlemény igen érdekes, ránk nézve nagyon tanulságos, minél több ilyeneket óhajtunk és várunk a t. Szerkesztőktől. „Befejezésül — igy végzi közlő, — még csak azt emlitjiik meg, hogy az elnökség ez nap a hercegi ebédhez volt meghíva, hol ö fönsége vendégeivel különféle növelészeti kérdésekről értekezett, s általában a „társalgás tárgya kizárólag a növelészet volt." „Magyar tanférfiak csarnoka a sokfelé elegettevő G—y—tói. „Ismét egy hang a külföldön iskolaügyünkről. G. J. E cikk közlemény az Alig. d. Lehrerzeitung mult évi 42. száma egy hosszabb cikkéből, melyben emiitett lap Wenzig ésH—n uraknak a magyarországi prot. isk. ügy állásátrágalmazó cikkeit tényekkel, világos adatokkal cáfolja. „Kállai István alsó-szuhai helv. hitv. népiskola tanítójának üdvöt!" Szeberényi Andor. „A Szarvason alakulandó tanitóiképezde ügyében." 2X2=4. A tárcában : Belf. tanügyi szemle; külföldi tanügyi szemle. Végül közli a t. szerkesztőség valóban igen csekély számú előfizetőinek névsorát, összesen: 283. Az egyszerű tanárral bizony elmondhatjuk reá: „Igen sokat látok, a kik nincsenek itt." Feltűnő, hogy Debrecenből, hol annyi népiskolai tanitó és tanítóképezde van, csak egy előfizető van följegyezve. A ref. hajdukerülétből nincsen ki előfizetett, nincsen csak egy is. A n.-kunság csupán két példányban van képviselve. Hány iskolatanitó, sőt hány „dekán" van, ki e füzeteknek sziliét se látja ! Mig a távolabbi ügy körül hivatott és nem hivatottak nagy hévvel tolongunk; a napi események piacára mint bámulok ezrével tódulunk : addig az iskola, a népnövelés szerény háza felé egy két ember is nagy ritkán vetődik. Mindnyájan a tetőn, honnan messze látszunk, szeretnénk dolgozni, a földbe szállani, fundamentomot ásni t

... nem vállalkozunk. Annál nagyobb az érdem teljesebb a hála, mely a „Néptanítók könyve" szerkesztőit mint fundamentomásókat okvetlen illeti. Csak folytassák az üdvös munkát, a siker, elismerés, Istennek áldása követi, bizonyosan követni fogja ! B—i J—e. BELFÖLD. A PESTI EV. ÁRVAEGYLET KÖZGYŰLÉSE. 1861. JAJÍ. 30-án. Az igazi keresztyénség szellemének egyik legszebb és meghatóbb nyilatkozata, a jótékonyság. Erre int idvezitönk is, midőn mondja: „szeresd felebarátodat, mint te magadat." E néhány szóban van kifejezve azon egyszerű, de épen oly magasztos és mindent magában foglaló erkölcsi törvény, melynek hü teljesítésétől az emberi társaságok üdve és boldogsága függ. — S valóban, bátran állithatjuk, hogy a mint egyfelől a belső jóllét és nyugalom mindég azon mértékben otthonos valamely társadalomban, a milyenben ott a jótékonyság müveit szemléljük, ugy másfelöl azt sem lehet tagadni, hogy a társadalom erkölcsi állapotának és vallásos kegyességének legszembetűnőbb tunuságai: a jótékony intézetek; intézetek, melyek egyedül a keresztyén munkás szereteten alapulva, minden érdek és számítás mellőzésével, a legszentebb célra : szerencsétlen embertársainkon segíteni, egyesíti az embereket. — Az ily intézetek már, melyeknek felállítását Isten rendeli, fentartásukat a szeretet eszközli s céljukat a könyörület és jóltevés teszi, méltó intézményei Isten országának, mely a keresztyén civilisatióval a földre költözött. Ily szempontból tekintjük mi a pesti ev. árvaegyletet. S ha már csak azon anyagi áldásokat tekintenök is, melyekben felfogadott árváit részelteti, örömmel üdvözölnők ; a mennyiben pedig létrejöttével hazánk jótékony intézeteit egygyel szaporitá, mig más felöl a honi protestáns keresztyének vallásos szellemének és kegyességenek örvendetes tanuságául is szolgál az, büszkén és a gondviselés iránti hálás érzéssel mutatunk rá, jelentvén és hirdetvén ez országban mindenfelé: ime, nézzétek, mire képes kevés idő alatt és csekély eszközökkel a kész és munkás keresztyén szeretet, ha akar és nem restelkedik; és még mire volna az képes, ha mindenki egyaránt járulna az ügyhöz, az ö adományával: a gazdag az ö aranyaival, a szegény pedig az ö filléreivel! Azonban térjünk a dologra. Célunk ezúttal nem terjed tovább, mint a lefolyt gyűlésről, addig is mig az évi jelentés egész terjedelmében közöltethetnék, rövid jelentést tenni: Az ev. iskola-épület nagy teremében d. u. 5 órakor, jelentékeny szánni tagokból és több helybeli ügybarátokból öszvesereglett gyűlés nt. BauhoíFer budai ev. lelkész ur által egy alkalomszerű és buzgó imával megnyittatván, az elnök Fuchs Rudolf ur felhívására legelőbb is az egyleti választmány évi-jelentése olvastatott fel. Főbb pontjai voltak: 1. Hogy az egylet, az elöbbeni, szűk, távolesö és egészségtelen szállás helyett uj, s az árvanövendékek óhajtva várt növekedő számának is megfelelő nagyobb és jobb szállást fogadott a Terézia városban a Glosius-alapitvány féle házban. 2. A mult évi intézeti árvák számát 10-ről lőre